Székely? Magyar? Székelymagyar? Azért annyira rossz dolgunk nem lehet, ha egy ideje azon vitatkozunk, hogy mennyire magyar a székely, vagy mennyire nem, adja Isten, ennél nagyobb bajunk ne legyen, a véleménykülönbségek dacára. Egyébként meg erről beszélni, vitatkozni azért is vicces számunkra, mert mindezt magyar nyelven tesszük, és ez önmagában választ ad mindenféle kérdésre. Ha már [...]
(pohárköszöntő ’48 magyar, székely és lengyel hőseire) Ahhoz képest, hogy milyen békés nép vagyunk, rengeteget harcoltunk. De hát már a régi rómaiak is tudták – ha valaki, hát ők igen -: aki békét akar, készüljön a háborúra. Kíváncsi lennék rá, amikor az első székely az első magyarral találkozott – történt legyen bárhol is, az anyaméhben, [...]
“Mi zsidók érzelmi alapon tartozunk a szerbeknek, akik a zsidók mellé álltak a náci időkben, míg a horvátok a zsidókat mészárolták.” Tomi Lapid Csurog, Zsablya, 1944. október 23. A Délvidék, 1944 végétől ’45 elejéig tartó etnikai tisztogatásának, mintegy 40.000 magyar civil esett áldozatául. Csurogon elsőként egy csoport, Makóról véletlenül ott tartózkodó leventét végeztek ki, majd [...]
Hát tényleg mindenki megbolondult? Értem én, turáni átok, meg kampányidőszak, meg ilyen-olyan bérencek, meg paranoia, meg nemzetmegváltás, meg besúgók, meg provokátorok, meg nyilasfasiszták és zsidók, oláhcigányok és nethuszárok… de mégis… Csak nézem, hogy Te Úristen, április 11-ig, a választásokig még mennyi idő van, és máris nehéztüzérséggel lőjük egymás övön aluli tájékait, holott mégiscsak egy alomból [...]
Múlt héten Csíkszentkirályon egy cigány összeszurkált egy magyart. Ez a tény. Öt szúrás esett, legjobb tudomásom szerint. Aztán a cigányt elvitte a rendőrség, ahogy ez szokás, a magyart a mentő. Másnap a magyar még mindig kórházban, súlyos állapotban, a cigány meg végigsétált a főutcán. Azért ez mégiscsak a Székelyföld, hál’Istennek. Történt, ami történt: a falu [...]
Igazából ezt a bejegyzést meg se kéne írni. Nemcsak azért, mert e témában (és csak ebben!) alapvetően egyetértek azokkal, akiket most szidni fogok: de azért sem, mert a téma is alig érdemli meg a szót. De mégis. Röviden: egy ideje mindenhol és mindenhonnan ömlik a sajátom, és általában véve a gyanútlan erdélyi magyar emberek nyakába [...]
Nem vagyok különösebben érzékeny a „gyerekcsínyekre”. Olyan helyen nőttem fel, a Gyímesekben, ahol szinte mindennapos volt az egymás közötti pofon, néha csonttörés is, és a bicska is könnyű helyen állt a csángó-székelyek között. Most mégis, pár órája, újra libabőrös karral ülök, és nézem EZT a legújabb videót (hányadik már a sorban?!), ahol egy szimpatikus magyar [...]
