Nos, elmúlt vagy két hete annak, hogy bejegyeztem ide “A jó székelyt”. Időközben rengetegen átvették, közölték, megrágták, kiköpték, lenyelték, kommentálták, ahogyan ez ilyenkor illik. Közben lettem “liberálgeci”, “büdös zsidó”, “szadeszos”, “fideszbérenc”, “puhapöcsű”, “Gheorghe Attilescu”, árokásó, hazátlan csángó, és ezek még a finomabb jelzők, amelyekkel az erdely.ma és a mandiner.hu honlapján elláttak. Hja, kérem… húsz év [...]
T. S. Eliot írja az EAST COOKER-ben, “Human kind / Cannot bear very much reality”. Ami gyöngéd célzás arra, hogy amíg a többi főemlős, le a mezei peléig, az armadillóig és a kacsacsőrű emlősig a valóságban és a valóságnak él, az ember gyermeke nemigen bírja és viseli el a valóságot, legalábbis nem az egészet és [...]
A nemzet szellem, és a szellem természetéből fakadóan nem bírja, nem tűri el a korlátokat! A nemzet mesterségesen létrehozott intézményei, nem védik és segítik a nemzetet, hanem éppen a nemzet szellemi megvalósulását és kiteljesedését korlátozzák. Az intézmények a nemzet saját önféltéséből kifolyólag, természetellenesen születtek téves feltételezésekből. Vajon a nemzet esetében is nem érvényesek a megváltóként [...]
Különös egy országban élünk. Hol van már, amikor Európában az a hír járta rólunk: a magyar egy forróvérű, lázadó nép. 1956-ban minket csodált a világ, nézték ezt a kis népet, amelyik dacolni mert az elnyomó szovjet nagyhatalom ellen. Öt kontinensen figyelték napokon keresztül hogyan harcolunk a szabadságunkért, majd pedig hogyan fojtják vérbe népünk küzdelmét… Senki [...]
