Emberevő cigányok! Bünlajstrom 1927-ből (2. rész)

1927. március 6. – 53. szám

Hónapokig fog tartani a sepsii emberevő cigányok teljes bűnlajstromának összeállítása.

A szepsii erdőkben csendőrosztagok kutatnak a cigányok áldozatainak csontjai után. – Megállapítják a meggyilkolt emberek személyazonosságát.

A „Kassai Napló” munkatársa ma felkereste Martinek főállamügyészt, aki őt a következőkben informálta a szepsii emberevő cigányok ellen indított nyomozás jelenlegi helyzetéről: A csendőrök jelenleg a cigányok által megölt emberek csontjai után kutatnak a Szepsi-környéki erdőkben, ugyanis a cigányok azt vallották, hogy néhány áldozatuk csontját az erdőkben ásták el. Ezeket a csontokat most akarják exhumálni a csendőrök, de minthogy a föld még meg van fagyva, az ásási munkálatok nagyon nehezen haladnak s valószínű, hogy hetekig fog tartani, míg az összes bűnjelek napfényre kerülnek. Abban az irányban is megindítottuk a nyomozást, hogy Magyarországon kik tűntek el nyomtalanul az utóbbi idők során s így, reméljük, sikerülni fog a cigányok összes áldozatainak személyazonosságát megállapítani. Kétségtelen, hogy korunk legborzalmasabb bűncselekmény sorozatával állunk szemben s ez magyarázza azt a fokozott buzgalmat, mellyel az ügy részleteinek felderítésén fáradozunk. A bűnpör anyaga oly óriási, hogy hónapokig fog tartani, míg teljesen rendezni tudjuk az adatokat. Könnyen lehetséges, hogy a cigányok több gyilkosságot követtek el, mint amennyit eddig rájuk bizonyítottak.

Martinek főállamügyész ezután megkérte a „Kassai Napló” munkatársát, hogy cáfolja meg azt a híradást, mely egy prágai német napilapban látott napvilágot. A prágai német újság ugyanis azt írta, hogy a rablógyilkos cigányok ügyészi kihallgatása a sajtó képviselőinek jelenlétében történt, – azonban ez nem felel meg a valóságnak. Martinek főállamügyész, – arra való tekintettel, hogy a szepsii bűnpör páratlanul szenzációs volt, – módot adott a sajtó képviselőinek arra, hogy szemtől-szembe láthassák az emberevő cigányokat s hallhassák azoknak vallomásait. Ezért kieszközölte a csendőri nyomozást vezető csendőrtisztnél, hogy az ujságirók megjelenhessenek a fogház gondnoki irodájában és ott a cigányok előttük megismételjék a már előzőleg jegyzőkönyvbe diktált vallomások egyes részleteit. Így is történt: a cigányok felvonultak a sajtó képviselői előtt. Ez azonban nem ügyészi kihallgatás, ugyanis a cigányoknak e vallomásáról jegyzőkönyv nem készült, – csupán az ujságírók jegyeztek egyet-mást.

- x -

A szepsii emberevő cigányok száznál több betörést követtek el.

Az utolsó évek legborzalmasabb szenzációját nyomozta ki a szepsii csendőrség.

Az egész világ sajtója foglalkozik napok óta lázas izgalommal a szepsi-i cigányok borzalmaival. Nincs európai lap, amelynek még ne lett volna vezércikke a kannibálokról s ne számolt volna be véres cikkekben azokról az eseményekről, melyek a kis abauji városkát hirtelen a világesemények központjába emelték. Ezalatt Szepsiben tovább folyik a nyomozás és egyre ujabb és ujabb adatokat tár föl a rablógyilkos és emberevő cigánybandának szinte hihetetlen bűneiről. Tegnap estig most már kétségbevonhatatlanul megállapították, hogy a szepsi-i cigányok a már bevallott rablógyilkosságokon kivül száznál több betörést és lopást is követtek el. Egy ilyen ujabban leleplezett betörésüket egy alsósebesi üzletben követték el. Érdekes tünet az, hogy a büncselekményüket többnyire lakóhelyük közelében, körülbelül hetven kilométeres körzeten belül követték el s annak ellenére sem terelődhetett rájuk soha a gyanunak legcsekélyebb árnyéka sem.

- x -

Tizenöt gyilkosságot bizonyitottak rá eddig a szepsii rabló cigányokra.

Szepsi mellett, az erdőben, a csendőrök megtalálták az egyik áldozat csontvázát

Krejčik csendőrzászlós, aki Szepsiben a rablógyilkos, emberevő cigányok bűncselekményei után folytatott nyomozást vezeti, ma jelentést tett az államügyészségnek, hogy a Szepsi mellett elterülő erdőben, a cigányok által megjelölt helyen, emberi csontvázat találtak a csendőrök. A csendőrzászlós jelentésében azt is elmondotta, hogy most már bizonyos, hogy a cigányok lényegesen több gyilkosságot követtek el mint amennyit bevallottak. Azt már a nyomozás megállapította, hogy az eddig bevallottakon kívül még négy gyilkosság terheli a cigányokat.

A hatóságok tehát már tizenöt olyan emberről tudnak, kit a szepsii cigányok tettek el láb alól. Ezzel azonban a nyomozás még korántsincs befejezve: jóformán minden nap új bizonyítékokat produkál a cigányok ellen s ezeknek alapján mindig uj irányokat kap a vizsgálat. A szepsii csendőrség fokozott energiával kutat a bizonyitékok után s Krejčik csendőrzászlós ma ujabb két csendőr kiküldését kérte a kassai parancsnokságtól. Itt Kassán Izsói vizsgálóbiró vezeti a nyomozást, aki most a cigányok ellen felgyűlt rengeteg anyag áttanulmányozásával foglalkozik s rövidesen hozzákezd a kanibál-cigányok kihallgatásához.

