Magyarország: Induljunk tiszta lappal!

Nagyjából egy hete kezdődött… A mi vezérünk, szívszorító, könnyfakasztó módon bejelentette, hogy ha ő az akadály az ország felemelkedésének útjában, akkor nagylelkűen félreáll. Bármennyire is utálom ezt az embert, azért ennek a gondolatnak egy részével egyet lehet érteni. Csak egy bökkenő akad: nem az utóbbi hónapokban kezdett ő a mi felemelkedésünk útjába állni, hanem körülbelül öt éve.

Miért pont most vette észre? Nem akarok naivnak tűnni, épp ezért nem hiszem el, hogy az ész és a bölcs belátás térítette volna a helyes útra minden magyarok Ferencét. Még csak azt sem hiszem, hogy a pártja iránti lojalitásból fakad ez a hihetetlen önfeláldozás. Nekem folyamatosan egy másik “európai” politikus jut róla eszembe: Vlagyimir Putyin. Az nyilvánvaló volt eddig is, hogy e két nagyszerű ember kivételesen jól megérti egymást, de azt nem gondoltam volna, hogy a hatalom megtartásának, és háttérből való irányításnak gyakorlatát is az orosz kollégától fogja koppintani a még ideig-óráig regnáló kormányfőnk. A helyzet jogilag persze nem ugyanaz, hiszen Putyin más állami pozíción keresztül gyakorolja a hatalmát, ő, ha akarta sem tudta volna törvényesen meghosszabbítani a mandátumát elnökként. Gyurcsány Ferenc nem lesz látszathatalommal bíró köztársasági elnök, ő a párton keresztül fogja nyomás alatt tartani a kormányt. Nem tudom, hogy akad-e olyan a politikában kicsit is jártas, vagy egyszerűen épeszű ember kis hazánkban, aki elhinné, hogy a hibbant Néró képes lenne lemondani a hatalomról?

Gyurcsány Ferencet bármennyire is utáljuk, el kell ismerni, hogy nagy taktikus. Ha tovább vár ezzel a döntéssel, akkor olyan mélységekbe zuhant volna az ázsiója, amelyből nem lehet felépíteni újra a politikai-vezetői karrierjét. Most még időben lépett, pár évet kihagy, és az általa csődbe vitt ország nehézségeit meglovagolva, nem tartom kizártnak, hogy a 2010 után következő választások valamelyikén már újra nyeregbe száll a vörösök színeiben. Vizionálok? Teljesen józanul írom soraim és nincs tudomásom arról, hogy látnoki képességekkel áldott volna meg az Isten. Egyszerűen csak nem hiszem el, hogy egy ilyen hataloméhes, aljas hazudozó képes lenne feladni a vezetői ambícióit.

Az MSZP-t olyan “váratlanul” érte a bejelentett hír, hogy még egy napra sem volt szükségük a megüresedett kormányfői szék betöltésére “alkalmas” jelöltek hadának felsorakoztatására. Olyan hihetőre sikerült a meglepettség, hogy az szinte már mesébe illő volt… De akadt egy ennél még “váratlanabb, mesés fordulat”, mégpedig a tetszhalottként parlamentben kísértő MDF, EP választásokra megnevezett listavezetőjének reakciója: Bokros Lajos, tekintettel az MSZP nehéz helyzetére, négy percen belül jelentkezett is a megüresedett posztra. Majd miután kiderült, hogy nem eszik olyan forrón a kását, nemzetünk virágszála, Dávidék Ibolyája, azonnal visszakozott is.

Azóta ők, a kemény, kormánnyal szembeni ellenzék ikonjai. Csak azt felejti el a tisztelt megvezetett nép, hogy törvények és rendeletek egész sorát, az ő szavazataiknak köszönhetően tudta keresztül vinni eddig a szoc-lib bagázs.

Maradtak tehát a vörösöknek a régi, jó és megszokott, liberálisnak mondott elvtársak. Hivatalosan persze nem lépnek koalícióra a szocialistákkal, de politikai magatartásuk és hozzáállásuk mit sem változott: megint csak ők zsarolnak, hiszen tudják, csak velük maradhat kormányon az MSZP. Amikor hétfőn Fodor Gábor bejelentette, hogy csütörtökig adnak határidőt a közös kormányfő jelöléséhez, sejteni lehetett, a két egykori koalíciós partner előbb utóbb megállapodik az egyik kalapból húzott név elfogadásában.

Volt valaki egyáltalán, aki elhitte ennek a stabil 1 %-os pártnak, hogy majd feladják parlamenti pozíciójukat, elveszítve 1 éves jövedelmüket, amit az adófizetők zsebéből húzhatnak még ki? Fodor szerint az MSZP teljesítette az elvárásaikat. Ehhez képest az egyetlen, általuk is elfogadhatónak tartott jelöltről, Surányiról, már a jelölés pillanatában tudni lehetett, hogy nem vállalja a Fidesz támogatása nélkül, tehát – akár egy Mátyás királyról szóló mesében -, az MSZP adott is jelöltet, meg nem is. Arra elég volt, hogy eljátsszák a népbarát pártot kedves liberális honfitársaink (kackackac…), miközben eszük ágában sem volt beváltani ígéretüket. Ma pedig már azt sem tartják elképzelhetetlennek, hogy Bokros Lajost állítsák az ország élére. A szemem nem rebbenne, ha ezek Jan Slotát, vagy Robert Ficót is el tudnák fogadni, mint miniszterelnököt, csak, hogy mentsék a bőrüket és a pénzüket.

Mi lesz velünk? A jelölteket végignézve: semmi jó. Választanunk és váltanunk kell, nemcsak a kormányt, hanem a magyar politikai elitet is. Induljunk tiszta lappal, talán így könnyebb lesz elviselni a következő pár évet…

Gál Judit