H1N1: mennyei manna a rendszergazdák számára

A tanítás szüneteltetése az iskolákban, a távmunkavégzés általánossá tétele, az egyéni mozgásszabadság korlátozása, a társasági tevékenységek felfüggesztése, a lakosság felhívása élelmiszer- és vízkészletezésre és persze tömeges védőoltás – a sertésinfluenza ürügyén ilyen és hasonló intézkedések megtételére készülnek a hatóságok számos nyugati országban, köztük az Egyesült Államokban, Nagy-Britanniában, Franciaországban, Németországban, Belgiumban és Görögországban is.

Nyilvánvaló módon, ha azt feltételezzük, hogy ez a járvány természetes eredetű, akkor csak a körülmények véletlen összjátékának tarthatjuk két, egymással oly kevéssé összefüggő jelenség konvergenciáját, mint egy járvány és egy pénzügyi katasztrófa. Mindazonáltal ez a vírus túlságosan is kapóra jött a gazdasági válság örvényében kapálódzó kormányoknak, ezért aztán óhatatlanul is szöget ütnek az ember fejébe azoknak az érvei (köztük orosz katonai források, Wayne Madsen újságíró vagy Adrian Gibbs kutató, a Tamiflu nevű influenzaellenes gyógyszer egyik kifejlesztője), akik szerint valójában egy laboratóriumból került ki.

De menjünk csak vissza néhány hetet az időben. Mit is szajkóztak akkoriban nagyon komoly tudományos és politikai hangok? Első jóslatként egymilliárd megbetegedést valószínűsített ez év júliusára a tekintélyes New Scientist, majd az angol sajtó „az egészségügyi hatóságokra” hivatkozva bejelentette, hogy „a Föld lakosságának a fele is megfertőződhet”. Utóbb aztán az Egészségügyi Világszervezet (WHO) a földi népesség 30 százalékára, vagyis mintegy kétmilliárd főre csökkentette az előreláthatóan megfertőzöttek számát. Az orvosi források szerinti „alig 0, 5 százalékos” halálozási rátával számolva ez mintegy 10 millió potenciális halottat jelent világszerte.

Mintha az emberi élet egyszerre csak különös fontosságot nyert volna a hirtelen túláradó együttérzés tanúsító kormányzóink számára. Ne feledjük azonban, hogy évente éppen tízmillóan halnak éhen a világon, tehát legalábbis jogos elvárás lenne a kormányokkal szemben, hogy ugyanolyan serénykedést mutassanak a rászorultaknak való élelmiszerosztásban, mint amilyet most egy éppen csak kifejlesztett oltóanyag szétosztásában. Tekintetbe véve azt, hogy a WHO által bejelentett – ám nem tudni mire alapozott – kétmilliárdos szám hétről-hétre „devalválódik”, úgy tűnik, hogy ténylegesen a „hasra ütés” vagy a lottó regiszterében vagyunk, és semmi sem garantálja, hogy ez a szám végül nem csökken néhány tízmillióra, hogy aztán kevesebb áldozatot követeljen, mint egy átlagos szezonális influenza.

Ahogy a hetek múlásával egyre csökkentek a becsült számadatok, a WHO úgy döntött, hogy inkább leállítja a számológépet, annál is inkább, mert a számolás már kezdett zűrzavart okozni, és a számítási kritériumok kakofóniája egyenesen nevetségessé vált. Anglia és a WHO eltérő tízes számrendszert használ, és a Franciaország és Nagy-Britannia közötti eltérések, a csaknem azonos lakosságszámra vetített tízszeres-hússzoros különbségek teljesen nonszensz eredményeket adtak: amikor Franciaországban ezer új fertőzöttről számoltak be, ugyanakkor Nagy-Britanniában százezerről beszéltek, és egy ilyen jelentős különbség végleg kétségessé tette minden hivatalos közlés komolyságát. Egy nagyon fertőzőnek mondott vírus esetében, amely két olyan szomszédos államot érint, amelyeknek a lakosai közül naponta húszezren utaznak a másik országba, azt hihetnénk, hogy a vírus igencsak szelektíve támad, vagy hogy az érintett országok nem számolnak és/vagy nem tájékoztatnak egyformán. Most, hogy már egyáltalán nem számolnak, csökken a káosz, és ez a WHO előnyére válik, amely így továbbra is fenntarthatja a füstködöt.