- x -

A szepsii rabló cigányok áldozatainak csontjait keresik a csendőrök.

Megtalálták a kereskedőt, aki csontokat vásárolt a cigányoktól. – Néhány nap mulva befejeződik a borzalmas bűnügy csendőri nyomozása.

A szepsi-i emberevő cigányok ügyében lankadatlan energiával folytatja a nyomozást a csendőrség. Sikerült kinyomozni már egy kereskedőt, akiről megállapították, hogy csontokat vásárolt a cigányoktól. A kereskedő raktárában még teljes egészében megtalálták a csendőrök a csontszállítmányt, amelyet a cigányok eladtak. A csontokról a csendőrök nem tudták megállapítani, hogy azok emberi, vagy állati eredetűek, mert a csonthalmazban karakterisztikusan emberi csontok – mint például koponya, lábszár, kezek, stb – nem voltak. Lehetséges, hogy vannak a csontok közt olyanok, melyek a cigányok által megölt emberek testéből származnak, ezt azonban már csak a csontok orvosi megvizsgálása után lesz lehetséges megállapítani. Valószinübbnek látszik azonban az a feltevés, hogy a cigányok csak állati hulladék csontokat adtak el a kereskedőnek s az emberi csontokat elásták valahol, nehogy gyanut keltsenek a kereskedőben. Jogászi körökben az a vélemény alakult ki, hogy a cigányok most már össze-vissza hazudoznak, mert ezzel huzni akarják az ügyet, hogy a kötéltől valami képen megmeneküljenek. Néhány gyilkosságot már kétségen kivül rájuk bizonyitott a nyomozás, de bizonyos az is, hogy a cigányok minden bűncselekmény elkövetését hajlandók bevallani, olyanokat is, amelyeket kétségtelenül nem ők követték el. Ezzel a taktikájukkal még homályosabbá akarják tenni az ügy amugy is rejtélyes részletét. A nyomozást természetesen alaposan meg is nehezíti a cigányoknak ez a körmönfont taktikázása, mégis a nyomozást vezető csendőrtisztek bizonyosra veszik, hogy a legközelebbi napok világosságot fognak deriteni az egész bűncselekmény halmazra. Az eddig lefoglalt csontokat az ügyészség már átadta dr. Strompl. törvényszéki orvosnak annak megállapítása végett, hogy azok emberei csontok-e.

- x -

1927. március 11. – 57. szám

Emberevő cigányok monstre-pöre másfélszáz év előtt.

Az emberevő kilép a gyermekijesztgetések zavaros ködéből és valósággá válik. Pedig már létezésében is kételkedtünk. Tudósaink közül Biró Lajosnak volt alkalma Uj-Guineán megfigyelni a bennszülöttek emberevését, melyet néhány év előtt közzétett írásaiban mint ősi hagyományokon alapuló szertartásos cselekményt ír le. E hátborzongató cselekmény azonban már csak csökevénye a gonosz indulatok ama tombolásának, amellyel a Filkó-banda irányította magára a világ figyelmét. Hogyan fejti meg e bűncselekménytömeget a modern kriminológia? Szó lehet itt a született bűntettes megjelenéséről, vagy a háború okozta erkölcsi romlás lökte a fertők fertőjébe az emberiség ez utolsó söpredékét. Humanizmustól áthatott modern büntetőjog aligha szabhat majd olyan súlyos büntetést, amilyen a bűn volt.

Átok és megvetés kiséri az elvetemedetteket, a sajnálkozás csupán a cigányság kulturált elemei felé fordul. Az a cigányság, amely a zenei életben az egész világ érdeklődését ki tudta vívni és meg tudta tartani, mélységes szomorúsággal tekinthet elfajzott rokonai felé.
A dolog annál szomorúbb, mert nem ez az első eset. A cigányság bűnözésre való hajlama, sajnos nem áll meg az annyiszor megregényezett gyermeklopásnál, se a közismert dögevésnél. Hogy ennél súlyosabb esetek is vannak, arról 1782-ben hullott le a lepel a cigányok híres emberevési perében. E per megjárta a főkormányszékeket s elkerült II. József császárhoz is, a tudományos világban pedig Linzbauer Xavér Ferenc egyetemi tanár méltatta arra, hogy hétkötetes egészségügyi orvosi kódexében kivonatosan belevegye, mint az egészségügyi borzalmak netovábbját. Az alapakták Hont vármegye levéltárában vannak. Az 1872. évben, írja az említett akták alapján Czobor Miklós, Hont vármegye birósága ritka, sőt a magyar igazságszolgáltatás történetében egyenesen páratlanul álló bűnügyben itélkezett. Világot vet ez a bűnper az inkvizitórius eljárás borzalmaira, amely bizonyíték nélkül a vádlottak kicsikart vallomásai alapján tucatszámra küldte az embereket a bitófa alá.

A nyomozás háromszáz cigány bűnszövetkezetét fedezte fel, amelynek vezére Sárközi György huszonnégy gyilkosságot ismert be. A bűnszövetkezet azt is bevallotta, hogy a feldarabolt holttesteket megpörkölték, megfőzték és megették. Letartóztattak 132 egyént, kik bevallották, hogy egész külön társadalmat alkottak, maguk között papot választottak és a lakodalmak alkalmával három-négy embert is leöltek és fellakmározták. Az itélet mindegyik vádlottat halállal sújtotta, hiába buzgólkodott Náthy Ferenc magisztrátuális fiskális annak a kimutatásával, hzogy ily szörnyű vád beigazolásához nem elég a beismerés. A vármegyei hóhér egymaga nem tudta ez itéletet végrehajtani s így a selmeci hóhért is segítségül hívták, de még így is három napig tartottak a kivégzések.

