Restart

Vannak olyan célok, melyek megérdemlik, hogy az ember félretegye az egyén hiúságát, szemérmessége minden tiltakozását és teljes őszinteséggel álljon a dolgok elé. Azt hiszem, hogy a mi esetünkben a szerénységet is némileg félretehetjük. Félre tehetjük, mert menők vagyunk, s mert túlzás nélkül állíthatom, hogy sikerült létrehozni egy olyan közös és értékes dolgot mindazokkal, akik megfordultak írásainkkal az oldalon, ami már így is egyedi jelenséggé tudott válni a hazai médiában. Alighanem mi voltunk azok, akik a legnagyobbat néztek akkor, amikor kiderült, hogy annak a szemléletnek, amit az Ellenkultúra képvisel van közönsége, s hogy lényegében egy újfajta szubkulturális olvasótábort vonzott maga köré. Így történhetett, hogy a szerkesztők az olvasókkal közösen létrehoztak egy olyan véleményportált, amely amellett, hogy vállaltan nemzeti felhanggal íródott, mindig kritikus és független tudott maradni. Egyedisége pedig abban valósult meg, hogy nem átallott egyazon helyen egymásnak egyébként sok esetben homlokegyenest ellentmondó írásokat közölni. Mindezt tarkították a különböző könyvrecenziók, filozófiai és teológiai írások, lemezkritikák és személyes hangvételű bejegyzések. S talán ez is a dolog buktatója, noha még mindig azt hiszem, hogy mindez példátlan a magyar internetes médiában, úgy minőségben, mint világképben. Mindennek hitelességét pedig az adta, hogy a “szerkesztőség” valóban nulla forintból, szívből és szerelemből és elmeháborodott idealizmusból tartotta fenn saját magát, vállalva ezzel azt is, hogy ingyen anyázzák, zsidózzák és nácizzák őket a különböző veretes fórumokon.

Kétségtelen: kegyelmi állapot volt ennek létrehozása, az, hogy ennyire különböző és értékes embereket tudtunk egy kalap alá hozni, akik azon kívül, hogy nagy múltú és nagy tehetségű, ismert és elismert, vagy ifjú, lelkes és tehetséges szerzők, voltak akkora állatok, hogy mindezt ingyen, becsületből végezték. Elvitathatatlan becsülete ez mindenkinek, aki betette hozzánk a lábát. Mindezek ellenére nekem, mint az oldal “főszerkesztőjének” át kellett értékelnem bizonyos dolgokat, hiszen ez hosszú távon, műfajból adódóan nem működhet. Azt hiszem, ez az a pillanat, amikor át kell alakulni, át kell alakítani a dolgokat, mégpedig az elvek feladása nélkül, anélkül, hogy egy kicsit is változtatnánk azon, amitől azzá válhatott az Ellenkultúrát, amivé. Ezért voltunk kénytelenek kéthavi kényszerszabadságra küldenünk az oldalt. Részben. Másrészt mert még nem volt ilyen, voltaképpen még egy rendes közös berúgást sem tudtunk abszolválni a szerkesztőkkel. Ám ez idő alatt személyi változások is történtek, átértékeltünk bizonyos dolgokat, feltételeket.

Végül úgy döntöttünk, hogy a változatlanul elénk kerülő nehézségek ellenére is folytatni akarjuk. Hogy minek, senki ne kérdezze. Idealizmusból, elszántságból, fétisből, önmagunk szórakoztatására, elvhűségből, hitből, céltudatosságból, szerelemből… Mindegy. Úgy gondoltuk, hogy adott egy jó kezdeményezés, amit érdemes tovább folytatni. Hogy ez sikeres lesz-e, csak rajtunk, de főleg az olvasókon múlik, amit majd csak az idő igazolhat. Hogy ez egy hétig, egy hónapig, egy évig, vagy a következő állampuccsig fog tartani, az nyitott kérdés. Csináljuk, amíg van rá mód. Fétisből, önmagunk szórakoztatására, elvhűségből, hitből, csak.

Ami biztos, hogy mi a munkánkon kívül egyebet nem áldozhatunk. Amit tudunk és amit tudtunk, azt beletettük és beletesszük ebbe a szerény kis szamizdatba. Egyebet sem kérhetünk tehát hőn szeretett és kitartó Olvasóinktól, mint azt, hogy akiknek írásaink jelentettek valamit, tartsanak ki továbbra is mellettünk! Olvassanak minket és segítsék munkánkat azzal, hogy olvasói hűségük mellett, minél szélesebb körben megosztják írásainkat. Ha másért nem, akkor poénból. Nem lenne persze gond akkor, ha a kor szerencsésebb rétegeibe születtünk volna, vagy nyaltuk volna hófehérre a valagukat, de becsületünk és lányos idealizmusunk aligha engedett volna abból, amit eddig műveltünk. Meg aztán többünknek feltett szándéka pátoszos és közhelyes írói körülmények között meghalni.

Summa summarum: szeretettel állunk most az olvasók elé megújult, és reményeinek szerint reprezentatív külsőnkkel, régi elveinkkel, de új hozzáállással és frissített koncepcióval, amivel reméljük, hogy sikerrel válhatunk méltóvá az utókor emlékezetére, az Olvasók hűségére és arra, hogy legalább egy kicsit hozzájárulhatunk ahhoz, amiben mindannyian hiszünk.