Nyugdíj

(Kaputelefon cseng)
- Mi tetszik?
- Csókolom Iza néni, Posta!
- Nyitom Sándor, fáradjon be.
(Ajtó nyílik)
- Csókolom a kezeit
- Üdvözlöm Sándor, hogy van mindig?
- Köszönöm szépen, jól, kicsit melegem van, még így a motoron is.
- Nem is csodálom, magam is behúzódzkodtam a lakásba. Este majd kimegyek a boltba.
- És az Iza néni jól tetszik lenni?
- Öregesen drága Sándor. De volt már rosszabb is. A kitelepítéskor tyúkólban laktam, itt azért komfortosabb.
- Hát, elhiszem! Tényleg, sikerült már elérni valamit?
- Semmit Sándor, semmit. Pereskedünk, igyekszünk legalább kártérítésként visszaszerezni, amit elvettek. Húsz, erre vonatkozó, mulasztásos törvénysértéssel dolgozik a parlament. Megboldogult uramat is csak most rehabilitálták.
- Miért?
- ’56 miatt. Kivégezték.
- Ezt nem is tudtam.
- Sajnos. Tudja, én gyógyszerésznek tanultam, de kulákként nem tudtam elhelyezkedni. A megtorlás után pedig a gyerekek is nemkívánatosak lettek mindenütt. Kártérítést meg persze nem kapunk.
- Igen, azt látom, nem jött most úgy a pénz.
- De milyen rendszerváltás ez kérem?
- Tetszik tudni Iza néni, én nem politizálok. Viszont adom a nyugdíjat! Itt is van, „Vorbuchnerné Pongrácz Izabella”, 4.1220 forint, itt tessék aláírni.
- Köszönöm. Megkínálhatom egy kis frissítővel?
- Kedvesnek tetszik lenni, de sietnem kell, mert még Biszku bácsinak is vinnem kell a nyugdíját és nem szívesen tartok magamnál ennyi pénzt.
- Akkor el van engedve.
- Köszönöm, tessék vigyáznia magára, és tessék besötétíteni.
- Áh, nem nehéz hűteni negyvenkét négyzetmétert. Minden jót Sándor!
- Csókolom.