Gyerekcsínyek

Komolyan mondom, olyan szívesen írnék másról, legalább más pártokról, akiket őszintén tudok utálni, de ez a Novák gyerek nem hagyja. Akkora labdák repkednek a pártközi térben, hogy nem is én ütöm le, hanem az mindenkit. Most éppen gyerekes csíny lett a Magyarok Nyilaiból.

Tisztázzuk azért saját, magánjellegű és különbejáratú véleményemet erről a Magyarok Nyilai-dologról, nehogy megint ki legyek kiáltva köpönyegforgatónak, mert ezek a radikáljobbos arcok szeretik ezeket az Egri Csillagokból vett romantikus kiszólásokat. Maximálisan meg tudom érteni, ha egy ilyen országban, ahol mindent meg lehet csinálni és semminek sincs következménye, valakinek eldurran az agya, és elkezd Molotov-koktélokat dobálni. Azon csodálkozom, hogy én nem kezdtem még el. Lehet mutogatni a Btk-ra, igen, abban az van, hogy Molotovot nem dobálunk még lábtörlőre sem, de ezzel az erővel az 1956-os ítéletek is teljesen jogosak voltak, elvégre a belvárosban lövöldözni sem szabad. Azt meg ne akarja egy húsz-harminc éve született széplélek megideologizálni, hogy szabad-e összehasonlítani az 56-os pesti srácokat a ma molotovkoktélozóival. Engedjük át a döntést az 56-osoknak, akik nagyrészt egyetértenek azzal, hogy szabad. Nem véletlenül ül a többségük valamilyen jobbikos vagy más nemzeti radikális helyi szervezetben.

No de akárhonnan is nézem, a Btk-ból nem került ki a terrorcselekmény fogalma, és nincs benne olyan sem, hogy “kivéve, ha korrupt szocialista politikusokkal szemben követik el”, így aztán Budaházy és társasága pillanatnyilag alaposan gyanúsítható terrorcselekményekkel, még ha nemzetünk új Robin Hoodjai is, és a terrorcselekmények sem lépték túl a komolytalan szintet. A felgyújtott lábtörlőknél és fejbekólintott médiagenyáknál csak az az ügybuzgalom nevetségesebb, ahogy köztársaságunk minimum egy új holokausztot próbál összehozni a történtekből, észre sem véve, hogy a lakosság jó része – kivéve Benkő Györgyöt – csendesen somolyog a tévéhíradók izgatott kommentárjai hallatán, és csak annyit mond: úgy kell nekik. Vegyen új lábtörlőt az a Kóka János. Egyszóval: ez de jure bűncselekmény, és pont. Robbantás, emberölés és más, nem egészen a gyerekcsíny kategóriájába tartozó cselekmény pedig nem azért nem történt, mert nem is akartak ilyesmit, hanem mert hülyék voltak és lebuktak. Félreértés ne essék, nem biztos, hogy sajnálnám, ha Gyurcsányra rárogyasztanák a villáját. Ez talán szélsőséges, de őszinte vélemény. Tegye fel a kezét, aki nem ért egyet.

Erre előpattant a Jobbik önjáró megmondóembere, Novák Előd, és közölte a világgal, hogy a Magyarok Nyilai pusztán gyerekes csíny, amit a média felnagyított. Ez nagyjából olyan, mintha a családi ebédnél a kicsi Elődke hangosan felkiáltana, hogy a nagypapa fingott az asztalnál. Igen, mindenki tudja, de nem kell ezt így kimondani. A politikai térben azonban annál súlyosabb eredményt is hozhat ez, mint hogy anyu-apu csúnyán néz a kis szemfülesre. Például most már nyíltan ki lehet jelenteni, hogy a Jobbik egy terrorcselekményeket elkövető szervezet pártját fogja. Pláne, hogy a nyomaték kedvéért azt is, hozzátette, hogy ami történt, félmunka volt. Döntse már el a Jobbik, hogy “legitim, demokratikusan működő párt” akar-e lenni, vagy egy terrorszervezet önkéntes politikai szárnya. Vegyük hozzá az alelnök úr néhány nappal ezelőtti nyilatkozatát, amelyben államtitkok kiszivárogtatását helyezi kilátásba a Jobbik parlamentbe kerülése esetén, és máris kaptunk egy olyan politikai formációt, amit épeszű nemzetbiztonság nem enged a Kossuth tér közelébe. A jogi értelemben vett tények ugyanis nem esnek egybe feltétlenül a köztudomású tényekkel, alkalomadtán a valósággal sem.

Hogy a Jobbik ezek után nem fog semmilyen felelősségteljes pozícióba jutni, ziher. Nemzetközi reputációjának annyi, leszámítva a Brit Nemzeti Pártot, akikkel persze még át kell beszélni, szeretjük-e Izraelt vagy sem, mert ők igen. A Jobbik betegesen ragaszkodik a Kossuth téri tüntetések szellemiségéhez, és úgy látszik, az Országgyűlésben sem politizálni, hanem tüntetni készül. Pedig a politikában fel kellene ismerni az erővonalakat. Budaházyékat nem kellene erőltetnie a Jobbiknak, mert csak maguknak ártanak vele. Lehet nekik támogatást nyújtani csendesen, rá lehet bízni a dolgot a választásoktól távol maradó HVIM-re vagy a Nemzeti Jogvédő Alapítványra, egyszóval nem kell cserbenhagyni őket, ha nem akarják. De egy párt nem kompromittálhatja magát ilyen nyilatkozatokkal, mert a politika nem arról szól, hogy saját körünkön belül igyekszünk megfelelni az elvárásoknak.

Mellesleg ha ennyire fontos Nováknak Budaházy, akár vissza is léphetett volna a javára a választáson. Talán ha nem fúrta volna “bajtársát” a Jobbik vezérkaránál, hogy az kénytelen legyen függetlenként indulni, hitelesebb lenne a kiállása. De hát ez a Novák már csak ilyen.

Tomcat