Új Törzsszövetség

Régi álmom, és vesszőparipám – bármennyire is terméketlen legyen ez – hogy létre kellene már hozni újra a régi Törzsszövetséget.

Vagy egy újat.

Mondjuk, valahogy úgy, ahogyan hajdanában. És ki legyen a magyar mostanában, ha nem azok a keleti “maradékok”, akik magyarokká váltak, magyarabbá, mint… mint kik is? Hont, Vecellin ivadékai?

De hagyjuk. Pár évvel ezelőtt, a Hargita alján K. Sándor, derék, karcagi kun barátommal, hosszas borozás után úgy döntöttünk: egy napon majd létrehozzuk az új szövetséget, a hét törzs új szövetségét. És mivel manapság a hajdani birodalom területén is jól szét kell nézni magyarok után (Kis-Magyarországról most nem beszélek: noha mégiscsak ott a mag…), ezért megintcsak ott kell keresgélni, ahol annak idején sastollas őseink.

Mondjuk – nem csak mondom, hiszem is – egy újabb, keleten fogamzott törzsek szövetségében.
Legyenek ott például (1.) a Magyarok. Csak így, egyszerűen, mint a magyar törzs: amúgy is ők lesznek a vezetők, ők adják a nevet, címet, felelősséget… a többi majd harcol érte.

Aztán legyenek a (2.) Jászok. Oszétek, vagy alánok, vagy nevezzük őket perzsa-párthus maradékoknak, ezen nem veszünk össze: mieink ők is, Jászvásártól Jászberényig tartották és tartják a Hazát.

(3.). A Kunok. Ez nem szorul magyarázatra. Egy derék kun ember akkkor is magyar, ha Alma-atában született, csak rá kell nézni.

És nyilván, egyáltalán nem szerényen, következnek a (4.) Székelyek. Ez megint olyan névjegy, amely eo ipso beszél, hiszen itt, ahonnan írom e sorokat, aligha van ember, akinek Attila nagyfejedelem ne lett volna ősapja, és egyáltalán nincs olyan, aki ne ismerné a hajdani és egyetlen határt, a birodalom határát, amelyet évszázadokig őrzött.

Aztán a (5.) Palócok, akiktől néhanapján a székelyek is tanulhatnának kitartást, kiállást, magyarságot.

És következnének a (6.) Gyímesi csángók, számra talán a legkevesebbek, de legfurcsábbak és leglojálisabbak, sajátos ízűkkel és magyarságukkal, pedig csak az Isten tudja, miféle keleti nép hullatott el errefele Bilibók, Tankó és Bodor nevű nemzetségeket.

Legvégül pedig (7.) a Moldvai csángók, e jász-kun-tatár-magyar keverék, akik aztán tényleg kifogták a történelem leszállóágát, és alig magyarosodtak el rendesen, mire máris “románok” lettek, de azért álmukban és egyedül magyarul imádkoznak, és a déli harangszóra olyat dobban szívük, mint senki másnak.

Hát erről a hét törzsről álmodom. Hét emberről e törzsek képviseletében, akik egy nagy kupába csorgatják vérüket, és megisszák azt. Aztán nem baj, ha nem lesz semmi, csak hazamennek.

Aki a történelmet álmodja és igazgatja, ugyanis másként gondolkodik. Egyszer a szerződés jöjjön létre: és ez a mi dolgunk.

A többi… nem hiszem, hogy Etelközben projektmenedzsereket alkalmaztak volna. Ide sem kell. Elég, ha ez a hét ember tudja majd a dolgát.

És ki tudhatná, ha ők nem?