Emberevő cigányok! Bűnlajstrom 1927-ből (1. rész)

A KAPU folyóirat szigorúan korhatáros forrásközlés-gyűjteménye elborzasztó dolgokra vet fényt. A cigányság etnikai-kulturális hagyományaiból nem kétséges, hogy a legszörnyűbb kannibál lakodalmi szertartásosságuk, valamint a cigány bűnszövetkezeteik mindennapos gyilkosságai és kínzásai. Nagy lélegzetvételű cikkgyűjtemény következik 1927-ből, csak erős idegzetűeknek!

Kassai Napló – 1927. január 21.–16. szám

Borzalmas rablógyilkosság Szepsiben.
Fejszével agyonvertek egy kereskedőt az üzletben.

Megdöbbentő rablógyilkosság történt tegnap este Szepsiben, amelynek az áldozata a kisváros Fő-utcájának egyik kereskedője. Az esti órákban üzletzárás előtt történt a rablógyilkosság s csak jóval később véletlenül vették észre, amikor a kereskedő már közel félórája fetrengett kiömlött vérében az ület padlóján. Rusznyák Péter vegyeskereskedése a Fő-utca és a Tornára vezető út kereszteződésénél van a városka legforgalmasabb helyén. Fűszert, lisztet, csemegét és ujságokat árult Rusznyák Péter s az üzlete elég forgalmas volt. Különösen az esti órákban fordultak meg sokan a boltban s a rablógyilkosság csodálatos módon épen ebben az időtájban történt.

Nyolc óra tájban vevő tévedt az üzletbe, ahol sötét volt. Miután a kereskedőt nem látta bent, az ajtót pedig nyitva találta, gyanusnak tűnt fel neki a dolog. Kivülről, az üzlet előtt levő utcai lámpából sugárzott némi világosság az üzletbe.
– Risznyák ur! Rusznyák ur! – hivta a kereskedőt a vevő.
A kereskedő azonban nem jelent meg, ellenben az üzlet hátulsó részéből halk nyöszörgést hallott. Odament s akkor borzalmas látvány tárult eléje. Rusznyák Péter véresen, hörögve feküdt a földön és segitségért nyöszörgött. A hangja már teljesen elgyöngült, ugy, hogy alig lehetett valamit megérteni a szavaiból. A vevő segítségért kiabált, mire percek alatt összefutottak az emberek. Ugyancsak pár perc mulva megérkezett a csendőrség is és megállapitották, hogy a kereskedőt fejszével kétszer fejbe vágta a rablógyilkos, azután elvette az aranyóráját és az üzlet kis házi pénztárából elvitte az egész pénzt, ami azonban együttvéve nem tett ki sokat, mert alig volt benne néhányszáz korona.

A csendőrök rögtön felhívták a kassai mentőállomást, ahonnan automobilt küldtek ki a már közben eszméletét vesztett kereskedőért. A mentők még az este folyamán behozták Kassára, ahol a kórházban vették ápolás alá. A baltacsapásokkal okozott két seb igen súlyos volt s a szerencsétlen ember már különben is sok vért veszített, mégis remélték, hogy sikerül megmenteni az életnek. Ennek ellenére ma reggelre meghalt a kassai kórházban.

A szepsi csendőrség ugyancsak ma reggel értesítette a történtekről a kassai rendőrigazgatóság bűnügyi osztályát, ahonnan egy detektivet és rendőrkutyát kértek segítségül. A detektív ki is ment kora reggel egy rendőrkutyával Szepsibe és a csendőrséggel együtt folytatta a vizsgálatot.