Akkor hát miért ez a nagy felhajtás egy végeredményben csak kevéssé halálos vírus miatt (Franciaországban például ezer eset közül alig egy bizonyul halálosnak, és még annak is kétséges az oka)? Egy olyan vírus miatt, amelynek a gyanúja esetén – mert egyébként legtöbbször nem bizonyosodnak meg róla, hogy a H1N1-et vagy egy egyszerű náthát „szedett össze” a beteg – paracetamol készítmények szedését javasolják és a leküzdésére szánt vakcina a byugati országokban csak november közepe, vagyis már az első fertőzési csúcs után lesz „bevethető”. Talán az esetleges mutáció miatt? De hogyan is állítható, hogy megelőzhető egy olyan mutáció, amelyről senki nem tudja, hogy milyen lesz, és hogy hogyan kell kezelni, ha még egy banális nátha valódi veszélyességét sem tudják korrekt módon felbecsülni? Egy kevéssé halálos betegség esetében miért kell sebtében beoltani a lakosság nagy tömegeit sebtében legyártott kísérleti készítményekkel, amelyeket egyesek magánál a betegségnél is rosszabbnak (Ghislaine Lanctot kanadai ex-orvosnő, az „egészségügyi maffiát” leleplező bestsellerek szerzője), sőt az emberiség elleni bűncselekménynek (Jane Bürgermeister osztrák újságírónő) tartanak? Jellemző az is, hogy a gyógyszergyárak annyira bíznak a saját termékükben, hogy már jó előre jogi immunitást harcoltak ki maguknak, vagyis az USA-ban az oltóanyag esetleges áldozatai után nem követelhető semmiféle jóvátétel.

Elgondolkodtató, hogy a sertésinfluenza ürügyén mesterségesen gerjesztett globál-thriller ezen az őszön fog igazából kicsúcsosodni, éppen akkor, amikorra számos elemző – és nem is a legjelentéktelenebbek, hiszen köztük vannak azok is, akik előre jelezték a tavaly szeptemberi válságot – egy valódi pénzügyi és gazdasági apokalipszist jósol (Lyndon LaRouche: összeomlás októberben, Bob Chapman: sorozatos bankcsődök várhatók, Pascal Lamy: a válság java még hátra van, Pierre Leconte: jövőre elszabadul az infláció), nem beszélve azokról (Robert Reich, Paul Jorion), akik szerint csak idő kérdése, hogy a kapitalizmus jelenlegi formája egyszer s mindenkorra véget érjen.

Feltettük már magunknak a kérdést, hogy vajon a tőzsdék miért nem omlottak össze, sőt néhány hónapja egyenesen szárnyalnak a bejelentett gazdasági fellendülés hivatalos szimfóniájának hangjára, noha az összes gazdasági mutató a vörös tartományban pislákol, és a bankok egy vasat sem hajlandók kölcsönözni a vállalkozásoknak, inkább az államkötvények szolid biztonságát preferálják? A független szakértők megadták a választ.

Szerintük az egyedüli dolog, amely fenntartotta a tőzsdéket, az üresben forgó masszív intézményi vásárlások voltak, amelyeket a nemzetközi fináncoligarchia olyan tőkekolosszusai hajtottak végre, mint például a Goldman Sachs. Valójában semmi mást nem tettek, mint hogy a bankóprés termékét forgatták, vagy annyira gyanús szerződésekkel operáltak, hogy Obamának engedélyeznie kellett velük kapcsolatban a maximális homályt. „A Wall Street felügyeleti szervei úgy döntöttek, hogy egyes – a piacon természetesen a legaktívabb – szereplők nem lesznek kötelesek felfedni a tízezres nagyságrendű napi tranzakcióik részleteit”, adta hírül a szaksajtó, ezzel a diplomatikus megfogalmazással igyekezvén elsumákolni a lényeget, hogy tudniillik egyszerű börzemanipulációkról van szó. Néhány hónap alatt a Bear Stearns, a Lehman Brothers, a Merrill Lynch és a Wachovia eltűnésével együtt az is kiderült ugyanis, hogy az amerikai tőzsdéken végrehajtott napi üzletkötések mintegy fele a Goldman Sachs ún. trading expert (értsd: tőzsdei zsonglőrködés) tevékenységének tulajdonítható.

Az is felmerülhet persze bennünk, hogy mire való az időhúzás és az újabb pénzügyi buborékok eregetése? Hiszen ha mindenképpen bukni kell, jobb azonnal túlesni rajta. Mi értelme hátráltatni az elkerülhetetlent? Nos hát, a megfelelő időzítés miatt. Az amerikaiak megtudták ugyanis, hogy a kedves katonák mindannyian készek segíteni a polgári hatóságokat a járvány megfékezésében. Nyilvánvaló: a Fed honlapján már javában reklámozott banki szünnapok gyakorlatára (a pánikszerű készpénzkivétel elkerülése érdekében még a Roosevelt-kormány alatt kierőszakolt négy napos időszak) és a pénzügyi összeomlás által kiváltott tömeges elbocsátásokra tekintettel jobb lesz, ha az utcákat már korábban ellepik a katonák, akiket ugyebár egészen más okból (hivatalosan a járvány miatt) mozgósítottak anélkül, hogy bogarat tettek volna az állampolgárok fülébe – ezért beszél Obama következetesen gazdasági fellendülésről. És ha egy füst alatt be is lehet oltani a lakosságot mindenféle kísérleti vacakkal, még tökéletesebben fog sikerülni a megtévesztés.