Első napon negyvenegyet végeztek ki és pedig tizenhatot lefejeztek, tizennégyet felakasztottak, ötök kerékbetörtek, hármat felnégyeltek és kettő a botütések alatt adta ki lelkét. A következő napokon ismét huszonnégyet végeztek ki és még mindig maradt hátra nyolcvan. A vádlottak közül csak egyetlenegy tagadott mindvégig: Mihó András, akitől sem kínzás, sem vallatás nem tudott kicsikarni beismerő nyilatkozatot. Ez a körülmény arra birta a vármegyét, hogy felterjessze az ügyet a helytartótanácshoz. A magyar kancellária először is gr. Erdődy József főispánt elmozdította a hivatalából, mert elmulasztotta az itéletet megerősítés végett felterjeszteni; aztán Kéter Józsefet küldte ki, hogy a további vizsgálatot vezesse. Az eredmény azonban így sem változott, mert tizenegy cigányt ismét halálra itéltek; de felsőbb utasításra nem végezték ki őket, hanem a büntetést kényszermunkára változtatták. Ezen a kivonaton is megérzik, hogy készítője szeretné nem elhinni a történteket. II. József felvilágosodott kora is alig akart hitelt adni mindennek. Hiszen a közvetlenül megelőző időben történtek a büntető eljárás terén a korszakalkotó enyhítő intézkedések. A helytartótanács pl. 1772 augusztus 3-án rendelte el, hogy a torturák csak két sebész vizsgálata után tarthatók meg, majd 1776 április 6-án Mária Terézia a kínvallatást eltörölte. Sem Mária Terézia, sem II. József nem gondoltak arra, hogy emberevő bandával szemben kell a hatóságoknak eljárniok. Így esett, hogy Hont vármegye bizony nem sokat törődött a humánus rendeletek papírmalasztjával. A megyének amúgy is sok baja volt a cigányokkal, olyannyira, hogy a XVII. században többizben kiüzötte őket, illetve megkisérelte kiüzésüket.

A cigány kegyetlenségnek, sajnos, másutt is van nyoma. A cigányhóhérok, akik Dózsa Györgyöt Szapolyai János parancsára megkínoztak, belekerültek a történelembe s aki részletesen foglalkozik művelődéstörténelemmel, bizony másutt is gyakran találkozik cigányhóhérokkal és pribékekkel. Ilyképpen érthető, hogy a nép mindig idegenkedett a degenerált cigánynépségtől, viszont azok a tudósok és emberbarátok, akiket a cigánygenialitás elbűvölt, nem akartak hitelt dni a cigányborzalmaknak. Így Wlislocki Henriknek, a kiváló szaktudósnak egy irásában olvassuk a következőket: A cigányok nézete szerint az ember évezredek előtt örökké élt. A túlvilági élet hasonló e földihez. A másvilágba a lélek csak akkor jut, ha minden hús lerohad a hulla csontjairól. Régi időben az elhalt rokonai gyorsíthatták némileg a felbomlást, főleg azzal, hogy bizonyos idő leteltével, kiásván a hulla fejét, más helyen temették el ismét. E helyen megemlítendő, hogy a mult századokban Európa több országaiban és hazánkban is kannibalizmussal gyanusították a cigányokat és ennek alapján szörnyen irtották őket.

U.i. azzal gyanusították, hogy emberhúst esznek, így pl. Kemence, Bát és Czáb községekben 1782 augusztus havában ez alaptalan gyanú folytán több mint kétszáz cigányt öltek meg. Alkalmat a cigányok ellen emelt e szörnyű vádra valószínűleg a fentemlített szokás adott. Talán
többizben rajtakapták őket, amint meghalt rokonaik csontjait ki- és ismét elásták. Jogász és etnografus így veszik védelmükbe a cigányság e degenerált rétegét is, mert el sem tudják képzelni, hogy igaz lehessen a vád, amelyet szörnyű ítéletek pecsételtek meg. Most egy pecsétet ütött ezekre az itéletekre a másfélszáz év mulva előfordult visszaesés. Bizony, bizony még az öreg József főherceg is kénytelen volt bevallani, hogy minden cigányjavító törekvéseknek akadálya volt: „e nép vad erkölcse és műveltségének alantas foka”.

A megismétlődött borzalmak. Százötven év előtti bűnpör aktáit ismertettük és most megállapithatjuk, hogy a százötven év óta sokat változott az európai kriminalisztika, sokat változtak a törvények, de a cigányok ugyanolyanok maradtak. Százötven év előtt inkviziciós kinzásokkal csikarták ki a vallomást a cigányokból most minden kinzás, minden terror nélkül vallották be a borzalmas bűncselekmények tömegét.

Nagyon érdekes találkozása a véletlennek, hogy százötven év előtt sem volt semmi tárgyi bizonyíték a cigányok ellen s akkor csak saját beismerő vallomásuk alapján itélték őket halálra. Most, – ha a nyomozás további stádiumában sem kerülnek elő a bűnjelek, – megint csak a cigányok beismerő vallomása szolgálhat bizonyítékul, mert a legszorgalmasabb csendőri nyomozás sem tudott eddig tárgyi bizonyítékokat produkálni. A kannibalizmus bűncselekményeinek senki sem akar hitelt adni százötven év előtt s ma is hitetlenkedve csóválják fejüket az emberek… A cigányok pedig vallanak, vállalják a borzalmas büncselekmények elkövetését, s senki sem tudhatja, hogy milyen rejtelmes dolgok vannak azoknak a bűncselekményeknek hátterében, melyeket ez a félvad európai nép követ el.

