Felelős kormányt Buda-Pesten!
Ahogy közeledik az igazság napja (amelyet nem hozhattunk előre), a balliberális politikai torzó vajként olvad el működtetői fején. Közelgő végső kudarcukat nyilvánvalóan szomorú kedv, netán aggodalom vagy szorongás kíséri. Én azonban azt szeretném, ha sürgősen a páni félelem venné át ezek helyét. No, nem a fasisztáktól. Nem is az államcsőd miatt. Attól féljenek, hogy igenis mindenért felelnek. Viseljék a felelősséget ugyanúgy, mint bárkinek viselni kell ebben az országban, ha törvényt sért. Ők pedig törvények garmadát sértették meg. Megsértettek minden normát, emberit, társadalmit, istenit (morálist). Amit ugyanis Gy. F. és brigádja az elmúlt években művelt, és amit ő „böszmeség”-ként sűrített egy szóba őszödi beszédében, a nácik háborús bűncselekményeivel vetekszik. És amit ezért pedig – Nürnberg után szabadon – Magyarországon „békeidős bűncselekmény”, „népesség elleni bűntett”, „nemzetirtás” jogi formulákkal kellene jelölni és törvénnyel életfogytig büntetni. (A háborús bűncselekmény, emberiség elleni bűntett, népirtás kifejezéseket alapul véve.)
Legalább egy tucatnyi önálló büntetőjogi tényállás megállapítható a már csak alig-kormány működése kapcsán, ehhez nem fér kétség. A korrupció, csalás, vesztegetés, hivatali visszaélések minden minőségükben, fajtájukban és módozataikban folytatólagosan vannak a hatalom minden hálózati nyúlványában. Politikai bűnszövetségben tömörülnek: természetszerű ez egy olyan társaságnál, amelynek szervező ereje a szerzett (és nem keresett) pénz. Az a tény , hogy éppen ezek ma, Magyarországon kormányon vannak pedig nem is őket jellemzi, hanem hazánk minden időknél siralmasabb állapotát bizonyítja. A kormányzás önkirakatoló, nagyüzemi lepapírozássá süllyedt. Körülötte csesznye kriplik, hazátlan opportunisták és haszonlesők gyülekeznek; a kormány tagjai műanyag sakkfigurák, elvtársakból klub,- és cégtársakká mutálódott kasszaürítő strómanok. … Ők lennének a miniszterek? Ezek? Deák és Széchényi: ők miniszterek voltak. Klebersberg, Teleki Pál: ők miniszterek voltak. Ezek? Sehonnai pozicionisták.
Azonban az, hogy rabláshoz szokott rablók uralják hazánkat (ez ezer évünk alatt többször volt így, mint nem), még ha ilyen hitványak is, korántsem a legrosszabb dolog ebben az egész szürreális balliberális országveszejtésben, amit visszaesőként, üzletszerűen, bűnszervezetben követnek el folytatólagosan. Mert bűnöző és bűnöző között is igen nagy különbség van: ahhoz, hogy ezt belássuk nem az igazság fogalma mentén kell kutakodnunk, hanem a felelősség kérdése mentén.
Ez a társaság ugyanis nemcsak lop, csal, rabol és hazudik, de hatalmaskodik, kegyetlenkedik és kínoz. Tudván-tudva, és akarattal. Húsz szabad év demokratái több kárt okoztak, mint negyven rab év diktátorai. S ha a húsz szabad évet csak a megelőző húsz évvel állítjuk szembe, elmondható, hogy kínból, keservből is több jutott a rendszerváltottra. Ha ehhez hozzávesszük azt a bájos tényt, hogy a balliberális kormányzó elit minden tekintetben örököse a diktatúra honi működtetőinek, a diktatúra elitjének, akkor még közelebb jutunk el az igazsághoz: Gyurcsányék nem pusztán mohó kalandorok, hanem képzett és szakosodott ország,- nemzet,- állam,- és közösséggyilkosok. A hazaárulás kommunista szolgahagyományát folytatják gyáván, miközben szadista dühvel vezényelnek gázt, golyót, lovasrohamot honpolgáraikra, döntenek kimódoltan nyomorba tömegeket, kergetnek öngyilkosságba embereket.
S még cinikusak is! Pökhendiek és megátalkodottak: eddig ugyanis bármit büntetlenül megtehettek – „Mi az, hogy?! Nagyon is! Törvényesen és tisztességesen”. Megúszták azt a – nevezzük incidensnek – hihetetlen botrányt is, amely a világon bármely kormányt, vezetést azonnal kisöpört volna még az országból is: a pápai fenegyerek őszödi böszmeként itt mégis folytathatta. Hiába, a bűnözői múlt tapasztalata volt neki különösen, hogy jog győzhet igazság felett.
De nem a felelősség felett. Mert igazságtalan lehet egy kormány, de felelőtlen soha. Gyakran bűnöző egy kormány, de annál felelősebb! Mert még a legnagyobb tolvaj is képes a jó gazda gondosságával vigyázni ország-vagyonokat is – ha felelős iránta. De aki miniszterelnökként nem felelős még saját szavaiért sem, a tetteiről nem is beszélve, ráadásul nem kis hajlammal bír a nárcisztikus egománia irányába? Az joggal neveztetik ”Hibbant Nérónak” – az őrült pedig leginkább arról ismerszik meg, hogy a totális felelőtlenség állapotában van. Épp, mint ma Magyarország vezetése. Totális a felelőtlenség.
Maradhat ez így? Bizonyosan nem. Azonnali, mindenre kiterjedő és sürgős a felelősség újjáélesztése, visszaállítása. A felelőtlenség, vagy még inkább a fel nem vállalt felelősség jelensége ugyanis a rendszer ellenzékénél is rendszeresen felbukkant – legjelentősebben bizonyítja ezt az a tény, hogy kitölti idejét a ciklus végéig a rablóbanda. A következő választást megnyerő erők felelőssége azonban sokkal fontosabb lesz: úgy lezárni a posztkádárista, gyurcsányi időket, hogy helyreálljon a rend is, igazság is. Így elsők között kell felelősségre vonni mindenkit, akit csak kell. Valóban független, elfogulatlan és tiszta bíróság előtt – ennél rosszabb dolog úgysem érheti őket. Tehát, jobbok és Jobbik: Felelős kormányt Buda-Pesten!
Keresztes Attila
barikád.hu