Rendkívül megnehezíti a nyomozást, hogy egy pálinkásüvegen kívül, amely az üzlet pultján nyitva feküdt, semmi egyéb bűnjelet sem találtak. A daktiloszkópiai vizsgálatot sem lehet megfejteni s ennek segítségével folytatni a nyomozást, mert a rablógyilkosság fölfedezésekor rengetegen rohantak be az üzletbe s mindent összefogdostak, úgyhogy most már nehéz volna megállapítani, melyik ujjlenyomat a tettesé. Az ujjlenyomatok egész garmadáját találták az üzletben. A rendőrkutyával is megindították a nyomozást, de ez eddig nem mutatott fel különösebb eredményt. A csendőrség egy vörösszakállas kéregetőt gyanusít a rablógyilkossággal, aki két nap óta tartózkodott Szepsiben s ezalatt végiglátogatta az összes szepsii üzleteket. Valószínűnek tartják, hogy ez az ismeretlen vörösszakállú kéregető követte el a rablógyilkosságot, mikor betért a kereskedőhöz kéregetni s Rusznyákot egyedül találta a boltban, míg a felesége odahaza, a lakásukon vacsorát főzött. A vörösszakállas ember körülbelül ötvenötéves. A csendőrség most keresi a gyanus kéregetőt és a nyomozáshoz Szepsiben tartották a rendőrkutyát is.

- x – x -

Ötven betörést követtek el a szepsi-i gyilkos cigányok.
Újabb letartóztatások. – A csendőrség folytatja a nyomozást.

A szepsii rablógyilkos cigányok bünügyében újabb fordulat állott be. A minap számoltak be arról, hogy Rusznyák Péter szepsii kereskedőn kívül meggyilkoltak egy szegény favágó házaspárt is Makrancon.

A csendőrség azóta teljes felkészültséggel folytatta a nyomozást annak a megállapítására, nem terheli-e más bűncselekmény is a gyilkos cigányok lelkét. Nejezchleba főhadnagy, csendőrállomás-parancsnok vezetése mellett főként Petru Vacláv és Krejčik Vacláv csendőrfőőrmesterek végezték a nyomozást és sikerült megállapítaniok, hogy a környékbeli cigányoknak egész szervezett rablóbandája működött itt már hosszabb idő óta. Hamarosan újabb letartóztatásokat eszközöltek s ezeknek során elfogták Bitó András, id. Horváth József, Janó Gusztáv cigányokat és két cigányleányt. Beismerték, hogy közel ötven betörést követtek el. A makranci gyilkosság áldozatai: Kocerkó István favágó és a vele együtt vadházasságban élő Rigó Alexandra. A gyilkosságra véletlenül jöttek rá, úgy, hogy Rákossy József iskolai igazgató elküldött Kocerkóért, jöjjön fát vágni hozzá. Akkor találták meg a szalmával letakart két véres holttestet.

- x -

Cigányok rabolták ki az alsósebesi kolostort.

A szepsi-i néma rablók fivérei a tettesek között. A kis sárosmegyei Alsósebes falu Ferencrendi kolostorában a mult év végén betörők jártak. A csendőrség azon szigorú nyomozást indított a betörők után, de ez az utolsó napokig eredménytelen maradt.

A betörés éjnek idején történt és pedig egész ravasz módon. Kriska József gazdától ellopták a kocsiját és lovait. Kidöntötték a kolostor kerítésének ajtaját, keresztülmentek a kocsival a kerten s odaálltak vele a kolostor egyik ablaka alá, melyet aztán betörtek. Ilyen módon bejutottak a kolostor irodájában, ahol felfeszítették az íróasztalok fiókjait s a bennük levő apróbb értékeket magukhoz vették. Aztán a pénzszekrényt odavonszolták az ablakhoz s leeresztették a kocsira. Elvágtattak Felsősebes közelébe a mezőre, körülbelül egy kilométerre a kolostortól. Itt széttörték baltákkal a pénzszekrényt s a benne levő 780 koronát magukhoz véve, elmenekültek. A betörésnél egy üvegbe dugott gyertyával világítottak maguknak a betörők. Ezen az üvegen a csendőrök megtalálták az ujjlenyomataikat. Ezen az alapon indult meg a nyomozás, ami tegnapra végre mégis sikerrel járt. Megállapították, hogy a betörést cigánybanda követte el, melynek tagjai Filke Sándor, Hudák József, Horváth József, Rybár Pál és Rybár Sándor, a kiket rögtön le is tartóztattak. A csendőrség most folytatja ellenük a nyomozást, mert azt hiszik, hogy más bűncselekmények is terhelik a lelküket. Egyébként a banda két tagja: Rybár Pál és Sándor testvérei, a Rusznyák Péter szepsii kereskedő gyilkosai közt lefogott két néma cigánynak, Rybár Józsefnek és Rybár Bélának.

