Kuss!

Teganap azt mondták nekem: Kuss!
Fogjam be a szám, ne mondjam ki a véleményem, ne firtassam a világ abnormalitását, azt, hogy milyen mocskos, hazug és álszent az a rendszer, amit “szabad világnak” csúfolnak. Ne beszéljek arról, hogy életünk, létünk földjének felsózása zajlik, normalizálják az abnormálist és a kurva nagy egyenlőségben a hatalom hűbéresei, kiszolgálói és szócsövei egy kicsit mégis egyenlőbbek másoknál. Ők azok, akik mindent a szájukra vehetnek, a szólás szabadságának nevében azt mondhatnak, amit akarnak, és/vagy úgy szapulhatnak, vagy támogathatnak bárkit és bármit, ahogy az nekik jól esik. Nem is lenne ezzel baj… De a velük egyet nem értők nehogy megpróbálják őket bírálni, mert jaj, annak, aki nem a méltató és magasztaló szót szólja! Illetve mondhatja, de a rendszer mindenhol jelen lévő láthatatlan szeme mindent lát, a bíráló szót láthatatlan füle rögvest meghallja és láthatatlan keze porrá zúzza és nincstelenné teszi az ellenzékit.
Mi bizonyítja ezt a vádat? A mindennapi élet.
Adott ma egy világrend, ami egyenes út a pusztulásba és adott itthon egy rendszer, ami hazugságra és kizsákmányolásra épül. Ezt a rendszert mazochista módon sokan imádják, szeretik és szolgálják, itt-ott kicsit méltatlankodnak, de azért boldogan heverésznek a hatalom adta trágyában. Ha én ezt az állapotot, vagy egyéb mást nem a többség (ami már nem is akkora többség, pusztán csak a rendszer haszonélvezője) szája íze szerint fogalmazom meg, vagy adom közre, akkor az utánam nyúl, megfoszt az állásomtól, tönkre tesz. Mindezt azért, mert vállaltam a véleményem. Hol is van akkor a szólás- és véleményszabadság?

Ezt az állapotot az emberek itthon a XVIII.-XIX. és a XX. században jól megszokták, és apátiájukban már eszük ágába sem jut szót emelni, nem hogy fellázadni. Ez a trend szemlátomást pedig mit sem változott a XXI. századra. De kérdem én: Miről szól az élet, ha nem a népről? Biztos rosszul tudom, de a szólásszabadság azt jelenti, hogy bárki bármit mondhat, mivel az a véleménye, azonban azt nem kényszerítheti rá senkire, más kárára nem fordíthatja. Ha én azt mondom, hogy utálom a manuális kapát, akkor a hatalmon lévő kisgazda vezetőség ne nyúlkáljon utánam, mivel azt hiszem jogomban áll utálni a manuális kapát és jogomban áll törekedni arra, hogy a földművesek rotációs kapát használjanak, mivel azzal (álláspontom szerint) gyorsabban és jobban lehet megművelni az Isten adta földet. Ennek ellenére ha szidom a kormányt a rengeteg nyilvánvaló hazugsága és kártékonysága miatt, vagy az ellenzéket egy populista, úgyszintén hazug kizsákmányoló bandának tartom, akkor engem kirúghatnak a hivatalból, ha Gyurcsány, vagy adott esetben Orbán közvetlen szimpatizánsa a főnököm. Szép is a demokrácia!

Állandóan idealista hülyeként jövök ki a vitákból, mivel kicsit sem nézem jó szemmel azt, hogy az ún. szabad piaci versenyben, az áhított kapitalizmusban szó nincs semmiféle versenyről, pusztán az egymáson való átgázolásról, a másik tönkretételéről és a profit minél nagyobb előállításáról, arról, hogy mindent föl kell vásárolni, privatizálni kell, egészen addig, amíg nem én leszek önmagam versenytársa. Odáig jutottunk, hogy a pénz narkotikus vágya és imádata az emberi értékek, a valós értékek és hova tovább az emberi élet fölé helyezkedtek. Nincs szó semmiféle emberségről, csak arról, hogy miként lehet valamit a legolcsóbban előállítani és azt a legjobb áron eladni. Nem érdekes, hogy ennek mi az ára. A multinacionális vállalatok elképzelhetetlen pénzfölényével szemben a KKV-szektornak esélye sincs, és én vagyok a megmosolygott kis butus, mikor szót emelek ez ellen az elképesztő igazságtalanság ellen! Leszögezem, hogy tarthatja valaki a kapitalizmust a világtörténelem csúcsának. Én azonban nem így látom, a gyakorlat közel sem ezt mutatja, hanem azt, hogy a “szabad versenyben”, a helyzeteket meglovagolva egyes cégek, személyek gigász összegekre tettek és tesznek szert , s ezt úgy kívánják megsokszorozni, hogy a lehető legkevesebb ráfordítással többet előállítani jó pénzért. A gazdasági logika ezt követi, de véleményem szerint az emberi logika egyáltalán nem. Miért? Azért, mert ezzel a logikával a kisebbség a többség kárára szerzi saját hasznát, amiből a többség csak vajmi keveset lát viszont, hasznos társadalmi, vagy egyéb tőkeként. Mondok egy példát! Kínában egy sportszer gyártó nyugati cég 1 yuanért és két marék rizsért dolgoztatja a dolgozóit félhavi bérként, amit a munkavállaló kénytelen elfogadni, ugyanis ha azt nem teszi meg, akkor még annyit sem kap, mint amennyiről beszélünk. Ha pedig mégis “fellázad” a munkavállaló és kis- vagy középvállalkozást indít (ha egyáltalán van rá fedezet), akkor sincs esélye tartani a versenyt a mamut céggel szemben, hiába állít elő jobb minőségű és cifrább cipőt, nem tud a multi ára alá adni, mivel ha ezt tenné, akkor azzal az anyagárat sem tudná visszanyerni. Emberséges ez? Tudom, hogy a gazdaságban nincs empátia, de nem kéne ezen változtatni, ha már az élet az emberekről és azok jólétéről szól? A környezetvédelmi kérdésekbe bele sem megyek, mert az idiotizmus csimborasszója, amikor inkább a környezetet pusztítjuk az olcsóbb termelés érdekében, mint átálljunk az egyszeri befektetéssel járó, de környezetkímélő megoldásokra. De mint azt az öreg indián is mondja: Mikor kivágtad az utolsó fát, leölted az utolsó bikát és kihalásztad az utolsó halat a folyóból, rájössz, hogy a pénzt nem tudod megenni.

