Ne bántsuk Benkő Györgyöt!
Remélem mindenki számára nyilvánvaló, hogy Benkő György okkal vállalta arcát a kis hőstette után!
Nincs ugyanis az az állat, aki egy ilyen “halálosztag” lebuktatása után nekifut a nyilvánosságnak és hihetetlenül tenyérbemászó képével felvállalja tettét, mindezt úgy, hogy ő erre baromi büszke. Az előremenekülés taktikáját pedig itt el lehet felejteni, hiszen Benkő mellett nincs non-stop egy forgatócsoport, ami felvenné azt, amikor néhány maszkos “náci” macskakövekkel és égő kukákkal összeverdesné őt. Lényegében nem is kell, a cél pedig pont az utóbbi.
Az ok egyszerű: Benkő György egy barom. Egy aljas, sunyi, alattomos marha. Még akkor is, ha az elkövetők véletlenül tényleg azok voltak, akiket most vádolnak. Barom, mert ilyen eset után nem, hogy a nyilvánosság elé állok és parolázom a tévében, de felkeresem az USA illetékeseit, hogy vegyenek be valahogy a tanúvédelmi programjukba. Aljas, sunyi, alattomos, mert buzgalmában feldobta a saját barátját. Aki ismeri a betyár becsület fogalmát, az érti, miről beszélek.
Benkőt jó lenne összeverni. De tényleg. Őszintén szólva, számomra pusztán az is cáfolja az állítólagos elkövetéseket, hogy egy ilyen borjúfejű paprikajános a rettegett Magyarok Nyulai közé “beépülhetett”. Miféle tolerancia szükséges egy ilyen fej elviselésére hosszú távon?
Összeesküvés-elméleteket pedig nem kell gyártani. Úgy volt ez, ahogy mondja, úgy tett, ahogy az egy ilyen stréber tetűtől elvárható volt. Nincs itt semmiféle titkosszolgálat, meg egzotikus politikai háttér.
Minden esetre egy biztos: a cél, pontosabban a számítás az, hogy néhány – egyébként joggal – felforrt agyvizű “náci” elkapja az éppen boltból hazaigyekvő Benkő Györgyöt, kiverje belőle a szart, hogy aztán azt orálisan visszatömjék belé.
Úgyhogy lesznek kedvesek a tisztelt hazafiak a seggükön maradni és nem felülni a provokációnak, ugyanis a számítás pontosan ez. Téves hívást lehet felé intézni, de felülni a hatalmi hintára a legnagyobb szivesség, amit ma a rendszernek tehetünk.
A kampány jelszava tehát:
