Azzal, hogy a gazdaságélénkítést erőlteti a megszorítások helyett, az Egyesült Államok kockázatos játékot űz: vagy sikerül növekedési pályára állítania a gazdaságát és ezzel együtt csökkentenie az államháztartási hiányát, vagy az amerikaiak az adócsökkentést megtakarításra használják fel, és ezáltal semmissé teszik a gazdasági hatását, ugyanakkor még tovább rontva a költségvetés állapotán.
1992-ben, a berlini fal leomlása és a Szovjetunió összeomlása után Francis Fukuyama amerikai politikai író még azzal a gondolattal kacérkodott, hogy elérkeztünk a történelem végéhez, mert a liberális demokrácia - szerinte legalábbis - egy globális konszenzus tárgyává vált. Nyilvánvalóan éppen az ellenkezőjének lehetünk a tanúi.
Briliáns közgazdászként Niño Becerra nagyon meggyőzőnek mutatkozott a könyvében, amelyben a régi válságokra hivatkozik és a világgazdaságra váró szakadék módozatait magyarázza.
Nem szerencsés egy publicistának nem kiforrt és még alakuló hírekből véleményét papírra vetnie, de e helyzet olyannyira régen aktuális, hogy azt hiszem ez esetben kivételt lehet tenni. Reggel betértem a boltban, hogy megvegyem ami kell, s a boltos hölgy közölte velem: Gyurcsány lemondott. A hír nem ért váratlanul, ettől hangos az Internet, tényként kezelik, hogy [...]