- x -

A harmadik rablógyilkosságot is bevallották már a szepsi-i cigányok.
Megöltek és kiraboltak egy öreg asszonyt s a holttestét a patakba dobták.

A szepsii rablógyilkos cigányok ellen tovább folytatják a vizsgálatot, mert valószinünek tartották, hogy Rusznyák Péter szepsii kereskedőn és a szintén meggyilkolt makraci öreg házaspáron kivül másokat is öltek meg és raboltak ki. A letartóztatott cigánybanda tagjai közt van Rybár Elek is, aki most beismerte a harmadik rablógyilkosságukat is.

Ugyancsak hasonló vallomást tett Filkó Sándor cigány is. Bevallották, hogy 1924 őszén követték el ezt a rablógyilkosságot. A Mindszentről Szepsi felé vezető uton találkoztak egy ötven év körül ismeretlen asszonnyal. Rybár Elek megjegyezte, hogy éhes és elveszi az öreg asszony kosarát még akkor is, ha meg kell gyilkolni érte. – Azzal már fejbe is vágta az asszonyt. A többiek is segitettek neki. Megölték az öregasszonyt s elvették a nála lévő hust, kenyeret és ötven koronát, majd a holttestet bedobta Rybár Elek a patakba. Izsóf vizsgálóbiróból a Cservicska államügyészből álló vizsgáló bizottság holnap száll ki a rablógyilkosság szinhelyére s magukkal viszik Filkó Sándor cigányt is.

- x -

Tizedik rablógyilkosságukat vallották be már a szepsi-i cigányok.
A jászói fogyasztási szövetkezet vezetőjét is megölték és kirabolták.

A szepsii rablógyilkos cigányok ügyében a vizsgálóbiró és a csendőrség tovább folytatta a nyomozást, amelynek során sereg letartóztatás történt. A letartóztatottak között vannak Sándor József, Filka Károly, Rybár Vince, Rybár Anna és Maik Rózse szepsi-i cigányok. Megállapitották, hogy az a fölmerült gyanu, mintha a Furcsa erdőben meggyilkolva talált asszonyt is a szepsi-i cigányok ölték volna meg, tévedésen alapszik. A gyilkoság körülményei egészen más természetüek, mint a szepsi-i cigányok gyilkosságai. Hasonlóan vádolták a cigányokat az eperjesi erdőben néhány hónappal ezelőtt holtan talált kisfiu meggyilkolásával is, de erről szintén kiderült, hogy nem a cigányok követték azt el.

Ma már a bandának huszonegy tagja ül börtönben. A vizsgálat egyelőre tovább folyik ellenük s rengeteg adatot sikerült a bizonyitás érdekében összehordani ugy, hogy hamarosan biróság elé is állithatják őket. Ez a törvényszéki tárgyalás lesz a legközelebbi esküdtszéki ciklus legszenzációsabb eseménye. Tegnap az elfogott cigányok már a tizedik rablógyilkosság elkövetését ismerték be. Három évvel ezelőtt, 1923. október 18-án Mecenzéi közelében az országuton megölték Imling Jánost, a jászói fogyasztási szövetkezet igazgatóját. Baltával ölték meg, épen ugy, mint Rusznyák Péter szepsi-i kereskedőt és a nála levő pénzt elrabolták.

- x -

Tizenegy gyilkosságot vallottak be a szepsi-i rabló cigányok.
A rablóbanda tagjai bevallották, hogy megfőzték és megették áldozataikat. – Éveken keresztül emberhussal táplálkoztak a szepsi-i cigányok. Az ügyészség már összeállította a cigányok bűnlajstromát.

