Lemond Gyurcsány, oda az igazság

Látjuk: A neoliberális baloldal mindent megtesz annak érdekében, hogy elkerülje az előrehozott választásokat. Gyurcsány „lemondásának”, pontosabban háttérbe vonulásának oka egészen nyilvánvaló, a józan eszű laikus számára tökéletesen átlátszó manőver (leszámítva az MSZP maradék szavazóbázisát, de az már a kutyát sem érdekli. Azok úgysem látnak át soha semmin, s valószínűleg már nem is fognak…).

A március 21-i kongresszuson (minő véletlen, dátumbeli egybeesés) bejelentett szándék nem volt egyéb, mint a parasztvakítás iskolapéldája. Többen hallani vélték, amint a helyszínen, illetve a tévék előtt vérszoci nagymuterek és vakhitű libsi unokáik hőst kiáltanak, majd hisztérikus zokogásban törnek ki a gyönyörűségtől.

A Vezér azonban nem mondott le.

Hogy is mondott volna! Hülye lenne lemondani, épp csak egy marék homokot vette keze ügyébe, s szórta azt a vakok szemébe. Rutinosabb polgártársaink már állandósították a védőszemüveg viselését, így őket nem érte csodaként a hír. Ezen körökben (hála a védőszemüvegnek) elindult a találgatás, hogy ugyan miért vetemedett Flteó e számára kétségtelenül nehéz döntésre? A sok ötlet közül két verzió tűnik életszerűnek, s e kettőt nem is biztos, hogy külön kell választani. Az egyik, hogy a cezaromán kormányzatnak jól felfogott, érdeke háttérbe lökni ezt a kretént, mivel minden második ember új kormányt akar, de minimum új miniszterelnököt. Még a szocik is. A másik verzió, hogy selyemzsinór érkezett nyugatról. Az alternatív harmadik lehetőség, e két elmélet fúziója. Talán ez a leglogikusabb.

Az viszont sem a neoliberális oligarcháknak, sem pedig a hazai baloldalnak nem érdeke, hogy kormányra lépjen egy nemzeti kormány, pláne nem, hogy beüljön mellé egy effektív nacionalista „utcapárt”. Éppen ezért jött a szombati döntés, Gyurcsány Ferenc leköszönő miniszterelnök megkérte a kongresszust, hogy jelezzék Gyurcsány Ferenc pártelnöknek, jelöljenek új miniszterelnököt.

A lépés (mily’ meglepő) most sem volt tiszta. Közjogi értelemben ugyanis Fletó nem mondott le, mivel az alkotmányjogi értelemben teljesen mást jelentett volna. Így marad a kormány… Ha hagyjuk.

Előrehozott választás ugyanis nem lesz. Miért fura ez? Azért, mert Dél-Amerikán, néhány keleti országon és Afrikán kívül nem tudok olyan országot mondani, ahol ilyen előfordulhat és ez nem hiányos történelmi ismereteimből fakad. Adott egy kormány, ami hét éve csak rombol és pusztít, a nép elégedetlen vele, lemondani mégsem képes. Ki van ez találva. Ugyan miért van 20 éve ideiglenes alkotmánya (a kommunisták által írott alkotmány némileg javított kiadása) Magyarországnak, olyan, amely nem teszi lehetővé senki számára, hogy szavazással kérdezhesse meg: mit akar az Istenadta nép. Van olyan ország, ahol a köztársasági elnök bármikor kiírhat népszavazást a parlamenti bizalmat illetően és senki nem kerreg amiatt, hogy az csak pénzkidobás. Miből tudható, hogy mi nem ott élünk? Abból, hogy ott nincs az a kommunista beidegződés, miszerint a népszavazás pénzfecsérlés. Normális demokráciákban félévente van egy népszavazás. Magyarországon továbbra is kísért a kommunizmus és a kommunista mentalitás.

Az MSzP és az SzDSz retteg az előrehozott választásoktól, a nép megkérdezésétől, ugyanis ha ez bekövetkezne, bizonyosan földbe döngölné őket a népharag (a rab madarak tán’ be sem jutnánk a parlamentbe. Szép gondolat nem?). Ellenben a Fidesz kétharmados többségét szeretnék megakadályozni, és ennek érdekében használják ki a népnél jól ismert három hónapos memória távlatot. Fél év múlva egy új kommunikációval, mint megigazult, áldozatkész mártírok fognak tetszelegni, amit a lakosság egy része – tőle megszokott módon – természetesen meg fog enni. Magyarul időhúzásra játszanak. Akár visszamegy a koalícióba, akár külső támogatóként segíti a szocialistákat az SzDSz, minden bizonnyal olyan kommunikációt követ majd, amelynek lényege: „mi vagyunk a haza megmentői” és ezzel paralel igyekeznek majd feledtetni a társadalommal, hogy voltaképpen ők idézték elő a csődöt.