A rablógyilkos cigányok nyolc bűntársát fogták el Szepsiben. Krejčik csendőrzászlós, aki a szepsii rablócigányok elleni nyomozást vezeti Szepsiben s a környéken, ma átadta az ügyészségen a csendőri jelentést, mely a nyomozás eddigi adatait tartalmazza. A csendőri jelentés részleteit – a további nyomozás érdekében – nem hozzák nyilvánosságra. annyit azonban sikerült megtudnia a „Kassai Napló” munkatársának, hogy a jelentés már részletes leírását tartalmazza a cigányok által elkövetett gyilkosságok összes adatainak. A tegnapi nap folyamán Szepsiben nyolc cigányt letartóztattak a csendőrök, mert beigazolást nyert, hogy ezek is Filkó emberevő bandájához tartoztak. A cigányokat még a tegnapi éjszaka folyamán behozták a kassai ügyészség fogházába. Annak megállapítása, hogy tulajdonképpen hány gyilkosságot követtek el a cigányok, még mindig nem volt lehetséges. Minden nap uj bizonyítékokat hoz napvilágra s valószínűleg még hetekig fog tartani a kanibál cigányok ellen folytatott nyomozás.

- x -

„Az emberhust nem szabad tulságosan megfőzni” – mondották a XVIII. században a szepsii kanibálok ősei, akik egy-egy cigánylakodalomkor három-négy embert is fellakmároztak. Részletek a százötven év előtti cigányperből.

A „Kassai Napló” tegnapi száma már beszámolt azokról a vérlázító bűncselekményekről, melyeket a szepsii kanibál-cigányok ősei másfél évszázaddal ezelőtt követtek el Hont- és Barsmegyében. Ebből a beszámolóból nyilvánvalóvá lett, hogy a cigányok nem csak most ettek emberhust, hanem már évszázadok óta emberhussal táplálkoznak. Érdekes feleleveníteni a százötven év előtti nagy cigánypört, mert annak a pörnek adatai sokban megegyeznek a cigányok legujabb bűncselekményeinek részleteivel. Ipolyság mellett még napjainkban is mutogatják az öreg emberek azt a helyet, – ahol akasztófa állott az emberevő cigányok megbüntetésére. De az emberek csupán az akasztófáról tudnak, a többit, a vérfagyasztó borzalmasságok leírását öreg írások őrzik.

Az 1782. évben a Léva melletti Almás községben betörés történt. Hontmegye pandurjai kóbor cigányokat fogtak el a betörés miatt. A vallatás során aztán más egyéb dolgok is napvilágra kerültek. A cigtányok a betörésen kívül beismertek egy gyilkosságot is. De amidőn a pandurok jobban meghuzták a hüvelykszorítót, kivallották a cigányok azt is, hogy nagy rablóbandához tartoznak, mely Bars- és Hontmegye erdőségeiben tanyázik s kb. 300 főből áll. A pandurok ezután a vallomás után valóságos hajtóvadászatot inditottak a cigányok rablóbandája ellen. S ez az akció nagy eredménnyel és még nagyobb meglepetéssel járt.

A nagy bandából százszámra fogdosták össze a cigányokat. Kézrekerült a vezér is, a hatvan esztendős öreg Sárközi György, akit a bandavezéri méltóságra az predesztinált, hogy kezét 24 gyilkosság vére festette pirosra. Ezeket a gyilkosságokat be is ismerte. – Nemzetsége is dicső volt, mert minden tagját felakasztották. A nagy apparátussal lefolytatott vizsgálat hátborzongató dolgokat hozott napvilágra. A cigánybandita emberhússal táplálkozott.

Az embervadászat során nagyon óvatosan jártak el, akárcsak most Szepsiben. – Csupán az idegenből érkezet vándorokat, gyolcsos szlovákokat, s vándor kereskedőket fosztottak ki s huztak nyársra vagy főzték meg. A kérdésre a cigányok azt a választ adták, hogy
az emberhus igen jóizü, de nem szabad tulságosan megfőzni. A soványé pedig jobbizü, mint a kövér emberé. Egyébként pedig ugy tudják, hogy már nagyapáik is ettek emberhust. Lakodalom is szokott lenni a bandában, ekkor 3–4 embert is fellakmároztak az éhes cigányok. Közben az ipolysági börtön nem tudta a folyton szaporodó letartóztatottakat befogadni. A birák elrettentő itéletet hoztak, 145 bűnösnek meg kell halnia! 17 nőt – mert asszonyok is voltak az elitéltek között – fejvételre itéltek.

Az áldott állapotban lévő nőknél az itélet kihirdetését és végrehajtását a szülésig elhalasztották, s csak azután hajtották végre. A rettenetes halálkiáltásokat zenével, tánccal és dalolással nyomták el, mert borzalom volt hallgatni. A felnégyeltek testrészeit elrettentő példa gyanánt a varjuk táplálékául az uccák mentén kifüggesztették.

A cigány-kérdés megoldása tehát, mint ebből is látható, évszázadok problémája s sürgősen megoldandó intézményes módon, – mert vissza sülyedünk velük a legsötétebb középkorba, amint azt a szepsii borzasztó eset világra szóló módon hangsulyozza.