Martinek vezető államügyész ma magához kérette a sajtó képviselőit, hogy informálja őket a szepsii tömeggyilkos cigányok bűnpörében folytatott nyomozás állásáról – Ma már, – mondotta Martinek főügyész, – tisztán áll előttünk, hogy az évszázad egyik legborzalmasabb bünügyéről rántottuk le a leplet. Már a nyomozás első stádiumában nyilvánvaló volt, hogy a cigányok több gyilkosságot követtek el s valószínünek látszott az a feltevés is, hogy áldozataikat megették, most már azonban teljes bizonyossággal meg van állapitva, hogy a szepsii cigányok emberhussal táplálkoztak s valósággal vadásztak emberekre. A borzalmas büntény fokról-fokra tárult csak szemeink elé s még mi is, – dacára a cigányok beismerő vallomásának, – szinte hihetetlennek látjuk, hogy ez a huszadik században, kulturált országrészben megtörténhetett. A cigányok hosszu ideig kisérleteztek a tagadással, de amikor egy társuk a süket és néma Ribár József elárulta őket egykedvű cinizmussal vallották be a borzalmas büncselekmények sorozatát.

A legaprólékosabb részletességgel mondották el a cigányok, hogy hogyan vadásztak áldozataikra, hogy főleg asszonyok elejtésére pályáztak, mert azoknak „izletesebb” a husa, mint azt is, hogy hogyan
trancsirozták fel és főzték meg áldozataikat. Az embernek szinte kedve volna hihetetlennek bélyegezni a cigányok vallomását, de minden részlet pontosan klappol s egymásután kerülnek elő a rettenetesnél rettenetesebb bűnjelek: emberi csontok, melyekről a cigányok levágták a hust.

A büntény felderitésének legnagyobb akadálya az volt, hogy Szepsiben a lakosok tisztességtes embereknek tartották a cigányokat s nem tatották valószinünek, hogy ezeknek lelkiismeretét borzalmasnál borzalmasabb bűnök terhelik. A csendőrök gyilkosság gyanujával tartóztatták le a főbűnöst Filke Sándort, de talán soha se került volna napfényre az emberevés borzalmas bűne, ha Ribár József, egy siketnéma cigány nem tett volna irásbeli vallomást. Ennek a vallomásnak alapján kezdte meg a nyomozást Krejčik Vencel csendőrzászlós, a szepesii csendőrőrs parancsnoka. Ő egymásután kihallgatta a cigányokat. A csendőrök eleinte csak egy gyilkosság elkövetői után nyomoztak, ezt a gyilkosságot be is vallották a cigányok, de mindegyik egy másik gyilkosságot vallott be. A csendőrök összegezték a nyomozás eredményeit s rövidesen kiderült, hogy mindegyik cigány igazat valott, mert ők nem egy, de több gyilkosságot követtek el. Hogy a szepsii kannibal-cigányok hány embert tettek el láb alól, az ma már teljes bizonyossággal nem tudható. Tény az, hogy valósággal berendezkedtek az emberevésre.

A férfiak dorongokkal lesbeálltak, leütötték áldozatukat, akit aztán rendszerint a helyszinen fel is daraboltak. Az emberhust lepedőbe csomagolva vitték be a táborba, ahol aztán az asszonyok gulyást készitettek a meggyilkolt emberek husából. A cigányok néhány áldozatának személyazonosságát sikerült megállapitani, a többi áldozatok, minden valószinüség szerint csempészek voltak. A cigányok főként azért vadásztak csempészekre, mert tudták, hogy ezeknek a legyilkoása jár a legkevesebb rizikóval. Valószinü az is, hogy több Magyarországról átjárogató csempész esett áldozatul a cigányoknak. A cigányok azt vallják, hogy az emberi csontokat részint eladták, mint állati hulladékot, részint pedig elásták. A cigányok áldozatai közt van Rusznyák Péter szepsii zsidó kereskedő is, aki előzőleg – a nyomozás adatai szerint – „üzleti összeköttetésben” állt a cigányokkal, ugyanis ő vásárolta meg az áldozatok csontját, bizonyosan azt gondolva, hogy azok állati csontok.

Az ügyészség a nyomozás eddigi eredményei alapján a következőkben állapitotta meg a cigányok bűnlajstromát:

1. 1923. október 8-án meggyilkolták Jászón Imling Andrást, a stószi konzum vezetőjét és a nála talált néhány ezer koronát elrabolták.

