Mea Culpa

Illő tisztelettel jegyezném meg, hogy nem a minapi szentföldi látogatása során tett kijelentései jelentik XVI. Benedek pápa életművének csúcsát… Magam köztudottan nem vagyok híve a katolikus egyháznak, minekután az a holokauszt-revizionistákról azt állította: nem katolikusok. Bevallom nem is bánom mindezt, hiszen ezzel minden erőfeszítés nélkül tudtam kilépni abból a perverz, pedofilokkal töltött agymenésből, amit Krisztus egyházának neveznek. Biztos vagyok abban, hogy Jézus atyja trónjának karfájára borulva zokog, látva, mi lett kicsiny szektájából, amiről szintén lenne mit mesélni, de pillanatnyilag a Szentatya közel-keleti látogatását vetem terítékre, hiszen az aligha hagyható szó nélkül.

Szolid fintorra késztetett, amikor a Szentatya a repülőgépből kilépve sürgiben elítélte az antiszemitizmust, fújj-fújj, eztán futott egy kört a hatmilliós mítosz körül, majd köszönt. Minden kötelező rituálé megvolt az egyházfő részéről, de természetesen a kedves “vendéglátóknak” mindez bőven nem volt elégséges, hiszen Benedek pápa nem kért bocsánatot a holokausztért – szemben elődjével -, és különben is gyengécske volt a mea culpa.

Tekintsünk most el a zsidók elleni állítólagos “végső megoldás” körüli vitáktól, mítoszoktól és dogmáktól, s tegyük fel, hogy minden úgy volt, ahogy az a hivatalos holo-verzióban szerepel. Csupán egyetlen egy kérdést tegyünk fel: Miért kell még most is bocsánatot kérni a holokauszt miatt? Világos, hogy Joseph Alois Ratzinger valaha besorozott Hitlerjugend volt, de mi köze a holokauszthoz, ebből következően miért kellene bocsánatot kérnie azért, amihez egyébként semmi köze? Mert Zsidóciában ezt várták el a pápától a minap, s bár lefutotta a kötelező köröket és elmormolta a kihagyhatatlan mantrákat, ez mégsem volt elég a dogmatikusoknak. Aki tudja e fenti kérdésre a választ, az feltétlenül írjon a szerkesztőségi e-mail címre!

A holo-történészeknek, a kiválasztott nép kiválasztottjainak semmi nem  elég, szerintük a világ bűnös, mert asszisztált a tragédiához. Benedek pápa múltja miatt ab start bűnös, ráadásul volt pofája nem kizárni az egyház kötelékeiből egy holokauszt-revizionista püspököt, mi több éppen boldoggá kívánja avatni azt a XII. Piuszt, akit többen hallgatással vádolnak, és bűnként róják fel neki, hogy a háború csapásaira nem reagált kellőképpen. Persze senkiben nem merül fel, hogy mi mást is tehetett volna akkoriban Piusz, mikor egy XX. századi pápának már nincsen akkora világfordító hatalom a kezében, mint a középkori egyházfőknek. De ez megint egy másik kérdése a végtelen történetnek, ráadásul költői, és ha rám hallgatnak, sehol nem teszik fel, még a végén főállású antiszemitákká lesznek. Szóval Benedek nem volt elég jó (még mecsetbe is ellátogatott!), és nem kért bocsánatot. Nem csúszott végig Jeruzsálem utcáin, saját könnyein és taknyán, nem szórt hamut a fejére és a ruhája is szakadatlan maradt. Ugyan helyezett el koszorút a holo-vallás legszentebb szentélyében a Jad Vasem-ben, mondott egy-két szép szót, elkerülvén ezzel, hogy még inkább le legyen nácizva (bár a léc így is rezgett).

Közben a palesztin holokauszt helyszíne, Gáza továbbra is holdbéli tájra hasonlít… Azért senki nem kér bocsánatot, a palesztinokért nem sír senki, értük nem kell a mea culpát mormolni, legjobb, ha tudomást sem vesz róluk senki… Ők nem tagjai a kiválasztott népnek, hiába a rokonság.