Ha kussolna…

Tóta írta a minap az “orbanizálódással” kapcsolatban: “A minél pofátlanabb berendezkedésnek persze vannak elszánt, nem szégyenkező támogatói. Ők azok, akik hangosan igenlik: legyen csak diktatúra, minél keményebb. Sújtson, ahova köll, menjen a szólásszabadság a kurvaanyjába, igenis legyen a Párt kezében az egész nyilvánosság, és kussoljon, akinek nem tetszik: aki nincs velünk, az ellenünk van.”

Erre a válasz: úgy van. De imigyen folytatja: “Most sem jut eszükbe, hogy a diktatúrában mennyire könnyű a más farkának a rosszabb végére kerülni, főleg ha nincs hol panaszkodni”. Ez is helytálló, ám annyival pontosítanánk, hogy igenis eszükbe jut. Továbbá szögezzük le, hogy kétféle tekintélyuralmi rendszer létezik: jó és rossz. Totalitárius és autoriter. Utóbbi üdvös lehet, az előbbi nem. A kommunizmus, a nácizmus totalitárius volt, a fasizmus autoriter. A királyság is tekintélyelvű. A tiszta és átlátható államhatalom ideális, hiszen az a népét és nemzetét szolgálja. Nem utópia ez, volt már ilyesmire példa, nem is egy. Periklész, Leónidasz, Horthy és a többi. Vesztesek pedig mindig vannak, épp csak nem mindegy, hogy kik. Mert talán nem haragszik meg senki, ha egy olyan rendszert óhajtok, ahol a biszkubéláknak semmiféle jogai nincsenek, a bolgárgyörgyök pedig TV közelbe sem mehetnek, viszont a kisemmizettek maradéktalanul visszakapják azt, amit a biszkubélák elvettek tőlük. Tragédiák persze vannak, de a történelem már csak ilyen, és itt sem mindegy, hogy kikkel esik meg.

Még egyszer: egy tisztes (!) autoriter rendszer, egy erős állam üdvös a nép és egy nemzet számára, tükrözi annak hitét, nemzeti egységét. Sorolhatnánk a részleteket is, de Pozsonyi Ádámnak megígértem, hogy nem foglalkozom ezzel a tótagyerekkel. Jobb úgy mindenkinek. De feltétlenül szeretném felhívni a helyesen és jól működő tekintélyuralom azon előnyére a tisztelt Olvasóközönség figyelmét, hogy egy ilyen rendszerben az efféle szarháziak, mint Tóta, egyszerűen nem írhatnának akkora baromságokat, minthogy az Orbán-kormány diktatórikus. Sőt, egyáltalán nem írhatnának. Mert demokrácia ide, szólásszabadság oda, helyénvaló lenne, ha valaki a tóták tollait kettétörné. Ha pedig ugatérozni próbálnának, akkor a nemesen egyszeri válasz az volna számukra: KUSS! És kussolnának. Mert kussolniuk kellene.

Legutóbbi publicisztikájában a Tóta (Isten nyugosztalja mielőbb) azt is írja, hogy “van a fütyinek másik vége is”. Ez is helytálló. És épp ezért jó lenne, ha Tóta nem felejtené el, hogy a fasz melyik oldalán áll és végre befogná a száját. Szebb volna, jobb volna úgy a világ. De, mint írtam: ígéretem köt és az életbe nem kívánok többet foglalkozni ezzel a jóemberrel.