2. Körülbelül egy hónapra rá meggyilkoltak egy ismeretlen férfit Luciabányán, aki a poprocsi erdőn ment át. Itt néhány száz korona volt a zsákmány. A meggyilkolt holttestét az erdőben rejtették el.
Vallomásukban megjelölték azt a helyet, ahol a csontokat elásták. Csendőri bizottság szállt ki a csontok exhumálására.

3. 1926. május 20-án meggyilkolták Eperjes mellett a borkuti erdőben a 14 éves Odercso Lajost, aki savanyuvizért ment. Találtak nála egy kis kenyeret és szalonnát. A halottat a tett elkövetése után azonnal megtalálták. Ebben az ügyben különböző személyek voltak gyanusitva.

4. 1926. nyarán Heténypusztán, Szepesi és Jászó között megöltek egy planétás asszonyt. Ruháját a szepsi-i cigánytábor mellett elfolyó patak partján találták meg.

5. 1926. nyarán meggyilkoltak Jászón egy ismeretlen magyarországi asszonyt. A holttestet nem találták meg, csak a kék ruháját lelték meg a csendőrök a cigánytáborban.

6. 1926 nyarán Tornán egy ismeretlen magyar asszonyt öltek meg.

7. 1926 telén a tornaalji úton egy ismeretlen magyar fiut gyilkoltak meg, aki demionban bort vitt és dohányt. A fiu holttestét nem találták meg, csak a kabátját.

8. 1926. december 23-án a pányi erdőben, Szepsi mellett egy asszonyt tettek el láb alól. Az asszony holttestét nem találták meg, fejkendőjét, ingét és harisnyáját a cigányok hordták a gyilkoság után egész elfogatásukig.

9. 1927. januárban ugyancsak a pányi erdőben megöltek egy ismeretlen magyar asszonyt. Holttestét nem találták meg.

10. 1927. január 19-én meggyilkolták Rusznyák Péter szepsi-i kereskedőt, akitől ezer koronát raboltak el. Ennek gyilkosságnak elkövetése után fogták el őket a csendőrök. Ezenkivül harminc lopást követtek el nagy körzetben. Jászótól egészen Eperjesig, illetve Sebesig. A gyilkosságokat 12 tagu banda követte el, melynek feje Filke Sándor volt. A banda tagjai voltak: Hudák József, Rybár Pál, Rybár József, Rybár Sándor, Rybár Jenő, Horváth József, Csiszár Gyula, Rybár Béla, Barna Gyula, Bancsó Ferenc és Julius János, valamennyien szepsii cigányok. Az összes gyilkosságokban, Hudák Józsefet kivéve, aki az első két gyilkosság idején a törvényszék fogházában 14 havi büntetését töltötte le, valamennyien résztvettek.

Az Ály melletti gyermekgyilkosságokban a fentnevezetteken kívül még három tornai cigány is résztvett. Pécsi Dezső, Kónya Aladár és Rybár Rudolf, Imling András és a jászói hetényi pusztán meggyilkolt asszony meggyilkolásában a Zsiga-testvérek is résztvettek Jászóról. Valamennyi gyilkosságot baltával követték el olyképpen, hogy a kiszemelt áldozatot megállították, beszélgetni kezdtek vele és egy alkalmas pillanatban hátulról a baltával leütötték a szerencsétlen embert. Ami az eltünt holttesteket illeti, a tizenkét tagú banda valamennyi tagja egyöntetüen vallja, hogy a húst megfőzték és megették.

