Teljesen mindegy

Újabban már feleslegesnek tartom bármi érdemi témában is érinteni a nagy magyar politikai- és közéletet, de mivel egyes újságírónak nevezett példányok folyamatosan azt a látszatot keltik, hogy itt semmi sincs rendben, ezért úgy gondoltam rendet rakok egy-pár gyökér fejében. Hogy a cikk elolvasása után miért én leszek a gyökér, azt már előre sejteni lehet, de ha már ennyit megtettél, hogy idáig elolvastad, nosza ne hagyd abba!

Történt egy gyilkosság ismét. Az áldozat roma. Elég sok ideje nem hallottunk ezekről az elkövetőkről, már szinte békeidő volt, erre megint felbukkan két gyilkos. Előre kijelentem az érzékenyebb liberálisoknak, hogy én minden olyan támadást elutasítok, ahol egy gyermek is érintett, legyen az roma, magyar, zsidó, palesztin. Csak elég érdekesnek tartom, hogy amikor éppen szorul a hurok az aktuális nagyszerű politikusok körül (most épp lásd Draskovics) hirtelen mindig úgy hiányzik az ország vezetésének egy cigány halála, mint egy falat kenyér. Na persze ebből nem a felsőbb vezetők megrendelésére elkövetett gyilkosságok jutnak elsőre az eszembe, mint például Kevin Costnernek a JFK című film híres perjelenetében, de bevallom őszintén, roppant furcsának tartom az egészet. Draskovics úr ugyanis nagyon de nagyon csúnyán besült az úgynevezett Magyarok Nyilai perben, és már ott tartunk, hogy a végén életfogytigot kap majd Budaházy. Ha csak józan ésszel végiggondolom, akkor hogy lehetne már az az ember egy “terrorszervezet” értelmi(?) vezetője, aki idén márciusban kiadott 12 pontja közül olyanokat említ mint például “…Megdobálom a hazaárulókat mindennel, ami csak a kezem ügyébe kerül, mert megérdemlik…” meg hogy “…Nem fizetek parkolási díjat Budapesten, mert lehúzás…”. Hát én nem tudom, de szerintem ez értelmi képességekben messze elmarad egy “Kívánjuk a sajtó szabadságát, censura eltörlését”-től meg egy “Nemzeti őrsereget!”-től. Na mindegy, de nálunk állítólag eme fiatalember az első igazi magyar terrorszervezet vezetője. Draskovics szerint. Tapsvihar és rózsaszín felhő.

Igazából nem is ezzel lenne baj, mert normális ember nem is foglalkozik már ezekkel a szerencsétlen nyomorultakkal, főleg nem a Koponyányi Monyók kinézetű (i)gazságügyi miniszterrel. Itt a probléma a kiválóan felépített médiabirodalom egyoldalúságában rejlik, ami persze soha nem fog megváltozni, de lázadni mindig jó érzés ellene. Az egyik megyei napilapban minden nap egy fantasztikus tehetséggel megáldott újságíró leírja, milyen is a világ az ő szemszögéből. A napilap mai számában egy úriember azon morfondírozik, hogy vajon miért nem háborodik fel a társadalom az újabb botrányos rasszista(?) támadáson? Kedves kollega, elmagyarázom, de ígérem, nem fog tetszeni.

Idei nyári munkámból származó pénzösszeg nagy részét a felsőoktatásban való részvételemre fordítom, magyarra fordítva a kollégiumi lakhelyem egy félévi árát én kívánom állni, ugyanis már egyre nehezebben viselem, hogy a családom áll mindent. Tudom ez most pár embernek szívleállást okoz, de ez a világ rendje. Örülni kell persze annak is, ha a szülő megteheti, hogy támogassa a gyermekét, és megmondom őszintén nálunk is megvan a lehetősége, de engem úgy neveltek, hogy legyek tisztességes és segítsek mindenkinek ott, ahol tudok. Nekem meg már a húszas éveim közepéhez közeledve nagyon, de nagyon nincs kedvem a szüleim nyakán lógni. Egyik nagyon jó barátom a tavalyihoz hasonlóan idén is Németoszágban próbál szerencsét, már több mint egy hónapja kint van. Szeptember közepén érkezik haza, közel egymillió forinttal. Igen, közel egymillióval. Kemény melója van, de szótlanul megcsinálja, mert neki sincs más alternatívája, ő sem szeretne már a családja nyakán lógni. Én sem. Én is teszem a dolgom. Másfél hónap alatt fogok kapni 120 ezer forintot. 120 ezret, igaz nincs olyan kemény munkám mint neki, de én is dolgozom. 1 millió 120 ezerrel szemben. Egyébként csak azért kapok ennyit, mert jár veszélyességi pótlék azon a helyen, ahol dolgozom.

Ugyanis egy államilag finanszírozott és az állam által fenntartott létesítményben dolgozom július közepe óta egy olyan alosztályon, ahol egy 1986-os(!!!) gép rákkeltő anyagot bocsát ki magából. Emiatt 20 ezer forintos veszélyességi pótlék jár. Ennyit ér az élet havonta, egy húszast, kérdezhetném. Ha ez a kis pótlék nem lenne az egyik kollégám, akinek kettő gyereke van írd és mondd 57 ezer forintot vinne haza havonta. Etesd, itasd, vidd el nyaralni, és még nem is vettél neki ruhát, iskolázd stb. Ja azt elfelejtettem mondani, hogy egyedül neveli gyermekeit…

A mai bérszámfejtési eljárás során egy másik kollegám hangos ovációban tört ki, hogy végre pénzhez jut, ugyanis az előző havi elfogyott. Igen kedves “a társadalomvajonmiértnemháborodikfelkellőképpen” kollega így állunk. Sokan hónapról-hónapra élnek, a társadalom nagy része majdnem a létminimum határán vagy éppen már jó ideje alatta. Hát ezért szarják le az újabb romagyilkosságot, mert úgyis tudják mi lesz a következménye: a rasszista nácik lecsaptak, te is náci vagy, kételkedsz? De már ez sem érdekli őket. Hála Istennek. Inkább dolgoznak becsülettel és megpróbálják azt a kis minimális örömöt megadni a gyermeküknek, amit így, anyagi megbecsültség nélkül sikerül. Havi 70-80 ezerből. Nem 100 milliós végkielégítésből, nem havi négymillából. Nem a napi szintű hazug szavakból, hülyeségekből. Kedves hülyék, ha tetszik, ha nem, ez a magyar valóság. Ha azt hiszitek itt majd valami felületes dolog csak úgy pillanatok alatt rendet tesz, akkor tévedtek. Menjetek el ti is minimálbérért gürcölni 8-10 órába. Akkor majd rájöttök valamire, amire ezek az emberek már rég rájöttek. Hogy mire?

Arra, hogy ebben az országban már tényleg csak megdögölni érdemes…

Forrás: utolsocsepp.hu