Híd-Holnap

A kárpát-medencei politika eseményei, akár az ott huncutkodó időjárás, nehezen követhető és nehéz utána felzárkózni. Kétharmados kormány, jött akár az özönvíz, lett utána napsütés, majd hideg, aztán kiderült, hogy még sincs államcsőd, de az eső még esett egy kicsit, köpönyegért pedig már kár volna nyúlni. Zajlanak hát az események. Jól, rosszul.

Régi adósságát törlesztve az anyaország, a külhoni, kint rekedt magyaroknak megadta a kettős állampolgárság lehetőségét, méghozzá elsöprő parlamenti többséggel. Nagy kő esett le a szívekről, ki tudja hol áll meg. De nem is Magyarországnak hívnák e talpalatnyit, ha az eset dohogás nélkül zárult volna az „európai értelemben vett demokraták” részéről. E zsivaj közepette azonban felmerült egy – talán – jogos kérdés, hogy jól időzítették-e a magyar honatyák a törvénymódosítást a tót választások tükrében? Mert hiszen a hegyi ogre hasonlatosságára teremtett, de annál fifikásabb Ficotól és a mégannyira eszes kollégájától, Jan Slotától alighanem várható volt, hogy úgy kapnak majd a témára, mint gyöngytyúk a meleg takonyra, s a törvényt úgy kommunikálják majd kampányukban, mint összetákolt országuk létét fenyegető revizionista provokációt, sovén barnaingesek háborújának előszelét. Ilyetén valóban lovat adtunk a tót atyafiak segge alá, de ezzel együtt felmerül az a kérdés is, hogy vajon nem lehetett volna úgy időzíteni a kettős állampolgárság megszavazását, hogy az megfeleljen a felvidéki politikának? Aligha. Egyébként pedig kit érdekel, hiszen pont ez a másoknak való megfelelési kényszer volt az, ami közröhej és szánalom tárgyává tette a magyar külpolitikát. Meg aztán a franc tudta, hogyan végződik a szlovák parlamenti választás…

Minap viszont kiderültek az eredmények. Mindenki megnyugvására: idült alkoholisták és autótolvajok csak elenyésző arányban kerültek be a szlovák országgyűlésbe, Fico pedig győzelme ellenére sem fog kormányt alakítani, így alighanem létezik kozmikus elégtétel. Örömködni viszont így sincs különösebb ok, hiszen az MKP rútul kiesett a törvényhozásból, ellenben bekerült az országgyűlésbe a rém hülye nevű, nagyon mérsékelt, nagyon higgadt, nagyon közép és ezzel együtt súlyosan identitászavaros Híd-Most (mint kiderült „Moszt”-ként ejtik, ami tovább rontja a helyzetet) nevű párt, Bugár Béla vezetésével.

E helyzet felállásának az MKP vitaképtelensége és rivalizálása mellett egyértelmű részese Orbán Viktor és Martonyi János is, akik határozott kiállása a párt mellett épp ellentétes hatást ért el: nem a jobb eredményt segítette, hanem a bukás esélyét növelte. A Fidesz állásfoglalása és a magyarellenes atrocitások kontraprodukciójaként pedig bejutott ez a Híd nevű szlovák-magyar galeri, ami esetében finoman szólva kérdéses, hogy mennyire lesz majd képes, és egyáltalán szándékában áll-e a felvidéki magyarság megmaradását elősegítő célokat határozottan felvállalni, kiállni a szabad magyar nyelvhasználatért, az oktatásért valamint a kulturális és területi autonómiáért?

Ne szépítsük: a felvidéki választás eredménye magyar szempontból a hazugság, a gyávaság és az árulás diadala. Nem mintha a Magyar Koalíció Pártja életképes megoldásokkal rukkolt volna elő, de a szlovák soviniszták és a kétes identitású Bugár összjátéka szerencsétlenül összetalálkozott a megrendítő asszimilációs és önfeladó hajlandósággal, amihez csak a Tótawé félék tapsikolnak.

Viszont így végre van esély az MKP megtisztulására és radikalizálódására – netán egy új, határozott és markáns magyar nemzeti erő kibontakozására.