Valamennyien beismerik, hogy megfőzték és megették a Jászó mellett meggyilkolt asszonyt és az ályi fiatalembert. Megették továbbá azt a két asszonyt is, kiket a pányi erdőben gyilkoltak meg. A Torna mellett meggyilkolt asszonyokat illetőleg egyesek azt állítják, hogy azokat is megették, mások azonban azt állitják, hogy a holttesteket, a gyilkosság helye közelében folyó patakba dobták be. A holttesteket a szepesi cigánytáborban Hudák Józsefnél, Rybár Pálnál és Filkó Sándornál fűzték és ették meg. Filkó Sándor felesége, Csemer Eszter, valamint Rybár Anna, Rybár Pál felesége beismerték, hogy a putriban emberhúst főztek. Hudák József felesége, Malik Róza, nem cigányasszony, a rozsnyómelletti Sajóházáról került a cigányok közé, tagadja, hogy tudomása lett volna arról, hogy emberhúst főz, azonban ezt férje, Hudák József a szembesítésnél rábizonyította. A kanibalizmus gondolata Rybár Páltól ered, aki be is vallotta a csendőröknek, hogy a holttesteket ő darabolta fel. Az első emberevést Rybár József követte el, aki siketnéma és aki a süketnéma intézetben volt kezelés alatt és vallomását írásban tette meg. Ő az egyetlen írástudó ember a cigányok között.

Az emberevő cigányok között. Munkatársunknak ezután Martinek vezetőügyész vezetésével lement a törvényszéki fogház gondnoki szobájába, hogy személyesen is meghallgathassa az emberevő cigányok vallomásait.

Martinek főállamügyész utasitást adott egy fogházőrnek, hogy vezesse elő a főbűnösöket. Ezalatt munkatársunknak alkalma volt beszélgetést folytatni Drozda csendőrtörzsszázadossal, aki tevékeny részt vett a borzalmas bűntény felderítésében. Munkatársunk kérdéseire válaszolva elmondotta, hogy a cigányok még Hudák József beismerő vallomása után is, egy darabig tagadással kisérleteztek, később azonban olyan cinikus egykedvüséggel adták elő a történteket, hogy ugy látszik, még ma sem tudják felfogni tettük borzalmasságát. Filkó Sándor, a főbünös, egyenesen humorizált az autóban, mikor helyszíni szemlére vitték Szepsibe. Az egész uton nevetgélt és Szepsiben vidáman üdvözölte az ismerős parasztokat. Nevetve mondta a csendőröknek, hogy „most ugy néz ki a dolog, mintha én lennék a cigánybiró és segitek maguknak.” Filkó csak akkor tört meg egy kissé, mikor az egyik elkövetett gyilkosság helyszínére érkezett a csendőrökkel. Itt néhány percig komoran bámult maga elé, homlokáról izzadtság gyöngyözött, de ez a megilletődöttség sem tartott sokáig; rövidesen ujra nevetgélni kezdett…

A törzskapitány ekkor abbahagyta a beszédet: az ajtóban megjelent egy börtönőr és jelentette, hogy megérkezett az első vádlott: Hudák Jenő
Rabruhás, ijedtszemü, jól megtermett cigány állt előttünk. Krejčik csendőrzászlós, aki a cigányok elleni nyomozást vezette, ráparancsol a vádlottra, hogy történt a jászómindszenti gyilkosság, melynek áldozata egy eddig ismeretlen nevü planétás asszony volt. A cigány emelt hangon, majdnem kiabálva, adja elő az esetet:
– Mondta nekem Ribár Pál, hogy ő majd lesbe áll a fejszével, addig csak beszélgessek az asszonnyal. Odamentem az asszonyhoz s kérdeztem:
– Mit visz, néni?
Az asszony megijedt s ugy mondta:
– Nem viszek semmit, nincs nekem semmim.
Ekkor előugrott Ribár Pál és a fejszével fejbevágta az asszonyt. Az asszony elterült a földön és nem mozdult többet. Ribár letépte róla a ruhát és aztán a meztelen testet az árokhoz vonszolta s ott feldarabolta. A husdarabokat becsomagolta egy magával hozott lepedőbe. Szólt nekem, hogy segitsek vinni a hust, majd Horváth Józsiék meg fogják főzni az egészet. El is mentünk Horváth Józsiékhoz. Ott az asszony átvette a hust. Ribár pedig elment a többiekhez. Hallottam, amint mondta:
– Fiuk, jertek fröstökölni. Mind el is jöttek. Hát ebédeltünk. Nekem az asszony mellét adták, de eldobtam, mert édes volt.

