Trianon 90

Nem gyászolok,
A gyásznak vége!
Három nap, tovább nincs értelme.

- nem elnyomni kell jogos fájdalmunk -

Sírhatunk, fájhatunk,
De a jajveszékelés, a ruha szaggatása
A haj leborotválása a gyász miatt, mind hiába.
Ha ilyenné leszünk,
Az élet ellen teszünk.

Nézzünk körbe!

Bár kilencven éve
Szétszakították földünk,
Mi töretlenül, egy nemzetként élünk.

Megkülönböztetés, deportálás,
Mi mindent megéltünk!
Mégis, egyként maradt Nemzetünk!

És ez a Csoda!
Akinek szeme van látni, az láthatja
- égnek még a jelzőtüzek odahaza!
És ez a Csoda!

Kilencven év, s ki tudja még mennyi
Egy csak, ami biztos: magyarnak kell lenni!

Ágoston Dániel

(Forrás: Aranymező versblog)