Ujabb helyszini szemle Szepsiben.
A csendőri jelentésben levő uj nyomozati adatok alapján az ügyészség elhatározta, hogy Szepsiben a Szepsi határában ismét helyszini szemlét fog tartani.

Ma reggel Martinek vezető államügyész Szepsibe utazott, hogy a helyszini szemlén személyesen is részt vegyen. A helyszini szemléhez több cigány-vádlottat is kiszállitottak, mert a csendőrség nagy eredményeket vár a helyszini kihallgatásoktól. A tegnapi nap folyamán több napilap oly értelmü tudósítást közölt, hogy Reinitz ártatlan, mert a terhére rótt gyilkosságokat az emberevő cigányok követték el.

A „Kassai Napló” munkatársa erre vonatkozólag kérdést intézett Pongrácz Gusztáv rendőrtanácsoshoz, hogy ő lehetségesnek tartja-e ezt a feltevést. Pongrácz rendőrtanácsos nevetve adta meg a választ:
– A Reinitz-áldozatok megöletésének idején az emberevő cigányok kilenc évesek voltak… Egyeebekben pedig még ma is fiókomban őrzöm a Reinitz-pör bünjeleit… Lehet, hogy sok embert tettek el láb alól az emberevő cigányok, – de a „Reinitz-áldozatok” megöletése semmiképen sem terhelheti az ő lelkiismeretüket.

- x -

1927. március 15. – 80. szám

Büntethető-e a kannibalizmus?

A büntetőtörvénykönyvben nincs rá paragrafus. – Három eltérő vélemény. – Emberevők a bibliában, a középkorban és napjainkban. – Ahol törvény szankcionálja az emberevést. – Izesitő fűszer a Fidzsi szigetek specialitása az emberhushoz. – A tatárjárás után Eperjesen árultak emberhúst. – Haarmann Denke és a többiek.

Jogászköröket is élénken foglalkoztatja az egész művelt világ megbotránkozását kiváltó szepsi-i kannibalizmus. Büntető jogászaink keresik a büntető-törvénykönyv azon paragrafusát, melynek alapján büntetéssel sujthatók a borzalmas szinjáték azon résztvevői, kik a gyilkosságokban ugyan nem vettek részt, de résztvettek a meggyilkoltak hulláinak feldolgozásában és elfogyasztásában.

E kérdés megoldása egy nagyon komoly probléma elé állitotta a büntető jogászokat. A vélemények eltérőek s bár mindenki érzi, hogy ezek a szereplők is büntetést érdemelnek, nehezen tudnak találni olyan pragrafust, melynek alapján bünösségük megállapitható volna. Ugyanis a helyzet az, hogy se a magyar büntetőtörvényben, mely jelenleg még érvényben van Szlovenszkón, se az osztrák büntetőkodexben de egyáltalán az egész müvelt világ büntetőtörvényeiben nem találunk paragrafust, mely az emberevést mint tul generis büncselekményt büntetne.

A kulturállamok jelenleg érvényben levő büntetőtörvényei javarészt a XIX. század második felében készültek, amikor az emberiség nagy általánosságban már oly magas kulturfokon állott, hogy a törvényhozás egyenesen elképzelhetetlennek tartotta, hogy akadjon olyan ember, aki emberhúst fog enni, mint a kannibálok. A büntetőjogászok véleménye a szepsii kannibálok azon tetteseit, illetőleg, akik csupán a hullák feldolgozásában vettek részt s azokat elfogyasztották, tehát a gyilkossághoz tulajdonképpen semmi közük sincs – három részre oszlik.

Az egyik vélemény szerint ezek a tettesek bünpártolást követtek el.
A másik vélemény a becsület védelméről szóló törvénybe ütköző vétséget lát fennforogni, hiszen a meghalt embernek, vagy emlékének meggyalázása vétséget képez. A harmadik vélemény szerint a tettesek egyáltalán nem büntethetők, mert cselekményük nem minősithető sem bünpártolásnak, ez egy sul generis cselekmény, melynek megtorlásáról a törvényhozó elfelejtett intézkedni!

A kannibalizmus szó spanyol eredetü. Más szóval karibeneknek is hivják az emberevőt, aki a vad népek szokása szerint azért falja fel embertársát, az ellenséget, mert azt hiszi, hogy annak életét örökölni fogja. De vannak emberevő törzsek, amelyek ingyencségből, vallási fanatizmusból vagy kegyeletből esznek emberhust. A bibliában, Odysseusban is előfordul az emberhusevés. Herodotus a skythákat vádolta meg vele. Egyes történetirók pedig az indusokat, az ethiopiaiakat és a massagétákat. Ázsiában vallási fanatizmusból
egyes törzsek fölfalják a szülőket, gyermekeket és testvéreket.
Szent Hieronim a negyedik században mint szemtanu irja le a brittanniai attikokat, akik emberhust ettek.

A középkorban a szláv wilzek, majd a finn erzen törzsek éltek emberhussal. De ezt hiresztelték a longobárdokról is. Jelenleg emberevő törzsek élnek Afrika, Ázsia, Amerika, Ausztrália belsejében és az indiai szigeteken.

Ázsia a szumatra és a maláji Bata törzs mint emberevő ismert. E nép relativ értelemben eléggé képzett, saját irodalma van és törvény útján van szentesitve az emberevés. Rendesen akkor eszik a Batta törzs embert, ha valaki a radsa (fejedelem) feleségét elcsábitja, vagy megeszik a hazaárulót, a kémet, az ellenséget, ha fegyveresen az ő területükre téved. Az emelvényt, amelyen az áldozatot levágják és elfogyasztják. mitológiai alakokkal diszitik fel, papjaik különböző varázsigék mormolása mellett. Ezzel szemben Afrika nyugati partjain a Siera Leonetól a Niger deltáig nem vallásosságból, hanem bestialitásból falják fel a hadifoglyokat a rabszolgákat. Igy főként Kalabarban.