Még a kihallgatást vezető csendőrtiszt arca is eltorzul, amikor ezeket a borzalmakat hallja, pedig ő nem először hallja ezeket a részleteket. Az államügyész int a fogházőrnek, hogy vezesse el a cigányt és parancsot ad a gyilkos Ribár Pál elővezetésére. Vézna, rossztekintetű, mezitlábas cigány jön be a szobába egy börtönőr kiséretében: Ribár Pál, a banda egyik fővezére. Ő ütötte le fejszével az áldozatokat. A tuberkulózis jelei felismerhetők az arcán. – Ijedten áll meg a csendőrtiszt előtt. Félelem reszket a hangjában, amikor mondta:
– Igen, gyilkosok vagyunk Filkó Sándor, aki már volt tömlöcben is, mondta nekünk, hogy ne féljünk nem lesz semmi baj s most már mindig lesz mit enni! Hát gyilkoltunk! Keveset raboltunk is. Négy asszonyt és egy férfit ütöttem le. De nem csak én vagyok bűnös. Ne higyjék az urak, hogy csak én vagyok gyilkos. Öltünk mi mind és ettünk is belőlük. Az asszonyok főzték a hust. Mindenki kapott belőle. Én az egészet nem vállalom magamra. Tizenöten voltunk: tizenkét férfi és három asszony. A cigány ekkor egy percre szünetet tart és aztán rimánkodni kezd:
– Csak azt mondják meg nagyságos és méltóságos urak, hogy ugye nem kapok kötelet. Nem bánom én, ha örökre tömlöcbe tesznek is, de ne akasszanak fel. A börtönőr elvezeti a siránkozó hóhércigányt és egy perc mulva egy másikkal, Horváth Józseffel tér vissza. Horváth nyugodtan, mintha egészen közönséges dolgokat mondana el, vallja – Mondták nekem, hogy megöltek egy asszonyt s elhozták hozzám, hogy főzzem meg. Az asszony krumplival levesbe főzte a húst. Ettünk belőle valamennyien. Kenyeret is ettünk hozzá.

A folyosóról lánccsörgés hallatszik. Két börtönőr kiséri be a szobába a főbűnöst. Filkó Sándort. Ő buzdította gyilkoságra és emberevésre a társait. Azért van megláncolva, mert egyszer már meg akart szökni a fogházból. Vigyorogva áll meg a csendőrök előtt, mintha olyan ártatlan lenne, mint egy maszületett bárány. A csendőrzászlós kérdéseire válaszolva elmondja, hogy neki nagyon ízlett az emberhús.
Az asszonyok husának – mondja – olyan íze van, mint a disznóhúsnak. Olyan fehér is. A férfiak husa már nem olyan jó – nagyon kemény.
Elvezetik őt is. Most egy tizenhatéves, kancsal cigánylegényt vezet be a börtönőr. Ez is vigyorog.
– Nekem nem adtak a húsból – mondja –, de mikor nem néztek oda, hát loptam…
– Jó volt – kérdezi az egyik csendőrtiszt…
– Nagyon jó volt… – feleli vigyorogva a fiú.
Az egyik ujságíró megkérdezi:
– Nm tudtak, hogy nem szabad emberhúst enni?
A cigányfiú csodálkozva néz fel:
– Hogy nem szabad? Nem mondta azt senki, evett is belőle mindig az egész tábor. Ezen a gyerek-legényen látszik, hogy nincs tudatában bűnének. Neki nem mondta senki, hogy nem szabad emberhúst enni… Evett ő is – hiszen „mindenki” evett…

Sorra felvonulnak a cigányok. Mindegyik borzalmas részleteket mond el – rettenetes színjáték játszódik előttünk. Már jóformán figyelni sem tudunk. Végre véget ér a kihallgatás. Elbucsuzunk Martinek főállamügyésztől és a csendőrtisztektől. Egy börtönőr kinyitja a fogház hatalmas vaskapuját, kilépünk az uccára. Idegenül nézek körül: ez Kassa, látom a dómot, a Fő uccát. Sietős emberek mennek el mellettem. Ugy érzem magam, mintha az őserdőből kerültem volna ide. Talán így is van: az emberevő kanibálok közül jöttem…

- x -