Kretének előnyben

Mikor már az ember azt hinné, nincs lejjebb, jön valaki/valami, aki/ami rácáfol tévhitünkre. A legszebb, mikor úgy hiteti el velünk tetteit az illető személy, vagy intézmény, hogy az valójában nekünk, embereknek nagyon jó. ’97-ben csujjogva tapsoltunk, hogy végre lesz kereskedelmi televíziózás hazánkban, tágíthatjuk látókörünk és miegyéb. Sosem szűkült be annyira látókörünk, mint azóta. Akkora rombolást a közízlésben és olyan mértékű társadalmi elbutítást, mint amit a kereskedelmi tv-k elkövettek tizenkét év alatt, talán a kommunizmus sem végzett ötven év alatt. Mostanra már odáig jutottunk, hogy a takony eszi az óvodást, felére akarják csökkenteni  a kötelező koncessziós díjat. Külön cikket érdemel ez a téma is…

De vegyünk egy másik példát, szösszenetem apropóját! Ott volt az “oktatási reform”, a kétszintű érettségi és – az ebből fakadó – a világtörténelem legröhejesebb érettségije 2005-ben. Magyar Bálint (kinek neve önmagában is paradoxon) akkoriban az emberek jelentős részét meggyőzte tervei és elképzelései remekbeszabottságáról, azzal, hogy a gyerekeknek így lesz jó, érettségit így lehet csak igazán szerezni. Láttuk az eredményt… Hülyébb fiatalok kerültek be a gimnáziumokból az egyetemekre, főiskolákra, mint néhány frontális lobotómián átesett, értelmi fogyatékos vézna ujjú maki a kísérleti laborba.

Fel sem ocsúdtunk még a volt oktatási miniszter baklövéséből, rögtön elő is terjesztette legújabb elképzeléseit az újabb “oktatási reformról”. E remek elképzelés értelmében 13 éves korig egyáltalán nem tanítanának az iskolákban tantárgyakat, csupán “készségfejlesztés” lenne, a tanárok pedig nem adhatnának fel házi feladatot hétvégére és tanítási szünetekre. Hány és hány funkcionális analfabéta szaladgál így is az utcán? Úgy tűnik, kevés. Nem kell tanulni, nem kell tudni ki Petőfi, Ady, Wass, Karinthy, Radnóti, elég ha tudja a gyerek, mi fán terem a pláza, melyik emeleten található a feladatban szereplő cipőbolt, illetve, hogy mikor szerezte Fekete Pákó a Didi című opus-át.

Szavazni persze továbbra is lehet majd mindenkinek, a liberális demokrácia nem feltételezi az öntudatos társadalmat, elég, ha 8.000.000 ember fog majd azokra szavazni, akik megtiltották a tanároknak a lecke feladását.

Modern, liberális világunkban nincs szükség az értelmiségre, azok hajlamosak visszakérdezni. A megkérdőjelezés pedig konfliktushoz vezethet, egy békeszerető, balliberális demokratáknak, modern fogyasztónak pedig nincs szüksége konfliktusra. Jobb a békesség!