Egy „lázadó raszta” története

Elöljáróban

Írásom lényege előtt, az érthetőség kedvéért tisztázzuk le a téma magját. Bár a tudás birtokában, lustaságom és az egyszerűség végett álljék itt egy összeállítás a Wikipédiából.

Rasztafariánus mozgalom

A rasztafariánus vagy rasztafári vallás (röviden: raszta) egy vallási mozgalom, ami I. Hailé Szelasszié etióp császárt tiszteli (a Királyok Királya, az Urak Ura és Júda oroszlánja tiszteletbeli megnevezéssel). A rasztafári elnevezés a Ras Tafari Makonnen névből ered, ami Hailé Szelasszié császárnak a koronázása előtti neve volt. Szelassziét a raszták Jah-nak (Jahve rövidítése, Isten raszta elnevezése, kiejtés szerint: Dzsah) a földi megtestesülésének és a szentháromság tagjának tekintik. A mozgalom a jamaicai fekete munkásoktól és parasztoktól ered az 1930-as évekből, egy bibliai prófécia sajátos értelmezéséből, fekete politikai aspirációkból és Marcus Mosiah Garvey raszta próféta tanításaiból, habár Garvey maga nem ismeri el Szelassziét messiásnak.

A raszta mozgalom a világ számos részén elterjedt, főleg migráció útján és a reggae zene közvetítésével, ami leginkább Bob Marleynak köszönhető. 2000-ben több mint egymillió rasztáról tudtunk szerte a világon, számuk azóta értelemszerűen nőtt.

A haj

A jellegzetes raszta frizura (dreadlocks) szorosan kapcsolódik a mozgalomhoz. A hajviseletet egy ószövetségi mondattal indokolják :

„Ne nyírjanak kopaszságot a fejükön, szakálluk szélét le ne messék, és a testükbe vágásokat ne vágjanak.” (Mózes III. 21:15 )

A hajviselet elterjedésének másik oka az lehetett, hogy hangsúlyozzák a fekete (göndör), és fehér emberek (egyenes hajú) közötti különbségeket. A frizura ezen kívül Júda oroszlánjának és a Babilon elleni lázadásnak is szimbóluma.

A marihuána

A raszták számára a marihuána (ganja, fű, stb.) szívása spirituális cselekedet. Szentségnek tekintik, ami szerintük elősegíti a tudatosságot, békét és közelebb viszi őket Istenhez (Jah). Sokan afrikai eredetűnek tartják a kannabiszt és afrikai kultúrájuk részének tekintik, amihez vissza szeretnének térni.

Szembeállítják a füvet az alkohollal, amit nem tekintenek az afrikai kultúra részének, és úgy tartják, hogy sokkal rosszabb hatással van rájuk.

Az objektivitás végett:

Angol kutatók kimutatták, hogy a marihuána elmebetegséget okozhat a teljesen egészséges embereknél is. A kísérlet során huszonkét diák és professzor kapta meg a marihuána aktív hatóanyagát, a THC-t intravénásan, s a szakemberek állítása szerint ezután a kísérleti alanyok „akut pszichotikus”, valamint a „skizofréniához hasonló” tüneteket mutattak.

A londoni King’s College pszichiátriai intézetének kutatói úgy vélik, hogy ezzel egyértelműen cáfolták azt a korábbi nézetet, hogy a marihuána csak azoknál okozhat elmebetegséget, akiknek erre hajlamuk van. Az angol szakemberek hangsúlyozzák, hogy a marihuána rendkívül veszélyes kábítószer, s már egyetlen használata is az elmebetegség tüneteit produkálja – bár azt nem árt megjegyezni, hogy a kísérletben résztvevők száma finoman szólva is elmarad a tömegestől.

A fekete felsőbbrendűség

Tudva levő, hogy a raszta hittételekben Babilon a raszták szemében a fehér politikai hatalom elnyomása, ami a feketéket évszázadokon keresztül kényszerítette. A múltban a feketéket elnyomták a rabszolgaság bilincsével. A jelenben a feketék még mindig el vannak nyomva az egyenlőtlenséggel. A raszták megpróbálják emlékeztetni a feketéket örökségükre, és hogy Babilon ellen harcolni kell. Ilyeténképpen a rasztafári vallás a fekete felsőbbrendűséget hírdeti.

