Lustán, renyhén, nyáron
Halkak most a tollak. Ilyen időszak ez. Senki nem ír. Legalábbis a környezetemben nem. Még a nálam nagyobbak és a barátok sem. Attila a csíkszeredai Nappal italozik, Tamás eltűnt (alighanem töltőre tette magát 
), Bulcsú a Gellértben elmélkedik, Ádám biztosan olvas, Pista pedig a kávézóban issza kedvenc koffeinadagját.
Holott volna miről írni. Mert megint lett nekünk több mint száz aggódó demokratánk, akik már megint aláírtak. Felszólalt a hős vádló/vádlott, ámde rútul megbukott miniszterelnök is, aki áll a bíróság elébe. Ő lett egyébként a parlament második legjóképűbb férfija egy szavazás szerint. Kész nihil. Alighanem az életkedve is elvész a tisztességesebbjének. Mondjuk nekem. De nem érdekel.
Kiesett Japán. Kapufa: ez volt a vesztük. Portugália is odavan. Novák újfent a Jobbik alelnöke, Biszku kiemelt nyugdíjjal döglik a Rózsadombon, Pintérnek meg Wartburgja van. Aztán ott vannak a parlamenti felszólalások. Gúnyos kommentárt érdemelne mind. Nem érdekelnek. Nyár van, csend, nyugalom.
Meglátogatom Görögországot. Talán Dionüszosz barátommal is találkozom. Ám legnagyobb bajom most az, hogy a hűtőm a konyhában van a sörömmel együtt.
Szeretnék írni. Frappánsat, ütőset, felháborítót. De nem megy. Nyár van. A Múzsának is jár a szabadság. Ezért halkak most a tollak, ezért nem ír senki. És jól van ez így. Iszom egy sört. Hátha attól megerednek ujjaim. Bejárom Görögország egy részét, meglátogatom Attilát, s Erdélyt (régóta fenyegetem őket ezzel), Bulcsút és Tamást felkeresem, iszom Istvánnal egy jó kávét a Bazilika tövében. De előbb a söröm! Aztán majd írok.
A focivébé szépen lassan folyik a saját medrében, bár ahogy a csapatok száma szűkül, úgy erősödik ennek a folyamnak a sodrása is. Bár ez nem ad okot az aggodalomra hisz az élet rendje, hogy az erősek megmérettetnek, a gyengék távoznak. S a vesztesek nem pajzson és a vereség fájdalmas hírével érkeznek haza, hanem emelt fővel, és azzal egy hősies jelmondattal: megcselekedtük amit megkövetelt a haza!
A japánoknak sincs miért szégyenkezniük, tőlük nagyobb és esélyesebbnek kikiáltott focinemzetek hamarabb elhullottak. (Olaszország, és Franciaország).
A politika is a 2/3-os csatornában ömlik továbbra is, igazán váratlan fordulat nem borzolta a kedélyeket. Azt hiszem most nem is ez a lényeg. Az igazság abban van amit leírtál.
Miszerint itt az a bizonyos szó amit anno iskolás koromban betűnként szorgalmasan a táblára karcoltam. Ez a tény az időszerű vakáció, a megérdemelt pihenés, a napfény és a jéghideg sörök ideje…
Kellemes nyaralást és jó pihenést Dani!
(Azért ha Görögországban is megfordulsz, elvárnék tőled, egy később frappánsan megfogalmazott helyzetjelentést az állítólagos krízisről, a válság hangulatáról, és az anarchista mozgalmak polgári-partizán tevékenységéről. Hátha lesz olyan tapasztalásod amit a későbbiekben számításba vehetünk)
Na nem is zavarlak a sületlenségeimmel, lényeg, hogy érezzétek jól magatokat!
Üdv, Dávid
Dávid! Nagyon köszi, amit írtál, nyári szünetre azért (annak klasszikus formájában) nem megyünk, csak még hektikusabbak leszünk
Bevallom, hogy dunsztom nincs, merre is megyek Hellászban, a koncepció leginkább az, hogy beülünk az autóba, aztán megállunk valahol. De persze, ha találkozom elégedetlenkedő, nehéz, égő tárgyakat dobáló ifjakkal, leállok velük diskurálni, fotózkodni egy lángoló bank előtt, amit persze itt is megosztok majd mindenkivel. 