Csőtörés volt tegnap a Szusza Ferenc stadionban…

Mármint nem a szó hagyományos értelmében, hanem az új keletű szleng értelmében. Nem szeretem a focit. Nem nézem, nem játszom, nem élvezem. Ami azonban a Steaua szurkolói tettek egy hete, az azt hiszem minden embert, akit magyar anya szült, komolyan sértett, akár szereti, akár nem szereti a focit. Miért fontos ez? Mert ez már régen nem a fociról szól! Nem vagyok prűd és viráglelkű sem, tudom, hogy az ultrák nem kedves bókokkal hízelegnek egymásnak meccsről meccsre, de lássuk be: létezik az az utolsó csepp, még ezeken a berkeken belül is. E tegnapi meccs tehát egy héttel ezelőtt magyar üggyé vált.

Mi történt?

Magam tudósítani és első áldozni mentem ki, életemben nem voltam még focimeccsen. Megjegyzem, nem is lettem meggyőzve sem a magyarok teljesítményével kapcsolatban, sem pedig a meccs utáni csűrdöngölés esetében sem.

Az oláhok a meccs közepén elkezdték bontani a kordonokat az oldalukon, amire reagálásként a rendőrség a magyar szurkolókat fújta le gázzal. Jogos nem? A szőröstalpúak csupán rendőrsorfalat kaptak és egy fújásnyi könnygázt, de botozást, ilyesmit – amit mi igen – véletlenül sem. Tény, hogy a magyarok lőtték át a rakétákat, de ez azt hiszem, ezeken a berkeken belül afféle üdvözlésnek felel meg, nem beszélve arról, hogy ez a legkevesebb ahhoz képest, amit ők adtak nekünk az idő folyamán (pontosabban elvettek).

A meccs végén a rendőrök nyitva hagyták a vendégszektorba vezető utat, így a lilák természetesen megpróbáltak bejutni. Erre ránk támadtak a rendőrök, és jött a lóti-futi. Fura dolog volt a terelés is, hiszen a szurkolókat a kapuk felé kergették, ahol viszont kétméteres kerítések meredtek az ég felé, így jóformán kijutni sem lehetett, lábaink között pedig nők és gyerekek szaladtak. Tehát a kiszorítás (vagy inkább sarokba szorítás?) nem volt éppen “sportszerű”. Újságíró kollégámat a nyakában lógó press kártya ellenére vágták nyakon tonfával. A románok 2-1-re vertek minket, a rendőrség pedig végig Újpesten.

Szép este volt.

Hallom magamban, amint a románok azon röhögtek hazafelé menet, hogy egy kis kordonbontásért szarrá verték a magyarokat a saját rendőreik. Legközelebb égessék fel az egész stadiont, hátha le is lőnek majd minket. A rendőröktől csak ezt kérdeztük: NEKED EBBŐL VAN PÉNZED?

Egyet viszont nem értek: Kollégám kitalálta a tegnap kifeszített transzparens szövegét, ami találó és frappáns volt. Másik kollégával lefordíttattam románra, el is küldtem az illetékeseknek, hogy stílszerűen a saját nyelvükön kapják meg a revanst. Erre magyarul feszítették ki a szöveget az ultrák.

Megvertek minket tehát minden értelemben. De tudjuk, hogy az Isten nem ver bottal, ugyanis a románok a haza felé vezető úton belerohantak az őket kísérő csapatszállító autóba, ahol is nyolc rendőr megsérült.

No mindegy, én minden esetre utólag, búcsúzóul kifeszítem a meccsen is látott transzparenst itt, román nyelven, ne vesszék kárba a munka. És nem fogok érte bocsánatot kérni…:

De unde ştii, că eşti ţigan? Vorbeşti româneşte…