Eddig a Wikiből.

Egy személyes történet

Napjainkban a raszták vallása, életvitele, zenéje, ruhái, szokásai az egész világon elterjedtek, afrikai, európai, ázsiai, amerikai vidékeken. Komondorok és pulik szőréhez hasonlatos frizurát viselő ifjú fiúk és lányok járják a várost, lépten-nyomon találkozhat hasonlóval bárki.

A minap a városban sétálva találkoztam ismerőseim egy csoportjával, akik között kitűnt néhány, általam nem ismert arc. Rövid bevezetés után – mivel tudtam, miféle származékok -, minden előzetes figyelmeztetés nélkül hangosan elszóltam magam: „Vesszen a liberalizmus!”. No, ez szöget ütött az egyik fiatal ismeretlen fejébe és harciasan belevetette magát a diskurzusba. Kordfarmer nadrág, szandál, ing, természetes anyagokból készült kiegészítők és raszta haj volt a fiatalember „jellemzője”. Vagyis minden olyan, ami minden harmadik fiatalon látható, ha éppen nem emos, vagy hip-hop fanatikus dísznéger. Jöttek a szokásos lózungok (ő antirasszista, toleráns, stb; amolyan liberális pesti entelektüell nyikhaj), végül kilyukadtunk odáig, hogy ő – saját állítása szerint legalábbis – rasztafári vallású.

Rövid kiselőadás keretein belül ismertettem vele fent taglalt ismereteimet a raszta eredeti mivoltáról.
A fiatalembernek természetesen gőze sem volt arról, amit mondtam neki „vallásáról”.

Természetesen – mint minden sarokba szorított igaztalan – támadott. Én csak visszakérdeztem: „Miért hiszel egy olyan vallásban, ami fekete felsőbbrendűséget hirdet, annak ellenére, hogy fehér vagy és antirasszista?” Nyögdécselt valamit és sikítozó hangon ágált az állításom ellen. Hogy a raszták mindenhol a békét, szeretetet, az egységet és a toleranciát képviselik. Ennek ellentmond a fenti „Babilon” tétel, de mindezt nem volt hajlandó megérteni.

Szerinte a raszta a lázadásról szól és a szabadságról, aminek a fű szívása a legjobb és legtökéletesebb kifejezése. Lázadás. Ez csapta meg leginkább a fülem.

Nem különösebb titok személyemről, nem vagyok éppen jó véleménnyel a mai kor lázadó ifjúságáról (bár magam is közébök tartozom), mégpedig azért nem, mert lövésük sincs a lázadásról.

A lázadás többféle lehet, számtalansága végett nem is érdemes belekezdeni a felsorolásba. Legyen elég annyi dióhéjban, hogy a lázadók az aktuális rendszerrel szembeni ellenkulturális irányzat, szubkultúra tagjai. Az ellenkultúra pedig az aktuálisan fennálló társadalmi berendezkedéssel szembeforduló olyan szubkultúra (kulturális irányzat), mely – a rendszerrel történő szembefordulásából kifolyólag – mindig hordoz magában politikai felhangot. Célja az aktuális rendszernél – saját belátása szerint – jobb rendszer kiépítése, vagy legalábbis a fennálló (szerinte) jobbítása, javítása, igazságosabbá tétele.

Pozsonyi Ádám remek meglátásról tett tanúbizonyságot akkor, mikor azt állított (és állítja ma is): Most csak a liberalizmus ellen lehet lázadni.

Nos, eképpen, a fenti kis történet tükrében válik nyilvánvalóvá a fiatalság szánalmas identitásválsága, hogy fogalma nincs arról, merre van a fel és merre a le. Lázadni csakis a fennálló hatalom és rendszer ellen lehet és köztudott, hogy mindig az az elnyomó, akit tilos szidni. Igazi lázadó előbb mindig felteszi a kérdést, „kiket tilos manapság szidni?”, s aztán kezd lázadni. Lázadni pedig ma csakis a liberalizmus ellen lehet.