Rasszizmus, a legjövedelmezőbb vállalkozás
Magyar vagyok, aki büszke a származására. Éppen ez az a két tényező, ami miatt képesek rasszistának nyilvánítani szó nélkül az embert a „jogvédők” és a liberális politikus-piócák. Kettős mérce szerint mérnek minket, és valahogy mindig a magyarok oldalán találnak nagyobb bűnöket. Abba most ne menjünk bele, hogy amíg az állítólagos szabadelvű „honfitársaink(?)” itthon folyton a kisebbségi jogok védelméért szállnak harcba, addig a határon túl, kisebbségben élő magyaroktól még az állampolgárságot is megtagadták, vagy azzal hitegették az embereket, hogy az uniós tagság majd megoldást jelent a nemzeti kisebbségek problémájára, hiszen a EU kiáll a kisebbségi jogokért…
Szóval vannak nekünk ezek a drága liberális, magukat politikusnak nevező valakik és a hős, önfeláldozó jogvédők. Néha elképzelem, ahogy egy békés napon otthon ülnek, és azon bosszankodnak, hogy ez a rasszista magyar társadalom semmi olyat nem csinált aznap, amiért kiállhatnának az emberek elé, és ostorozhatnák a magyar nemzetet. Aztán, ha történik valami, aminek az elszenvedője ilyen, vagy olyan módon cigány, akkor előugranak rejtekhelyeikről és végre kielégíthetik a kisebbségvédő vágyaikat, de persze soha nem tájékozódva arról, hogy miért is történtek a dolgok úgy, ahogy. Bennem valamiért ilyen kép él a jogvédőkről, vagy a liberálisokról. Talán nem véletlenül.
A kezemet a szívemre teszem, de én nem igazán emlékszem például Mohácsi Viktória úrhölgytől olyan tettre, amivel kollektívan az egész magyarság érdekeit szolgálta volna. Pedig elvileg őt mi – na jó már aki – küldtük ki az Európa Parlamentbe. Az odáig rendben van, hogy az asszonyság cigány, és ezért úgy gondolja, hogy a cigányság érdekeiért küzd, de arra nem találok magyarázatot, hogy alaptalan információkkal elrohan a nyugat-európai médiumokhoz, és a saját országát mocskolja be. Ez a nő és a hozzá hasonló megélhetési cigánypolitikusok jól jövedelmező üzletet látnak ebben az egész rasszista megbélyegzésben. Bármi történik pillanatokon belül ott teremnek, és rasszizmusról kezdenek kiáltozni. Amikor pedig esetleg, vagyis inkább általában, kiderül, hogy a bűncselekménynek a fajgyűlölethez semmi köze, vagy ne adj’ Isten az elkövető is cigány, akkor mély hallgatásba burkolóznak, mint aki tudomást sem hajlandó venni a történtekről. Vagy, mint ahogy a fent említett hölgyemény nyelvi műveltségének hiányát fitogtatva tette, egy olyan embert, személy szerint Marian Cozmát, kezdenek el bemocskolni, akit a saját „véreik” öltek meg.
Aztán vannak a rasszista megbélyegzésnek közvetlen hasznot hozó formái is. A tatárszentgyörgyi kisebbségi képviselőnő a gárdafantomot látta elsuhanni egy nagy fekete terepjáróval, majd utána szóltak neki, hogy felgyulladt a háza. Csak azért itt van egy kis bökkenő: egyrészt a nagy fekete terepjáró nem éppen a gárdistákra jellemző jármű, mifelénk legalábbis Borsodban inkább más néprétegek preferálják az ilyen autókat, másrészt pénzügyileg sokkal jövedelmezőbb, ha véletlenül lángot kap a ház, mintha elárvereznék. Okos akart lenni a képviselőnő, csak ami nem megy azt talán nem kéne erőltetni. Gondolom, már előre örültek magukban, hogy rá tudják fogni a gárdistákra és a rasszistafasisztanáci magyarokra, hogy Molotov-koktéllal lángba borították a házát. Csak néhány dolgot felejtettek el: a Molotov-koktélhoz ugye alapesetben kell egy üveg, na már most a törött üveg szilánkokat hagy, ami nélkül nehezen lehet elképzelni, hogy ilyen típusú volt ez a támadás. Másrészt ha már annyi esze volt ennek a hölgyeménynek, hogy 20!!! millió forintos biztosítást köt a házára, akkor legalább az ajtót kinyithatta volna, mert azt barátok közt is nehéz elhinni, hogy zárt ajtón és ablakokon keresztül fellocsolták gyúlékony anyaggal, és lángra is lobbantották a milliós házikót. Noha a Magyar Gárda Egyesületet azért tiltották be, mert cigányasszonyok álmaiban megjelentek, azért azt mégis nehezen tudom elképzelni, hogy ilyen feltűnően tiszta és szellemszerű munkát végeztek volna.
Hogy jól jött ez az eset a képviselőnőnek? Az teljesen világos, hiszen így nem lesz árverés, ráadásul olyan összegre van biztosítva a házikója, amennyiért már Budapesten egész jó kis lakásokat lehet venni. Tehet ez a nő arról, hogy tanul a nagyobbaktól? Találkozhatott személyesen is Mohácsi Viktóriával, aztán ha már ott volt, ellesett pár fogást tőle: ha nem úgy történik valami, ahogy mi akarjuk – még ha az a mi hibánk is – akkor nyugodtan a származásunkra lehet fogni. Ennek egy továbbfejlesztett verzióját próbálta alkalmazni a tatárszentgyörgyi nő is. Csak ami nem megy, azt tényleg nem kéne erőltetni.
Írta:
Gál Judit