Emberevők élnek az afrikai Du Chailluben, Fan der Potruinban, Manjuemabanban. Emberevők a nyam-nyamok és a monbuttok is. Amerikában az első felfedezés után Antillában fedeztek fel emberevő törzseket, a karribákat (innen a szó kaniba, kanibál). Mexikóban az eztékák emberáldozatot mutatnak be isteneiknek. Az inkaporok, az irókézek és egyes indián törzsek. Az indiai tupi népeknél világszerte ismert, hogy bosszuból embert esznek.

Ugyancsak emberevők élnek még az Amazon folyónál is embert esznek Ausztráliai egyes négertörzsei is. Továbbá Délpoléznia, Melanézia, valamint Ujguinea és a Fidzsi szigetek lakói élnek még emberhusal. Itt egy külön speciális fűszert készitenek az emberhus élvezéséhez. A füszer „Malavi” nevü növényből készül, amelynek latin neve Trophis anthropofagorum. Az ugynevezett emberevő „kéjházak” környékén termesztik ezt a különös növényt, amellyel megizesitik az emberhust, amit csak három vagy négyágu favillával esznek.

Ujzélandban akkor kaptak rá az emberek az emberhusra, amikor a „moak” (óriás fajta madarak) a szigetről táplálék hiján elmenekültek. Mivel a nép egyedüli tápláléka ez a madárfajta volt, ennek eltávozása után emberhust kezdett enni. 1843-ban figyelték meg utoljára itt az emberhusevést.

Öröklött betegség is lehet a kannibalizmus, amit a civilizált népeknél is megtalálunk. Igy a terhes nők gyakran megkivántak és ettek már emberhust. Egyiptomban 1200–1201-ben a nagy éhinség után terjedt el az emberhusevés, amit szigoru törvényekkel tiltottak el.

A tatárjárás utáni inséges időkben Magyarországon is előfordult kanibalizmus és pedig a jelenlegi szolvenszkói Eperjesen, ahol egy Folkus nevü mészáros mért emberhust. Az újabb időkben Harrmannról, a kivégzett hannoveri tömeggyilkosról, majd Denkéről, az öngyilkos tömeggyilkosról irták a lapok, hogy emberhussal kereskedtek, sőt a trebitschi tömeggyilkosokról is ilyen hir járta, bár a főtárgyaláson nem bizonyult rájuk.

- x -

A szepsii emberevő cigányok

Filke Sándor, a bandavezér
Dancsó Ferenc
Hudák József
Horváth József
Rybár Jenő
Rybár Pál
Baro Griv.
Csiszár Gyula
Jano Gyula
Rybár József
Rybár Sándor

- x -

Emberi csontokat találtak Szepsi határában. Orvosi vizsgálat fogja megállapitani, hogy a cigányok által megfőzött és megevett emberek csontjait találta-e meg a csendőrség.

Tegnap vallomástételre jelentkezett az ügyészségen az egyik cigány, aki a gyilkosságban ugyan nem vett részt, de szintén evett a meggyilkolt emberek husából. A cigány elmondotta, hogy ő tudja, hol ásta el Filke az egyik meggyilkolt áldozat csontvázát. A cigány vallomása alapján az ügyészség azonnal helyszini szemlét rendelt el. A cigány kiment a bizottsággal, hogy megmutassa a helyét, ahol Filke a meggyilkolt ember csontvázát elásta.
A helyszini szemle meglepő eredménnyel járt, alig ástak pár percig a megjelölt helyen a csendőrök – emberi csontok kerültek elő a földből.
Ezuttal kétségtelenül, minden különösebb vizsgálat nélkül nyilvánvaló volt, hogy a talált csontok valóban emberi test maradványai, mert itt nem csonttörmelékek, hanem karakterisztikusan emberi csontok kerültek elő a földből. A csontokat a bizottság beszállította Kassára és az itteni orvosi vizsgálat meg fogja állapitani, hogy a csontokat mennyi idő előtt áshatták el, valamint hogy csakugyan megfőzött emberek csontváza került-e elő.

- x -

A szepsii rabló cigányok beismerték, hogy a Bódva-folyó egyik áldozatuk holttestét vetette ki.

A szepsii cigánytemető titka. – Több embert hontoltak el a régi sirok fölé az emberevő cigányok. – Orvosi vélemények szerint megfőzött emberek csontjai kerültek elő a szepsii cigánytemetőből.

Harmincöt cigány van a törvényszéken letartóztatva.

A Kassai Napló néhány nap előtt megirta, hogy a szepsii cigánytemetőben, az egyik cigány bemondása alapján, ásni kezdtek a csendőrök és ez az ásatás azzal a szenzációs eredménnyel járt, hogy
egy halom emberi csont került elő a földből. Már az első pillanatban is nyilvánvaló volt, hogy a csendőrök ásója nem rendes sírt bolygatott meg, mert a csontok csak tiz centiméternyire voltak elásva, holott tudvalevő, hogy az embereket másfél méteres mélységben szokták elásni. A csendőrök a meglepő lelet után tovább ástak és másfél méterrel a föld szine alatt megtalálták a sértetlen koporsót is, melyben évekkel ezelőtt temettek el egy embert. Igy nyilvánvalóvá lett, hogy a felszinen talált csontok később kerültek a sirba, mint annak tulajdonképpeni lakója.