De ez sem lázít fel senkit. Azt mondják, ez van, nincs jobb. Szerintem is jól van ez így. De csak abban az esetben, ha valaki így akar élni. Ha valaki(k) így akar(nak) élni, akkor fogjanak össze a milliárdos vállalkozásokkal és dolgozzanak bagóért, ha jólesik. Aztán pedig mehetnek a házaikba önostorozni. Én azonban ebből egyáltalán nem kérek, és ha jók az érzékeim, van még pár milliárd ember ezen a földön, akinek ez baromira nem tetszik. Tegye mindenki azt amit akar, ha abban látja saját boldogulását, de kikérem magamnak, hogy ez az én és eszmetársaim kárára tegyék! Meggyőződésem, hogy a hatalom a népé, nem pedig a zsíros pofájú milliárdosoké, akik csilliárdnyi pénzfölényükkel szentül hiszik, hogy mindenkit úgy táncoltathatnak, ahogy ők fütyülnek, károsítva ezzel a társadalmat és a világot. Gyakorlatilag ma ez látszik megvalósulónak, de tájékoztatásul közölném, hogy szabad emberekként ezt nem kell eltűrnünk! Egyénenként persze csak kitolunk magunkkal, ha ész nélkül lázongunk, de tömegesen már egészen más a helyzet…

Az, hogy a boltban szart lehet kapni, silány és ócska dolgokat, a TV-ben szinten aluli badarságokat lehet nézni, az egy helyzet, mivel sokaknak ez a szellemi szintje és az igénye, de nehogy már az én káromra legyen mindez, akinek a Hello Kitty-s himbi-limbik és a különböző valóságsók színvonaltalan, értéktelen és silány dolgok. Ha olyan hatalmas a demokrácia, akkor a fenti dolgok miért is vertikálisan nőnek az én és a hozzám hasonlók kárára, nem pedig horizontálisan egyenlítődik ki mindenki igényének megfelelően és mindenki javára? A képlet egyszerű: Ha a televízióban ökörség megy, akkor elkapcsolok. De ha minden csatornán ökörség megy, akkor én kerülök hátrányos helyzetbe. Márpedig, ha zömében minden csatornán ökörség megy, akkor az a társadalom szellemi és értékrendbeli szintjét csorbítja, ergo a társadalom kárára válik, s mint ilyen megszűntetendő mint állapot, és kiküszöbölendő mint hiba. Iktassák médiatörvénybe, hogy az előírt kulturális adásidőt ne sztárok főzőcskézésével töltsék ki, hanem valóban értéket hordozó műsorokkal, illetve állapítsák meg azt, hogy melyek azok a műsorok amik hasznosak a társadalom pozitív mentálhigiénés állapotára nézve, illetve azokat, amelyek kevésbé és az előbbieket részesíttessék előnyben. Aki pedig csöcsriszáló, nullszériás tinisztárokat akarnak bambulni talksó keretek között, azok nézzék meg este 10 után. Ezáltal a médiumok nem a hülyébbnél hülyébb műsorokkal próbálnak majd egymásra licitálni.

Naív talán vagyok és idealista is, de hülye nem!

A változtatás szükségessége kézenfekvő és elengedhetetlen. Mert van választási lehetőség, van kiút és van annak módja is, hogy ezeken az állapotokon változtassunk!

De erről nem beszélhetek, mert demokrácia és szólásszabadság van…