Elmennek a zsidó finnek

Bezárja kolozsvári gyárát a Nokia, egyszersmind felülvizsgálja több külföldi érdekeltségének – köztük a magyarországi gyárnak – hosszútávú szerepét is a cégcsoport átszervezése jegyében – adta tudtul több hírportál az elmúlt hetekben, a Hunhír.info nevű mérsékelten mértékadó nemzeti radikális orgánum pedig mindjárt “Kolozsvár után tőlünk is kivonul a zsidó multi?” címmel hozta le az örömteli tájékoztatást. Természetesen egyetértünk – mernénk nem egyetérteni – mi azzal, hogy a multinacionális vállalatok egyfajta új gyarmatosítók, akik éhbérért dolgoztatják a magyart (embertelen körülmények között), a profitot meg kiviszik, míg a magyar embertelen körülmények közepette, éhbérért gyarmatosodik.

Meg kell hát erősíteni a kis és középvállalkozásokat, ezeket a vérszívókat meg eltakarítani a picsába, továbbá vissza kell térni a régi szép időkhöz, mikor még tíz cukorgyár volt, téesz, messze földön híres paprika meg szürkemarha. Szép gondolatok ezek, csak gazdaságilag legalábbis annyira zavarosak és értelmezhetetlenek, mint a pilisi szívcsakra.

Akik ugyanis az askenázi, metszettfaszú finnek mielőbbi eltakarodását szorgalmazzák, jó volna, ha vetnének néhány pillantást néhány statisztikai adatra – mutassuk meg, hogy nemcsak a Gyurcsány ismeri a számokat! -, no meg tisztában lennének az érintett régió gazdasági lehetőségeivel, az ottani vezetők mozgásterével. Húzzunk is elő a kalapból néhány adatot, hogy lássuk, nagyjából miről is van szó: a Nokia betelepülése után ugyanis a Komáromi kistérség munkanélküli rátája is csökkent, az ingázó határon túli magyar munkavállalók nagy száma miatt pedig a felvidéki komárnói járásé is – öt év alatt 27,8%-ról 8,4%-ra, a cég pedig beszállítói hálózatával együtt 2006-ra már 15 ezer főt foglalkoztatott. Az, hogy a befizetett többmilliárdnyi adóforinton túl a profitot kiviszik, persze magától értedődő, mégsem költhetik el az egészet a Vesszentrianon Hazaffyasch Könyvesboltban, főleg hogy ott jó eséllyel nincs is ekkora árukészlet.

Vissza a hírhez: világpiaci szerencsétlenkedései miatt valóban sanszos, hogy a Nokia kénytelen lesz bezárni jó néhány gyárát, köztük az egyébként már minimálisra korlátozott tevékenységet folytató komáromit is. Ez azonban nemcsak a magyarországi finn-zsidó kisebbség számát csökkenti majd mindannyiunk rég’várt örömére, hanem több ezer munkanélkülit is generál egy város térségében, mely ipari parkjának jelentős részét évek óta nem képes értékesíteni, hasonlóan több másik magyar településhez. És akkor majd mi lesz?

Az ipari parkot ugyanis szerepénél fogva nem lehet makói magyar hagymával vagy bajai halászlével beültetni, a kis- és középvállalkozások pedig önmagukban képtelenek megállni a lábukon. Nem ördögtől való kijelentés ez: egy régió fejlődési ciklusának első lépése egy nagyvállalat betelepülése, eztán következik az eköré épülő KKV-k létrejötte, megerősödése. Ráadásul a képlet korántsem annyira egyszerű, mint ahogy azt halljuk a politikai paletta egyre szélesebb részéről. Nemrégiben a Hunhír.infónál minimálisan mérvadóbb Busniessweek boncolgatta, hogy Amerikában a republikánusok és demokraták részéről is támogatott, a KKV-k megerősödését célzó intézkedések inkább kampányfogásként értelmezhetők, mintsem előremutató gazdasági programként. Ennek egyik oka, hogy ezen cégek jelentős része a világ fejlettebb tájékain sem képes innovációra, növekedésre, munkahelyteremtésre, hovatovább jelentős mértékű adó befizetésére sem, szerepük egészen elhanyagolható. Nincs ez másképp a nem ortodox Magyarországon sem, Józsi bácsi festékboltja a panel alján aligha lesz képes százakat foglalkoztatni.

A dühös, permanens hőbörgés helyett tehát ildomos volna átgondolni, hogyan is érdemes fektetni azt a menyecskét. Nem szeretnék átesni a (fehér)ló túloldalára, így meg kell jegyezni a kötelező, ámde igaz mantrákat: természetesen az sem járja, hogy a multik európai szinten is kimagasló adókedvezményeket élveznek, ami mellett különösebb agyonszabályozás terhétől mentesen ügyködhetnek, sanyargatva szegény népünket. Ezt elkerülendő, át lehetne gondolni például az adókedvezmények mértékét, céljait, esetleg szabályozni a tevékenységet, aztán hátradőlve örülni, hogy nagyvállalatokkal szimbiózisban megerősödnek a kisebb vállalkozások is.

Ez azonban jelenleg egyelőre nem téma. Most várjuk, hogy elmenjenek a zsidó finnek.
Hogy a helyükbe mi léphet, nem tudjuk. Szürkemarha csordák és paprika hegyek minden esetre aligha.