Száz diplomást, tízet!
Önmagam amolyan kertészákosi szerepbe helyezve merem magabiztosan kijelenteni, hogy Réthelyi Miklós államtitkár úr genetikusan hülye. Jó-jó, nevére guglizva csak szembetaláljuk magunkat mindenféle díjakkal, MTA-elnöki székkel, Professzorok Battyány Körével, jóllehet mindezt ellensúlyozza a szóban forgó úriember KDNP-ben vállalt munkássága. Hanem nem is ennek kapcsán illetjük Réthelyi urat ilyen durva, egyben divatos jelzővel, hanem legújabb ötlete okán: Réthelyi a minap ugyanis egészen hajmeresztő javaslattal hozakodott elő: különadóval sújtaná azokat, akik a felsőoktatási tanulmányaik betetőzéseképpen diplomát szereznek.
(Zárójelben jegyzem meg – s tényleg, ott a zárójel -, ekkora marhaságot oktatással foglalkozó úriembertől legutóbb évekkel ezelőtt hallottunk, mikor is a parlamenti női kvóta ideáját lebegtették be, mely regula a hölgyek minimális számát határozta volna meg a Nemzeth Templomában, vagyis a férfiak számát maximalizálta volna, amolyan normalitással szemben álló, újszerű numerus claususként, de hát ezt a bölcsességet Magyar Bálint vetette fel, aki tudvalevőleg nem volt tagja a Professzorok Battyány Körének. Le is szavazták.)
Noha Réthelyi javaslata vélhetően megreked az ötlet szintjén – már ha nem badarság kormányunk bölcsességében bízni bármely tekintetben is – mindenképpen szót kell ejteni arról, miként is pattanhat ki efféle nonszensz gondolat egy Felelős Államférfi agyából. A két megoldásért kiáltó probléma triviális: egyrészről ugye nincs pénz az államkasszában, s hiába Matolcsy úr Európa szerte ismert s elismert zsenialitása, vélhetően azután sem lesz, hogy a permanensen növekvő államadósság mellett vaskosabb adóterhekkel, mint fénylő pallossal sújtják majd napi betevő cigarettánkat; még akkor sem, ha a hír hallatán feldühödve egy ültő helyünkben szívunk el belőle fél dobozzal.
Más részről elvitathatatlan tény az is, hogy mostanság boldog-boldogtalan szerez később semmire sem jó diplomát (lásd még: a bölcsész a mekiben fog dolgozni, hahaha, stb), igazolván ezzel azt, hogy a bolognaiból legfennebb a szósz jó – persze csak megfelelően elkészítve, gondosan kerülve az olcsó bolti fűszerkeverékek alkalmazását -, míg egy legény sincs talpon a vidéken, aki megszerelje a radiátort vagy patent kis ajtót fabrikáljon. Ennek megoldására egyébiránt a kormány már épkézlábabb javaslatokkal is előállt korábban: egy korábbi indítvány szerint például egy tárgyból tett négy sikertelen vizsga után repült volna szegény deák a tanintézetből, és megszűnt volna a HÖK is. Jó, utóbbi nem kapcsolódik szorosan a tárgyalt problémánk megoldásához, de a korrupt semmirekellő szervezetről minden épeszű embernek az a véleménye, hogy a #minekvan tipikus esete. A fent taglalt szigorítás részben pont az ő hisztijük miatt nem került bevezetésre – no persze az átlagos hallgatók sem lelkesedtek különösebben a szopásért -, tehát a Nemzeti Együttműködés Rendszerének, hovatovább a haza normalizálódásának is egyértelmű kerékkötői.
Egyébiránt ha a leendő diplomások számát már szépen csökkentgetjük, nem ártana visszaállítani a szakmunkásképzők presztizsét, legalább néhány normális hírű e tárgykörben működő intézmény elindításával; tudniillik normális ember messziről kerüli manapság az ilyesmit. Példának okáért ha én csak asztalosként tudnám elképzelni hosszútávú jövőmet, vélhetően két hét után sikítva hagynám ott az intézményt, mikor is két ígéretes tehetségű lókötő kényszerítene orális aktusra a mosdóban; nem áhított procedúra ez senki számára sem, lássuk be, inkább a (közhely, csapó 2:) diploma és a meki.
Réthelyinek javasoljuk, hogy mielőbb felejtse el a különadó ötletét, diplomája lévén ő is rosszul járna; ha teszem azt még dohányzik is, hát alaposan megcsappant költségvetéssel kell majd kezdenie minden hónapot. Ha mégis a megvalósulás stádiumába kerülne e remek tervezet, ám legyen, legfeljebb dühünkben megint rágyújtunk. Az államkasszáért, persze.