A csendőrök összeszedték a csontokat és dr. Strömpi kórházi főorvos meg is vizsgálta azokat. Körülbelül harminc csont került elő és ezek közül néhány laikus szem számára is felismerhetően karakterisztikus emberi csont volt. Dr. Strömpi első látásra megállapitotta, hogy a harminc csont közül kettő feltétlenül állati eredetü. Ez a megállapitás amellett szól, hogy a csendőrök valóban a szepsii emberevő banda áldozatainak csontjára talált rá, mert csak képzelhető el, hogy állati és emberi csontokat egymás mellett temettek el, amennyiben valószinű, hogy a cigányok „étkezéseik hulladékát” ásták el a temetőben. A csontok részletes és alapos vizsgálata még folyamatban van, de az első vélemények szerint nem egy ember csontváza került elő, hanem egy összekevert csonthalmaz.

A csontok egyrésze ugyanis még teljesen elasztikus, – ezekről valószinü, hogy csak néhány hónap előtt kerültek a földbe. A többi csont azonban ugy nézett ki, mintha már évek óta lenne eltemetve. Mindez azonban, természetesen csak feltevés, mert azt már csak a részletes vizsgálat fogja megállapitani, hogy a csontok tulajdonosai mennyi idő előtt halhattak meg. Megneheziti a vizsgálatot az is, hogy
a csontok a főzés által deformálódhattak s igy lehet, hogy a réginek látszó csontoknak nem az idő, de a tűz adott „patinát”. Érdekes az is, hogy a csontok egyrésze azt a benyomást kelti, hogy tulajdonosuk még élt, mikor feldarabolták. Ez is amellett szól, hogy a cigányok áldozataira találtak rá a csendőrök, mert valószinü, hogy a cigányok, mikor egy-egy áldozatukat leütötték, nem várták be, mig a halál bekövetkezik, hanem azonnal nekiláttak a „trancsirozásnak”, hogy büntettük szinhelyét minél előbb elhagyhassák.

Csempészasszony hulláját vetette ki a Bódva-folyó.

A Kassai Napló már arról is beszámolt, hogy a magyarországi hatóságok közölték az itteniekkel, hogy a Bódva folyó egy asszonyi hullát vetett ki, mely az orvosszakértők szerint néhány hónapig lehetett eltemetve, mielőtt a vizbe került.

Az itteni hatóságok rögtön valószinünek tartották, hogy a Bódva a szepsii rablócigányok egyik áldozatát vetette ki. Ebben az irányban indult meg a nyomozás és a csendőrök rögtön ki is hallgatták erre vonatkozólag a cigányokat is. A cigányok eleinte tagadással kisérleteztek, de aztán bevallották, hogy körülbelül nyolc hónap előtt Zsarnó község határában meggyilkoltak és kiraboltak egy asszonyt, aki csempészárukat szállított Magyarországról Csehszlovákiába. Az asszony holttestét a Bódva folyó partján, nem messze a viztől ásták el, de nem ásták tulságosan mélyre, mert sietniök kellett. Megállapitást nyert az is, hogy a mult héten kiáradt a Bódva és meglehetősen nagy területeket öntött el.

Nagyon valószinünek látszik, hogy az árviz a hevenyészett sirból kimosta a hullát és a rejtélyes asszonyhulla, mely már előzőleg – az orvosok véleménye szerint – el volt temetve, így került a Bódva vizébe.
A hulla és a cigányok által megölt csempészasszony azonossága mellett szól az is, hogy az asszony eltünését se csehszlovák, se magyar részről nem jelentette senki, amennyiben a meggyilkolt asszony hozzátartozói arra gondolhattak, hogy a határőrség tettenérte és letartóztatta az asszonyt.

Szepsiben a csendőrség erélyesen folytatja a nyomozást. Jelenleg harmincöt rablócigány van letartóztatásban, ezeknek egy része a gyilkosságokban és rablásokban, másrésze az emberevésben vett részt. Itt emlitjük meg azt az érdekes kuriózumot, hogy a berlini „UFA” filmvállalat le akarta filmezni a cigányokat, azonban a hatóságok nem engedték meg a szepsii borzalmak eredeti szereplőkkel való filmesitését.

- x -

Ujabb gyilkosságot ismertek be a szepsii kanibál-cigányok.

Egy tizenhároméves kassai iskolásfiu is a cigányok áldozatai közzé került. – Beigazolódott, hogy a Bodva-folyóban talált női hulla azonos a cigányok által meggyilkolt csempészasszonnyal

A „Kassai Napló” néhány nap előtt beszámolt arról, hogy az ügyészségen tömegesen jelentkeznek emberek, akik eltünt hozzátartozóikat jelentik be. Az ügyészség minden ilyen esetben lefolytatja a nyomozást, hogy
az eltűnt ember nem a cigányoknak esett-e áldozatul.

Néhány nap előtt egy mährisch-ostraui gazdálkodó jelentette be, hogy leánya, aki nehány hónap előtt Kassára utazott, eltünt. Mindenfelé érdeklődött már leánya után, de csak annyit sikerült megtudnia, hogy a leány Kassa környékén keresett állást, aztán elutazott s nyoma veszett.
Az ügyészség ebben az irányban is meginditotta a nyomozást.
A szepsii csendőrségnél pedig nehány nap előtt Adamkovics István kassai hordár jelentette, hogy tizenhároméves fia, aki Kassán járt iskolába, a mult év juliusában eltünt.

