Micimackó és a narkó

Szembe jött velem egy teória. Lehetett volna egy jó nő is, például Kincsem, de makacsul csak egy elmélet maradt, miként egyre közelebb és közelebb került (már csak azért is, mert a „csodakanca” bár fájdalom, de elhunyt).

A teória a következő volt: A Micimackó maga a narkotikum-függők archetípusainkat abszolút, ám fondorlatos, machiavellista intrikával kendőzött jellemkönyve, a szereplők narkózisban átélt gengelései, csavargató flashjei, amiket Milne vetett papírra, majd gyermekmese köntösébe bújtatva röpítette a világ ifjúságának pirospozsgás arcocskájába.

Eszerint az eszmefuttatás szerint minden szereplő egy-egy drog használója. Jelesül: a lassú Füles folyamatosan be van lassulva,  borzasztóan depressziós, kézenfekvő tehát, hogy marihuána fogyasztó. Malacka állandósult paranoid tüneteket produkál, ami LSD-re utal. Tigris hiperaktivitására a speed lehet a magyarázat, Micimackó viselkedésére pedig alighanem a heroin. Végeredményben a gondolatkör végkövetkeztetése, hogy Róbert Gida a Százholdas pagony dealere.

Mármost nékem sántított a logika, így ahelyett, hogy csárdást járva tértem volna be egy jó ivóba, feledve minden komplex, világias eszmefuttatást, töprengeni kezdtem. Túltéve magamat a judeobolsevik-szabadkőműves összeesküvés gondolatán, hogy úgymond Milne imigyen kívánná megrontani a ragyogó ártatlanságban virágzó gyermeki lelkeket, továbbgondoltam a kérdést. Beszélő plüssállatok a tudomány jelenlegi állása szerint nem léteznek, így egészen nonszensz felvetés az, hogy plüssállatok olyasféle társadalmi problémákkal kerüljenek szembe egy erdészek és vadászok hatáskörébe tartozó agrárterületen, ami kiválthat a drogfogyasztás szükségérzetéért felelős mentális zavarokat. S bár lehet, hogy a kis Christopher Robin drogbárósdit játszik szobájában, azt mindenképpen kizárhatjuk, hogy az állatkákba pumpolt cucc hatást érhet el. Ám itt rögtön felmerül a kérdés, hogy miből gondolja egy kiskorú gyerek, hogy melyik drognak milyen hatása van?

Amint az ég kékségének tényét, úgy állapíthatjuk meg, hogy a beszélő játék mackó és barátai praktikusan Róbert Gida elméjében manifesztálódnak valósággá. Ám ilyen agyalágyultságokat, mint a Százholdas pagony, világosan csak egy drogfüggő találhat ki, mint ahogy az Aliz Csodaországban is Lewis Carroll hallucinációinak gyűjteménye. A tettest tehát nem lehet más, mint Róbert Gida anyja, aki valami súlyos hallucinogénnel nyomja a tele a gyereket, aki pedig látomásaiban a Százholdas pagonyban grasszál, és baglyokkal, meg kengurukkal beszélget! Továbbmenve maga Milne lehet a narkós, aki kitalálta ezt az egészet.

Persze ez hülyeség. Nem is értem, miért kell ilyeneken tűnődni, ahelyett, hogy más, sokkal fontosabb filozófiai és társadalmi kérdésekkel foglalkoznánk. Például az ewokok kirekesztettségével! Mindenki lenézi és alábecsüli az Endor apró, szőrös lakóit jámborságuk, elmaradott törzsi tradícióik miatt. Holott nélkülük alighanem elbukott volna a forradalom! Luke Skywalker baszhatta az összes X-wingjét, meg a lézerkardokat, míg nem keveredett a keksz fan Wicket Wystri Warrick társaságába, kinek közreműködésével az ewokok kövekkel és botokkal fegyverezték le a fél Birodalmat, és játszottak nélkülözhetetlen szerepet a Halálcsillag pusztulásában, ami önmagáért beszél a „hagyományok kontra modernitás” kérdésben. Mindezek ellenére mégis mindenki a kétméteres rokonért, Chewbaccáért van oda, holott ő a filmben mást sem csinált, mint űrhajókat szerelt és bőgött.

Ezek kérem a roppant kérdések, nem holmi irodalmi blődségek, mint például Imre Kertész Sorstalanságából a szerencsétlen Gyurka.