Ezt megelőzendő kell tüstént lépni.

Tegnap a Fidesz kezdeményezte a parlament önfeloszlatását, de az szavazati stádiumba sem jutott. Nem tudom, mire számítottak… Utcára kell hívni a népet és támogatottságát nézve erre hatékonyan csak a Fidesz képes. Hiába írja az általam szeretve tisztelt, és példaképként számon tartott Bayer Zsolt, hogy ez nem a Fidesz feladata, a jelenlegi helyzetben a nép önmagától nem fog utcára menni. Csak ha hívják és biztos vagyok abban, hogy a Fidesz ezt egzisztenciális okokból nem akarja megtenni. Vona Gábor írhat akármilyen nyílt levelet Orbán Viktornak, ha az nem akarja azt tenni, amit egy ellenzéknek ilyenkor tennie kellene. A Jobbik elnöke jól méri fel saját és pártja képességeit, ha megfeszülne, se tudna annyi embert még csak megközelítőleg sem megszólítani, mint a Fidesz. A nép magától nem fog felállni a fotelből (és az igazi tragédia ez). Idő viszont nincs arra, hogy ezen keseregjünk, lépni kell, mégpedig tegnapi hatállyal.

Nem hiszem, hogy megoldás az a közhelyes elképzelés lenne, mikor egymillió ember magasztos vigyázz állásban, egy emberként üldözi el a kormányt csendes, de hurrikán erejű varázsige-szerű fuvallatával, ami valahogy így hangzana: „Gyurcsány! Takarodj!”. Gyurcsány nem fog takarodni. Kiles az ablakon, táncol egyet előtte, majd jót röhög mindenkin. Mi pedig megunjuk és hazamegyünk. Nem kell felégetni a parlamentet. De felejtsük már el, hogy mindent békésen akarunk rendezni! Egy valamit is érő demokráciában olyan nem létezik, hogy a népakarat ellenében kormányozzon egy volt kommunista főtitkár és a bandája. Nem azért halt meg minden családból legalább ezer ember a történelem folyamán, hogy most a töketlen unokák a csodát várják. Ők is képesek voltak rá, mi is képesek vagyunk. Óriási tömegben kellene az utcára vonulni és tiltakozni a most kibontakozó oligarchikus mutyizás ellen. Viszont ez úgy sem megy, hogy itt-ott néhány ezer ember üvöltözik, mert azt is leszarják. Azt még inkább, mint a dicső és méltóságteljes egymilliót. Bárhogy is legyen, ha valami nem történik sürgősen, ha a nép nem fogja tudni elérni kívánságát, akkor más eszköz hiányában fog kitörni a sarokból, onnan, ahova beszorították. Ha ugyanis a kormány véghezviszi az átalakítását, akkor Sünországban ténylegesen bekövetkezik, amit 2006 óta pedzegetnek: névleges lesz a demokrácia. Miért? Mert a népakarat ellenében fognak történni az események. Ha pedig egy rendszer a nép többségi akarata ellenében működik, akkor azt diktatúrának hívják.

Adott tehát egy helyzet, egy lehetőség, amit összefogással (micsoda közhely) még az utolsó utáni pillanatban demokratikusan elintézhetünk. Ehhez azonban szükség van a legnagyobb ellenzéki pártra. Ha az nem fog tenni semmit és cserben hagyja a népet, elúsztatva a lehetőséget, akkor elgondolkodhatunk azon, hogy miért teszi azt, amit (nem) tesz. Ha így lesz, akkor az elkövetkezendő másfél évben borítékolhatóan Magyarországra fognak költözni azok a televíziós képek, amiben lézerirányzékkal jelölik meg a rendőröket, hová is kell dobnia a lázadó népnek a molotov-koktélokat. Ez nem feltevés, vagy utópia, netán riogatás, hanem egyszerű szociálpszichológiai tény, és mint ilyen, vehető ígéretnek is. Tessék dönteni, melyik verziót választjuk, mert akár lemond Gyurcsány, akár nem, a nagybetűs Igazság oda fog veszni.