György Attila: Bolív szigor

Én már látom, hogy ennek nem lesz jó vége. Én már azt is látom, hogy nemsokára majd Bolívia (e hősies állam, amelyről nem is olyan régen, normális átlagembernek mindössze Simon Bolivar jutott eszébe), belép majd a Kis-Antantba. Ott lesz csak igazán jó helyen, képzeljük el, mondjuk Slotát, Basescut és Evo Moralest, mint a demagógia Laokoón-szoborcsoportját. [...]

pofonÉn már látom, hogy ennek nem lesz jó vége.

Én már azt is látom, hogy nemsokára majd Bolívia (e hősies állam, amelyről nem is olyan régen, normális átlagembernek mindössze Simon Bolivar jutott eszébe), belép majd a Kis-Antantba. Ott lesz csak igazán jó helyen, képzeljük el, mondjuk Slotát, Basescut és Evo Moralest, mint a demagógia Laokoón-szoborcsoportját. Nem is olyan nehéz.

Aztán már azt is látom, ahogyan ősi történelmi követelésekre hivatkozva, Bolívia majd területi követelésekkel lép fel, és meg is kapja, mondjuk Békés megyét. Miért is ne, amúgy is akadt már olyan eszement, akinek ezzel a jobb sorsra érdemes megyével kapcsolatban hasonló víziója támadt. Na jó, ő a romáknak adná e megyét, amiben én nem látom most az alapvető különbséget.

Mindezt pedig most azért látom, mert éppen olvasom, miszerint nagy dérrel-dúrral bolíviai vizsgálóbizottság készülődik Magyarországra(!), kivizsgálni a Morales elnök elleni merényletet, amelynek merényletességével kapcsolatban úgyszintén vannak némi fenntartásaink. De ha úgy lenne is: lelkük rajta.

Eduardó Rózsa-Flores ettől sajnos nem támad fel, Magyarosi Árpád sem, hogy csak a magyar halottainkat említsük, és szegény Tóásó Elődnek sem lesz könnyebb dolga. Az a magyar külügy pedig, amely ekkora szervilizmussal és önfeladással kezelte meggyilkolt és bebörtönzött magyar állampolgárai ügyét, minden bizonnyal tágra nyílt karokkal fogadja majd bolív barátait, akik Marcel Sosa főügyész vezetésével majd nemcsak a Székely Légiót és a Bivalytosznádi Legényegyletet, de egyúttal a Magyar Gárdát, a Székely Nemzeti Tanácsot, és egyáltalán mindenféle olyan magyar egyesületet felszámolnak majd, amelyek nyilvánvaló veszélyt jelenthetnek kokamámorban úszó elnökükre.

Ezen társaságok vezérkarát majd természetesen elviszik egy santacruzi kirándulásra, ahol is ünnepélyes keretek között négyszer hasbalőnek mindenkit, kétszer mellbe, majd félméterről főbe is, biztos, ami biztos alapon.

Végül is, miért ne tennék meg? Talán azért, mert a bolíviai himnusz zenéjét is egy magyar szerezte? Talán azért, mert annak idején Bolivar felszabadító seregében magyarok tucatjai szolgáltak? Minden bizonnyal már akkor beépültek ezek a galádok, és csak Eduardóra és embereire vártak. Ezt is ki kellene már egyszer vizsgálni.

Bolíviai smasszerek és gyilkosok Magyarországon.

Felelősségre vonnak, kutakodnak és nyomoznak.

Már csak ők hiányoztak innen.

Tényleg, mi más?