Már minden készen áll, csak az elnöki parancs hiányzik. Elég lesz akkor Obamának elrendelnie a katasztrófahelyzet miatti szükségállapotot és bevezetnie a statáriumot, mivel a John Warner Defense Authorization of 2007. H. R. 5122 lehetővé teszi az elnöknek a hadsereg és a Nemzeti Gárda bevetését „természeti csapás, járvány vagy más, a közegészséget érintő szükséghelyzet esetén”. Sőt mi több, egy 2009. január 22-i keltezésű törvény (H. R. 645) arra is felhatalmazza, hogy katonai irányítás alá helyezett „országos szükségközpontokat” nyisson a lakosság karanténba helyezése, ellenőrzése és kötelező jellegű beoltása végett. Az egész armada bevetése lényegében tehát azt a célt szolgálja, hogy adott esetben elterelje a figyelmet a pénzügyi összeomlásról, annál is inkább, mert egyes szövetségi államok már most is az anarchia szélén állnak, mint például Pennsylvania, ahol már korábban fontolóra vették a statárium bevezetését.

Egy szigorúan korlátozó egészségügyi sürgősségi terv érvénybe léptetésével gyakorlatilag lehetetlenné teszik, hogy a dolgozók és a szakszervezetek akár a kisujjukat is megmozdítsák az alkalomhoz időzített elbocsátási cunami bejelentésének hírére, ha egyáltalán csak erre korlátozódik a helyzet. És miután a sertésinfluenza „trójai falovát” elhelyezték, elég lesz fokozatosan megszorítani a satut: az „egyéni mozgásszabadság korlátozását” csak egyetlen lépés választja el a kijárási tilalomtól. Kétség sem fér hozzá, hogy ez az influenzajárvány, amely ideális alibit jelent a kormányoknak akár a legrendkívülibb intézkedések életbe léptetéséhez is, egyhamar nem fog véget érni.

Hab a tortán, hogy a „trójai faló” kiválóan alkalmas a bűnbak szerepére is. Ahogyan azt Obama is megmondta, már kezdtünk volna kikecmeregni a krízisből, sajnos azonban ez a fránya járvány ismét csak megakasztotta a világgazdaság gépezetét. Micsoda pech! Vagyis a jóemberek egészségi állapota hatással van a GDP egészségére is, hiszen a Világbank világossá tette, hogy a járvány súlyosságától függően a globális GDP 0,7 – 4,8 százalékos csökkenését eredményezheti. Ez aztán tényleg nem a mi évünk! Már félig kint voltunk a gödörből, amikor jött ez az átkozott vírus, és újra visszalökött bennünket, éspedig a gödör legaljára. És még mondja azt valaki, hogy az időzítés nem fontos…

Egyébként pedig, ha igaz is, hogy mindent és mindennek az ellenkezőjét is elmondták már a kibontakozó járványról, az egyik osztrák oknyomozó riporternek mégis sikerült – stílszerűen szólva – maximalizálnia a dózist. Jane Bürgermeister ugyanis azzal a váddal indított pert a WHO, az ENSZ, Barack Obama, David de Rothschild, David Rockefeller, Soros György és néhány más potentát ellen, hogy globális méretű népirtásra készülnek. Korábban már néhány multinacionális gyógyszergyárat (Baxter, Avir Green Hills) is a bíróság elé citált, mert szerinte a madárinfluenza körül gerjesztett média-hisztériát kihasználva olyan oltóanyagot gyártottak, amellyel szándékosan járványt okoztak anyagi haszonszerzés végett. Bürgermeister azt állítja, hogy az emberi történelem legnagyobb bűncselekménye van folyamatban. Bizonyítékokat terjesztett elő bioterrorizmusra vonatkozóan, amelyben az előbbi személyiségek és szervezetek érintettek, mivel egy nemzetközi bűnszindikátus részeiként biológiai fegyvereket fejlesztettek ki, tároltak és használtak, hogy anyagi és politikai érdekből megtizedeljék az USA és számos más ország lakosságát. Konkrétan azzal vádolja őket, hogy ezeket a vakcinákat szándékosan megfertőzték, és hogy a sertésinfluenza ürügyén kötelezővé tett alkalmazásukkal népirtásra készülnek. Mindez annyira durván hangzik, hogy csak beteges fantáziálásnak tarthatnánk, ha (egyebek mellett) Pearl Harbor, a Kennedy-gyilkosság és a 9/11 nem alapozta volna meg kellőképpen az összeesküvés-elméletek létjogosultságát.

Időszerű lesz felidézni Robert MacNamara néhai amerikai hadügyminiszter emlékezetes szavait: „Drákói népességcsökkentő intézkedéseket kell hozni a lakosság akarata ellenére. Mivel a születési ráta csökkentése lehetetlennek vagy elégtelennek bizonyult, a halálozási rátát kell növelni… Hogyan? Természetes módszerek: az éhség és a betegség által.” Lehet, hogy tudott valamit?

ujjobboldal.hu – Ellenkultúra.info