A csendőrség megállapította, hogy a kis Adamkovics Árpád, Lengyel Péter nevü iskolatársával megszökött otthonról. Valószinü, hogy a gyerekek, akik állandóan kalandos detektivregényeket olvastak, – kalandokat akartak keresni. Ez – valószinüleg – sikerült is nekik, de a kalandnak tragikus vége lett, amennyiben minden jel arra mutat, hogy a két gyerek a cigányok kezébe került.

Megállapitást nyert ugyanis, hogy a két kisdiák Áj község felé vette utját, ahol Adamkovicséknak rokonai is laktak, Ájba azonban már nem érkeztek meg. Ezzel szemben a csendőri nyomozás már hetekkel ezelőtt megállapitotta, hogy a szepsii rabló cigányok Áj község határában a mult év nyarán meggyilkoltak egy tizenhárom éves iskolásfiut. Ezt a gyilkosságot a cigányok be is ismerték. Nagyon valószinü, hogy az Áj község mellett meggyilkolt gyerek azonos az egyik kassai iskolásfiuval, – hogy a másik gyerekkel mi lett, azt még nem tudta megállapítani a nyomozás.

A „Kassai Napló” beszámolt már arról is, hogy a mult héten
a Bódva-folyó egy asszony hulláját vetette ki és minden jel amellett szólott, hogy a hulla a cigányok egyik áldozatával volt azonos.
A cigányokat, amint ezt a „Kassai Napló” már megirta, kihallgatták erre vonatkozólag is és az ő vallomásuk megerősitette ezt a gyanut. Most ujabb bizonyitékokat szolgáltattak maguk ellen a cigányok, amennyiben elmondották, hogy a Zsarnó község határában meggyilkolt csempészasszonyt hogyan darabolták fel.

A cigányok vallomását a csehszlovák hatóságok azonnal közölték a magyar csendőrséggel s ezek azt a választ adták, hogy a Bódvából kifogott női hulla valóban ugy van megcsonkitva, ahogyan ezt a cigányok Kassán tett vallomásukban elmondották.

- x -

A szepsi-i cigányok beismerték, hogy a Bódvából kifogott leányholttest az egyik áldozatuk.

A szepsi cigányoknak egyre tovább tartó vallatása folyamán a banda vezére, Filkó Sándor beismerte, hogy Zzarnóca község mellett
meggyilkoltak egy körülbelül 18–20 éves lányt, aki kis kosarat vitt magával. A kosárban kenyér és egy bögrében vaj volt. A lány a magyar határ felé tartott. Akkor támadtak rá, mikor a Bodva folyó hídjához ért. A cigányok itt elfogták, meggyilkolták, kirabolták és rögtön el is ásták.

Filkó Sándor vállalkozott rá, hogy a vizsgálóbizottságnak megmutatja a helyet, hová ásták el a leány holttestét. Egy másik cigány, Hudwk, ezzel szemben azt vallotta, hogy a holttest nincs ott elásva, mert azt bedobták a folyóba. A vizsgáló bizottság mégis kiszállott a megjelölt helyen, de újra nem talált semmit. Fölkérték a nyomozásra a magyar csendőrséget is, amely valóban keresett is bűnjeleket s tegnapelőtt azon a helyen, ahol a Bodva magyar területen beömlik a Sajóba, megtalálták a leány holttestét.

A bizottság megvizsgálta a holttestet s megállapították, hogy egész télen át a folyó vizében feküdt. Ezen az alapon folytatták most már Kassán a nyomozást s a cigányok teljesen beismerték a gyilkosságot.
A leányt Rybár Pál gyilkolta meg. A nála talált lepedőt másnap Ján Gyula cigány eladta Szepsiben. A hatóságok most a leány személyazonosságát akarják megállapítani.

- x -

Két gyilkossággal gyarapodott a szepsii cigányok bűnlajstroma.
Ujra elfogtak két szepsii cigányt.

Az egyik vidéki lap hirül hozta, hogy a kassai ügyészség fogházából megszökött két szepsii cigány s a csendőrségnek sikerült őket a lublói erdőségekben elfogni. Munkatársunk fölkereste Červiček ügyészt, hogy autentikus forrásból halljuk a hir megerősitését. Kérdésünkre az ügyész azt felelte, hogy félreértésen alapulhat a hir, mert nem két szökevényt, de két uj tettestársat fogott le a csendőrség.

Igy most már negyvenketten várják, mit hoz számukra a jövő: kötelet, vagy életfogytiglani fogházat? Legutóbbi kihallgatásuk alkalmával
két uj gyilkosságot vallottak be, mégpedig Kerence község táján 1925-ben a mezők közt két 13–14 éves fiut öltek meg. Holttestüket elásták. Az ügyészség meginditotta ez ügyben is a nyomozást a megállapitást nyert, hogy Kerence községből tényleg eltünt a két gyerek.

Jövő héten tárgyalja a törvényszék a szepsi-i cigányok kisebb csirkelopás ügyeit. A rablógyilkosságok tárgyalására csak valamikor a jövő évben kerül sor, az óriási anyag áttanulmányozása, földolgozása rengeteg időt igényel. Már most vetődik fel a kérdés, hol fogják a monstre pör főtárgyalását megtartani.

Tekintettel arra, hogy a tárgyaló terem elég kicsi, ezzel szemben negyvenkét vádlott és rengeteg tanu van, azonkivül az esküdtek, biróság, hallgatóság s bizonnyal számitani lehet arra is, hogy külföldi lapok is kiküldik riportereiket.

Megjelent a KAPU legfrissebb számában.

barikád.hu – Ellenkultúra