Merjünk nacionalisták lenni!
Ennek a fene nagy „liberalizmusnak” semmi értelme, ha csak az nem, hogy van mi ellen lázadni. Néha az ember eljátszik a gondolattal, hogy vajon milyen életet élhetnek azok az abu-szimmim nevű bennszülött törzs tagjai, akiket nem érint a liberalizmus. Lehet, hogy mázlisták? Mert liberáliséktól mást sem hallani, mint hogy aki ellene van a liberalizmusnak, a szabad piacgazdaságnak, csakis az ördög cimborája lehet.
Azelőtt dühített, mostanra inkább mulattat, ha azt hallom a Klub rádióból, vagy olvasom ki a Népszava soraiból, hogy aki nemzeti érzelmű, az egyben „fasiszta”, meg „náci”, de minimum „kirekesztő”, s mint ilyen a liberalizmus és az Új Világrend ellensége.
Mert szerintem az a normális, akire ezek azt kiáltják, „fasiszta”!
Sosem tudtam igazán, miféle ideológiai kreálmány ez a neoliberalizmus. Szépen hangzik, hogy kötetlen, szabad és megengedő világnézet, aminek képviselőit nem háborítja fel, mi több, gyönyörködteti őket, ha valami/valaki különbözik tőlük. Tetszik a gondolat, főleg ha nem élnek vissza vele. De mihelyst odalépek egy mai liberálishoz, és azt mondom „Éljen a haza!”, én vagyok a világpolgárok legfőbb ellensége, aki szélsőséges, irredenta és kirekesztő. Eszerint az egészséges hazaszeretet bűn. Nem értem a hozzáállásukat. Szárnyaló fantáziájuk és pofátlanságuk határtalan, ahogy a liberalizmus zászlaja alatt, a tolerancia és a demokrácia elveit kiforgatva hazudoznak, lopnak, csalnak és negatívba hajló népszerűségi mutatóikon könnyedén átröppenve, juszt se hajlandók lemondani Magyarország további eladósításáról.
Persze a türelem, az fontos. Egy tipikus européer, egy politikailag korrekt, haladó szellemiségű, modern balliberális fogyasztó, egy vérbeli multikulturális világpolgár a tolerancia csúcsa. Egy ilyen polgár az egyenlőség, szabadság, testvériség elve alapján mindent és mindenkit tolerál. Libsi polgártársaink gyakorlatában az elmélet egy picit módosul, és a következő kiegészítő paragrafusokat tartalmazza: Egyenlőség (liberálisok egyenlők liberálisokkal), szabadság (liberálisok előnyben), testvériség (aki ellenszegül, az fasiszta és ki kell rekeszteni a társadalomból).
Ebből sajátos hozzáállásból jól kirajzolódik az ellenség kipécézésének taktikája, vagyis „aki nem liberális, az náci” teória. Más szavakkal ugyan, de mintha ezt már olvastam volna valahol? Lehetséges, hogy a Mein Kampf-ban? Létezik, hogy ezek még Hitlertől is lopnak?!
Akkor, miféle liberalizmusról is tetszenek beszélni, kérem? Arról, amit ma ezen a néven futtatnak a köztudatban, és ami kivételezett klikkek önző érdekeit szolgálja, megnyúzva, megalázva, kisemmizve másokat? Arról, ami nálunk nem egyéb, mint rózsaszínre koptatott vörös gazdasági terror? Arról, ami egyszázalékos népszerűséggel a háta mögött az egész népre akarja ráerőltetni magát? Talán nem rugaszkodom el a realitás talajától, és úri finomságomat is megőrzöm, ha azt mondom, nevezzük inkább neoliberális terrornak. Ezt pedig nem kell és nem is lehet eltűrni.
A valódi értékek lenézése, a jelképek démonizálása, a múlt feledése, állandó félelemkeltés a bizonytalan jövőtől mind, mind azt a kőkemény, üzleti alapú gazdaságpolitikát szolgálja, amit a neoliberálisok hamis toleranciával próbálnak leplezni. Célja, hogy szófogadó világpolgárokat, pontosabban önálló gondolkodásra képtelen, gyökértelen, még nemi hovatartozásukban is kételkedő konzumidiótákat neveljenek, akiket nem érdekel, ha a hazai politika külföldi érdekcsoportokat szolgál.
A „mindent ” szabad demokratáknak köszönhetően Magyarországon gyökeret vert ez a neoliberális fogyasztó-szemlélet, az ország kiárusításával (ld. privatizáció) leépült a magyar ipar, a mezőgazdaság, az oktatás, az egészségügy. Magyarország külföldi befektetők érdekeinek megfelelő, kiszolgáltatott piaccá vált. Cserébe az engedelmes kormányok tagjainak és holdudvarának pénz és hatalom jár.
Lassan elfelejtjük, kik vagyunk és hová is tartozunk. Én viszont juszt se szégyellem, hogy magyar vagyok! Adott az örökségem, maradok nacionalista. Magyar termékeket vásárolok, nemzeti rockot hallgatok, Wass Albertet és Sajó Sándort olvasok, magyar lányokkal szeretkezem, csárdákba járok enni, ezen felül pálinkát és Tokaji bort vedelek, miközben magyar módra táncolok.
Ez van. Szeretem az életet, szeretem azt, ami vagyok. Az amerikaiak, a franciák, a németek, az olaszok is nacionalisták. Nekik szabad, nekünk nem?
A cikk megjelent a Barikád újság májusi számában.