Körlevél katolikusoknak és a pogány válasz

A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia körlevélben hívja fel a hívek figyelmét a katolikus hit megőrzésére az újpogányság egyre terjedő szellemével szemben. A testület levelét, melyet szeptember 20-án minden katolikus templomban felolvasnak, az alábbiakban adjuk közre, alább pedig Pogány Árpád közíró válaszlevelét.

Krisztusban Kedves Testvérek!

Szent István király intelmei ma is időszerűek. Közülük az első a katolikus hit megőrzésére vonatkozik. Mi, akik mint püspökök a tiszta katolikus hit őrei vagyunk, nem hagyhatunk figyelmen kívül néhány olyan jelenséget, amely napjainkban híveink körében is terjed.

Azt tapasztaljuk, hogy ismét erőre kapott egyfajta pogányság. Ahogyan Szent István halála után, úgy most is támadja a kereszténységet. Néhány évvel ezelőtt még az elvilágiasodást tartottuk szinte az egyetlen veszélynek. Bár továbbra is jelen van népünk körében ez a fogyasztói szemlélet, az élvhajhászás és a hedonizmus bálványa, ma az újpogányság szelleme is erősödik.

A kommunista évtizedek alatt próbáltak mindent elfelejtetni, ami magyar és keresztény azonosságunkat erősítette. Kisebbrendűségi érzést tápláltak belénk, azt sulykolták, hogy utolsó csatlósok vagyunk, nacionalisták és soviniszták. Ehhez újabban a kirekesztő és a rasszista jelzőt is hozzáteszik. Mindezeket a szeretettel ellenkező magatartásokat határozottan elutasítjuk. Szükséges és jogos, hogy helyes öntudatra ébredjünk, keressük, újra tudatosítsuk igazi értékeinket, magyar örökségünket kulturális, történelmi és tudományos területen egyaránt. Ennek része az is, hogy megerősödjünk keresztény öntudatunkban, hiszen a krisztusi kinyilatkoztatás magyar kultúránkban is megtestesült, azt megnemesítette és megszentelte. Ezeréves magyar kultúránk a keresztény hit nélkül nem érthető. Ezt az öntudatra ébredést mi is nagyon fontos keresztény és magyar feladatnak tekintjük.

Sajnos azonban ennek az öntudatra ébredésnek vannak vadhajtásai is. Ezek egyike a különböző vallási elemeket keverő ún. „ősmagyar szinkretizmus“. Ez a jelenség azért is nagyon veszélyes, mert kereszténynek tűnő vallási nyelvezetet használ és könnyen megtévesztheti még a vallásukat gyakorló hívőket is. Ezek közé tartoznak a Jézusról és Szűz Máriáról szóló tudománytalan állítások. Ilyenek pl. a „Jézus, pártus herceg“-elmélet, vagy a táltosok, a sámánok és a pogány ősmagyar vallás egyéb valós vagy vélt elemeinek újraélesztése. Olykor még a legnemesebb hagyományőrző mozgalmakat is felhasználják arra, hogy a pogányságot népszerűsítsék. Keresztény hitünk nem pusztán az ember istenkeresésének az eredménye, hanem Isten kinyilatkoztatásán alapul, amely Krisztusban teljesedett be. Ő az út, az igazság és az élet az egyének és a nemzetek számára is.

Ezért kell megemlítenünk a hitünk igazságát fenyegető egyéb veszélyeket is, mint pl. az okkultizmust, a spiritizmust és a bálványimádás különböző formáit.

Arra kérjük katolikus testvéreinket, hogy óvakodjanak minden ilyen megtévesztő kezdeményezéstől.

Pál apostol figyelmeztetése napjainkban is időszerű: „Mert jön idő, amikor az egészséges tanítást nem hallgatják szívesen, hanem saját ízlésük szerint szereznek maguknak tanítókat, hogy fülüket csiklandoztassák. Az igazságot nem hallgatják meg, de a meséket elfogadják“ (2Tim 4,3-4).

Katolikus hitünk elleni támadás érkezik a szélsőségesen liberális eszmék irányából is, amelyek a relativizmus diktatúráját erőltetik ránk, azt a szemléletet, amely kétségbe vonja magának az igazságnak a létét. Ez az irányzat az élet tisztelete helyett a halál kultúráját terjeszti. Tagadja vagy relativizálja a férfi és a nő különbségét, valamint a házasságot és a családot. Ezzel szemben mi elfogadjuk a teremtő Isten tervét az emberről, a családról, a kultúráról, a nemzetről. A globalizációval szemben a katolicitást valljuk. A katolikus igazság nem nemzetközi, hanem nemzetek feletti, de hogy konkrétan létezhessen, a nemzeti kultúrákban kell megtestesülnie.

