Konrád hamvazószerdája

Őszintén mondom: csodálom a baloldal demagógjait. Vagyis úgyszólván minden baloldalit, mivel ők kivétel nélkül az örök harcosok és térítők. Vagyis csak elszánt, hivatástudattal élő hazudozók. Ott mindig mindenki szolgálatban van. Ők tényleg sohasem pihennek, mindig topon vannak. Köztük nincs lazsálás. Ha győznek, akkor se, ha pedig veszítenek, akkor másnap már újra működik a rendszer a maga teljes fegyverzetében, mintha mi sem történt volna.

A hazugsággépezetet ugyanis állandóan zsírozni kell, nehogy berozsdásodjon. Az egykor talán szebb napokat látott Konrád Györgyöt se kellett sohase félteni. Régi, megbizható harcos ő is. Mindig tudta és tudja, hogy kit és mit szolgál. A lelkesedés pedig a vérében van. Most éppen nehéz sorsuk van harcostársainak, hiszen vesztettek. Amiből persze Konrádnál is az következik, hogy ennyi volt egyenlőre számukra a szép új világ és menten indul a deportálás. Legalábbis az az ember érzése, mikor e nagy gondolkodó legújabb eszmefuttatását, Demokratúra címmel (Népszabadság 2010. június 26.) olvasom.

Konrád ugyanis fél a kétharmados Fidesztől. Retteg és vizionál. Mert egy baloldali demokrata számára a legnehezebb a demokratikus választások eredményébe belenyugodni. 1994-ben nem félt a baloldal 72 százalékától. Az neki akkor a „felvilágosult tompa tömeg” (Botho Strauss) által igazolt diadal volt. Ezért most a kudarc szörnyű heteiben természetesen neki minden, ami most nem tetszik, az mindjárt fasizmus. Neki is, mint minden baloldalinak ugyanis csak ennyire telik. Neki minden csak fehér vagy fekete. Ebből következőleg, pedig mint demokrata, a nép barátja rögtön lehülyézi a szavazót, ha az nem rá és tolvaj barátaira szavazott. Főleg ha még gondolkodik is, az már legalábbis nem európai viselkedés. Konrád az egykori kommunista rendszerrel úgy példálózik elítélőleg, mintha neki és haverjainak ahhoz soha semmi köze ne lett volna. Azt is a Fidesz nyakába varrná. Azt se gondolja végig, hogy úgy bukott nagyot a baloldal, hogy a média túlnyomó része végig mellette cselédkedett. Konrád nem hajlandó tudomásul venni, hogy akiket (keveset) eddig lecsuktak, azok köztörvényes bűnözők és nem politikai foglyok. Mert semmi politika nincs közönséges lopásban. Még ha politikus csinálta, akkor se. Szép lassan értek be idáig a dolgok. Az egyre nyilvánvalóbb és egymást is meglopó tolvajok és tolvajlások rohasztottak szét itt mindent. Tudja ezt persze a moralizálgató Konrád is, csak nem vallhatja be. Nem írhatja ezt le elvbarátairól. Ezért csinál áldozatokat a megbilincseltekből. Én viszont bevallom, hogy nekem nagyon tetszik Hagyó úr bilincsben tipegve. Volna még néhány tippem, hogy kit szeretnék így látni. Mert én sajnos csak akkor hiszek a változásban, ha azok is sorra kerülnek. Mindenekelőtt Gyurcsánynak és Demszkynek kellene elszámolnia illetve elszámoltatni őket a gaztetteikkel. Mert akkor már valóban történne valami. Végre igazán pozitív dolog. Akkor lenne igazi remény egy élhetőbb világra. Azért soha ne felejtsük el, hogy itt az elmúlt nyolc évben Konrád barátai húszezer milliárd forintot loptak el. Ez több mint az ország egy éves nemzeti összterméke. Erről kellene a nagy moralistának elmélkednie. De neki erkölcsi tanácsai csak a jobboldal számára vannak. Magam előtt látom e bölcs öreget, amint kedélyesen oktat, minket balekokat. Bár alig egy hónapja még meglehetősen magányosan üldögélt a Vörösmarty téren a könyvhét alkalmából dedikálókra várva. Már majdnem odamentem hozzá. Nyilván a sok hülye olvasó ott sem volt rá akkor se kiváncsi bölcsességére. De lássuk a kioktatást, hátha tanulunk belőle: „Tisztelt jobboldal, tanuljon az európai régi konzervatív pártoktól, ezeknek erényei közé tartozik a pallérozott modor, az udvariasság a vetélytársakkal szemben, és viszolygás minden vezéri pöffeszkedéstől. Az egyes szám első személy patetikus-katonás használata kerülendő. A vendéglátó tanító a legalacsonyabb székre üljön, mondták a bölcs rabbik.”

Szóval Konrád például pallérozott modort hiányol tőlünk, ami nyilván jellemző a baloldalra. Talán ezért nem látta el őket ilyen intelmekkel. Konrád-illemtanár a pallérozott Gyurcsányt, Draskovichot, Gergényit, Szekerest, Lendvait. Vagy a Petőfi szobornál rendőröktől körülvéve rettegő és mocskolódó Demszkyt. Ők kimondottan pallérozottak közöttünk. Mennyivel másként nézzük még ma is őket, e pallérozottakat. Ők tanítottak minket viselkedni. Kár hogy Konrád nem említette ezt, hiszen úgy nekünk is példaképek után könnyebb okosodni. Sajnos a szemkilövetés pallérozott modorát szintén miért nem említi? Vajon a szemet szemért elvre miért nem hivatkozik, mint követendő példára? Pedig tudhatná, hogy a bölcs rabbik már majdnem háromezer éve lelkesek Hamurappi lenyúlt törvényének e szívmelengető passzusáért. Vagyis esetünkben viszonzásként képzeljük el e rabbinikus törvény érvényesítése után Gyurcsányt, Draskovicsot vagy Gergényit… Úgy nyilván még kívánatosabb férfi lenne e három a baloldali női szíveket amúgy is bizsergető kis Cupido. Szintén szívesen olvastam volna Konrádtól, ha írt volna arról, hogy milyen etikus dolog a rajtam segítő sógort beárulni a rendőrségen? Ez milyen pallérozottság kérdése?

Befejezésül Konrád, aki szerint se humorunk, se társalgókedvünk nincs, és velük szemben tényleg nincs. Kedélyesen megfenyeget bennünket, természetesen mint igazi demokrata, hogy csak farsangoljunk, ünnepeljünk, majd jön utána a hamvazószerda. Hogy mi van akkor, azt most hirtelen nem tudom megmondani a koplaláson kívül, de az biztos, hogy már néhány hamvazószerdájukat túléltük. Viszont ha van egy kis eszünk és elég elszántságunk, akkor ez majd végleg elmarad. De mi van akkor, ha ez a mai helyzet most az ő hamvazószerdájuk? A nyolc év farsangolás után ez már bőven járna nekik, már csak egészségügyi okokból is. Ezért kívánom, hogy maradjon meg Konrádéknak a humorérzékük és élvezzék e mai helyzetet. Mutassanak végre egyszer jó példát. Néhány adag bablevest és meleg takarót pedig én is viszek a mártíroknak, ha szükségük lesz rá. Egyszerre éhezni és fázni az eukonform világban tényleg rettenetes. Az én humortalan, nonkonformista világomba viszont ez még belefér.

Bognár József

Magyar Demokrata 2010. VII. 6.