A rongypáncélokon ma megtörik a zuhogó eső ereje. A gyászba vont őszi tájon háborgó villámok fényét tükrözi a feltépett ajkakra forrasztott üvöltő szótlanság.
Ma mindenki meglelheti a szája ízének megfelelő műsort a tévében. Ma, azaz október 23-án az 1956-os forradalom és szabadságharc kitörésének nemes és dicső napját ünnepeljük. Kommunistáknak gyásznap, injekciós nemzetieknek a pártus Krisztus eljövetelének napja, liberálisoknak péntek.
A hivatalban lévő, magát politikán kívüli válságkezelő intézménynek tekintő kormány „nem akar szimbolikus, az ellenfelei szemében provokatívnak ható gesztusokkal politizálni”, így nem tart ünnepséget.
“Angyal, vidd meg a hírt az égből, Mindig új élet lesz a vérből.” (Márai Sándor: Mennyből az angyal) Emlékszünk még Angyal Istvánra, aki furcsa háttérből jött és az 1956-os forradalom egyik vezéralakja lett? Emlékszünk még arra, hogy először kiegyezést keresett, majd meggyőződve a harc értelmességéről maga is fegyvert fogott, és a Práter utcai csoport vezetője [...]
Különös egy országban élünk. Hol van már, amikor Európában az a hír járta rólunk: a magyar egy forróvérű, lázadó nép. 1956-ban minket csodált a világ, nézték ezt a kis népet, amelyik dacolni mert az elnyomó szovjet nagyhatalom ellen. Öt kontinensen figyelték napokon keresztül hogyan harcolunk a szabadságunkért, majd pedig hogyan fojtják vérbe népünk küzdelmét… Senki [...]