Katolikus hitünket kikezdheti az a felfogás is, amelyet így szoktak megfogalmazni: „vallásos vagyok a magam módján“. Csak akkor vagyunk és maradunk katolikusok, ha az Egyház élő hitével összhangban hiszünk, mert egyedül egyházának ígérte meg Jézus Krisztus: „Én veletek vagyok minden nap a világ végezetéig“ (Mt 28,20).

a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia

Pogány Árpád közíró válaszlevele

A magyar katolikus konferencia legfrissebben kiadott körlevelével az arcátlansága új csúcsait ostromolja. Megfeledkezve évezredes irtó hadjáratáról, melyet a „pogánynak” nevezett vallások és hívőik ellen folytatott – pénzt, energiát nem kímélve és aljas hazugságok szövedékét szőve -, most újabb rúgásra lódítja lábát a már földre került ellenség ellen, a totális kiirtás nem éppen szeretettől vezérelt célját újra szeme előtt lebegtetve. A tisztának éppen nem nevezhető küzdelem, „győzelem” és az évszázados igehirdetések után a keresztény katolikus egyház újfent uszítással és boszorkányüldözéssel igyekszik hadjáratot indítani az rajta erkölcsileg felülemelkedett, újra ébredező hit ellen.

A saulizmus az évszázadok alatt nem egy ízben próbálta meg elhomályosítani a természet törvényei által vezetett józan belátású magyar emberek tudatát, és most újra ezt akarja. Kisebbrendűségi érzést tápláltak belénk, azt sulykolták, hogy utolsó pogányok vagyunk, vidékiek, elmaradottak, ehhez pedig újabban hajlamosak az „ösztönlény” jelzőt is hozzátenni. Mindezt a szeretettel ellenkező magatartást elutasítjuk!

Szükséges és jogos, hogy helyes öntudatra ébredjünk, keressük, újra tudatosítsuk igazi értékeinket, magyar örökségünket kulturális, történelmi és tudományos területen egyaránt. Sajnos azonban ennek az öntudatra ébredésnek vannak vadhajtásai is. Ezek közé tartoznak a „Szíriuszról származó” ősi magyarság kereszténységét vallók, vagy Jézushitűségét hirdetők, a pártus Jézusban hívők és az efféle, Krisztus-komplexusban szenvedők. Mindez köszönhető a kereszténység által táplált addikciónak, a saulizmus hathatós, a szeretet nevében gyakorolt erőszakosságából fakadó önazonosság-tudat elvesztéséből. A nemzet azonban ébred.

Észrevéve a kereszténység valódi arcát, életellenes tanításait, természetszerűen fordulnak az emberek a kereszténységtől, az ősi hit felé. Azok számára pedig, akik észrevették a saulizmus valódi arcát, az a feladatuk, hogy ne engedjék az „új” (valójában régi) hitet keresőket a fantasztikus regényekből előcitált vallási mítoszokon alapuló maskarádékba.

Nonszensz a körlevél sugalmazott álláspontja a magyar nemzet ébredését illetően, a veszélyt ugyanis nem az ún. „neopogányság” ébredésében kell keresni, hanem mindazon térítő és hódító vallásokban, amik a természetes társadalmi struktúrák szétverését és az azokra való rátelepedést tűzték ki célul.

Természetesen a „pogányság” ellen támadás érkezik a szélsőségesen liberális eszmék irányából is. Ez az irányzat az élet tisztelete helyett a halál kultúráját terjeszti. Tagadja vagy relativizálja a férfi és a nő különbségét, valamint a házasságot és a családot, nem állva távol a keresztény tanítástól, mely Szent Pált követve a házasságot a pokolnál bár egy kicsivel jobbnak véli, de a legjobbnak az özvegyi és a nem házas életet tartja. A keresztények ilyen arcátlan módon próbálják kisajátítani az egyetemes értékeket, melyeket a pogány hitvilág már évezredekkel, sőt évtízezredekkel korábban is óvott, és így még saját szent könyvük állítólagos igazságát is elfeledik.

A globalizációval szemben praktikusan az organikusan szerveződő, a természettel összhangban tevékenykedő pogány hitet kell (pontosabban célszerű) preferálni. A magyar vallás a kereszténységgel ellentétben nem nemzetközi, nem is nemzetek feletti, hanem etnocentrikus, de pogányságában közösséget alkot más nemzetek hagyományos hitével az ősi természetes rend elismerése, megélése és megőrzése tekintetében.

Vad, nagyszerű rajongást oltott
Az Érnek partja énbelém,
Csupa pogányság volt a lelkem,
Gondtalan vágy és vak remény.
Forgott körültem zagyva módon,
Lármával, vadul a világ
És én kerestem egyre-egyre
Valami nagy Harmóniát.

Paraszt Apollónak termettem,
Ki dalos, erős és pogány,
Ki szeretkezve és dalolva
Dől el az élet alkonyán.
Pogány erőtől, daltól, vágytól
A lelkem immár nem buzog,
Megöltek az evangélisták,
Az életbölcsek, krisztusok.

/Ady Endre/