Édesebb, savanyúbb, vagy sárgább?

Ahogy mondani szokás, tapogatunk, mint látássérült a szeméremtesten. Mert bár sokan fellélegeztünk a választások estéjén, arról sajnos fogalma sincs senkinek, hogy mit is akar a Fidesz a gyakorlatban… mégis kétharmadot kapott. Keserédes állapot ez, hiába a töretlen remény, hogy ennél az elmúlt nyolc esztendőnél csak jobb lehet, mi örök szkeptikusok aggóunk. Mi lesz itt?

Persze, a Fidesz programja már egy ideje elérhető a választók számára is, de némi kételkedésre ad okot, hogy volt már szó adócsökkentésről is, meg nem is, elszámoltatásról is, meg nem is, még „két hét alatt rendet teszünk” is volt, szóval minden és annak az ellenkezője.

Mint tudjuk, az egy párt által képviselt kétharmados többség sosem tapasztalt jelenség a honi demokráciában. A Fidesz számára mindez sosem látott hatalom, az ország számára pedig sosem látott veszély vagy épp egyedüli lehetőség. Puffogtathatnánk a közhelyeket, hogy mire lesz képes a Fidesz és mire nem, de hagyjuk a jóslást másra, és ahelyett, hogy átmennénk Bauer Tamásba, reméljük a legjobbakat, még ha szkeptikusan és kritikusan is, hiszen az elmúlt nyolc évhez képest talán megelőlegezhetjük a bizalmat, pláne annak tudatában, hogy a Jobbik is reprezentálva van az országgyűlésben. Választókként nem is tehetünk egyebet.

Ami árnyalja a diadalittas örömöt az továbbra is az, hogy nem tudunk semmit. Természetesen szeretném kerülni annak látszatát, hogy itten narancsos diktatúrát vizionálok, de a bizonytalanság bizony különféle elméleteket szül. Tudva levő ugyanis, hogy a kétharmados felhatalmazással a Fidesz számára adottá vált például a – preambulum szerint is – régóta módosításra váró sztálinista alkotmány átalakításának lehetősége, a zabolázatlan média szabályozása, valamint a feladatuk szerint független közjogi szereplők (alkotmánybírák, ombudsmanok, a Legfelső Bíróság és az Állami Számvevőszék elnöke) kiválasztása. Ezek közül, közvetlenül és leginkább – mint legfontosabb stratégiai ágazat – a média érinti az emberek hétköznapjait.

A túlpartról zeng az aggodalom, háborog a bili tengere, hogy a Fidesz jobbra igazítaná a médiát. Lendvai Ildikó szerint a médiában „elkezdett jobbra lejteni a pálya”; még csak önkéntes igazodások vannak, de „ha a demokráciát nem védik meg” a Fidesz kétharmadától (mármint ők), az önkéntesből kikényszerített, intézményesített, kötelező igazodás lesz. Mindezt a „7 nap a demokráciáért, 7 nap a teljhatalom ellen” sorozat április 23-i záró akkordjaként vázolta fel a botoxolt mámi. Lássuk be, kevés kompetensebb ember tud erről beszélni manapság az országban, hiszen az MSZP lemondott elnöke 1984-től 1989-ig az MSZMP KB tudományos, közoktatási és kulturális osztályán dolgozott előbb munkatársként, majd alosztályvezetőként, 1988 és 1989 között pedig osztályvezető-helyettesként, vagyis a kommunizmus cenzoraként, mint Aczél elvtárs jobbkeze.

Narancsos kacsa

Az azonban mindenképpen érezhető, hogy a Fidesz médiát vásárol. Hozzá kell tenni rögtön, hogy mindez a maguk részéről teljesen érthető és önmagában nincs is abban semmi kivetnivaló, ha az elmúlt húsz év fullasztó, baloldali médiatúlsúlyát végre felváltja az elviekben értékalapú, jobboldali televíziózás és rádiózás. A kérdés persze az, hogy ez valóban változást jelent majd a tömegkommunikációban, vagy az egész a Class FM sorsára jut, ami csupán annyiban jobboldali, hogy a tulajdonosi hátteret Fellegi Tamás az Infocenter.hu Média Befektetési Zrt. többségi tulajdonosa, az Orbán-kormány leendő vagyongazdálkodási minisztere adta, aki nemrég sürgiben megszabadult médiaérdekeltségeitől. A mostanáig a Heti Válaszban, a Lánchíd Rádióban és a Class FM-ben tulajdonrésszel rendelkező, kormányzati szerepre készülő Fidesz-közeli médiavállalkozó így már megfelel az összeférhetetlenségi előírásoknak.

A napokban érkezett az a hír, hogy Fellegi volt cége az Infocenter.hu Zrt., amely az eladás után Nyerges Zsolt és Stumpf István kezébe vándorolt, 2010. április 23-án megvásárolta az IKO Média Holding Zrt. részvényeinek száz százalékát. Mindehhez hozzátartozik, hogy az IKO Média Holding Zrt. tulajdonában van az RTL Klub televíziós csatornát üzemeltető M-RTL Zrt. részvényeinek 31 százaléka.

Ebből rögtön adódik a kérdés, hogy mi lészen? Marad-e minden a régiben, Győzikéstől, főzőcskéstől, és csupán a hírszerkesztést fogják narancssárgára mázolni, vagy e változás magában hordozza-e a műsorstruktúra átalakítását is, némileg a közművelődés és az igényes szórakoztatás irányába terelve így a popmédiát?

Ugyanis jelentős médiabefolyásról van szó, hiszen a legnézettebb és legnagyobb hazai televízióról beszélünk, amely mindenképpen meghatározza a magyar televíziózást. Pláne, hogy a fenti bolt mellett adás-vétel tárgyává lett még az IKO Műsorgyártó Kft., a Videovox Production Műsorgyártó Kft., valamint az IKO Sales House Kft. 50-50 százalékos üzletrészeinek a megvásárlása is. Az IKO Média Holding így 3 tagot delegálhat az M-RTL 10 tagú igazgatóságába, így a jövőben csatlakozik majd az igazgatósághoz Nyerges Zsolt és Aczél Zoltán is. Az IKO Média eddigi vezetője és tulajdonosa Rákosi Tamás továbbra is tagja marad az M-RTL Zrt. igazgatóságának, valamint felkérést kapott arra, hogy az új tulajdonosokat segítendő vegyen részt az adás-vételben érintett másik három kft. irányításában is. Az RTL igazgatótanácsának egyébként eddig tagja volt Fellegi Tamás, most erről a posztról ő távozik.

Persze a balos hörgéssel ellentétben az IKO megvásárlásával csak az RTL Kluban szerzett részesedést az Infocenter. Az IKO romániai leányvállalata ugyanis nem szerepel a felvásárolt cégek között, így nem lett a csoporté több nagy nézettségű tematikus adó, így például a Film+, a Film+2, a Sportklub és a Cool sem. (Ezeket az adókat Rákos Tamás annak idején azért alapította, hogy az RTL Klub tartalmait újrahasznosítva még több reklámot tudjon értékesíteni, de közben ne sértsék meg a médiatörvényt, amely még tiltotta, hogy egy országos kereskedelmi adónak tematikus adója legyen, azt viszont nem, hogy a kisebbségi tulajdonos cége új adókat alapítson.)

Ugyanakkor üzleti körökben sokáig beszédtéma volt, hogy az Infocenter komplett meg akart venni egy országos kereskedelmi csatornát, úgy tudjuk, hogy először a Tv2 megvásárlásával próbálkoztak tavaly ősszel.

A Tv2 tulajdonosa, a ProSiebenSat1 tárgyalt is a magyar befektetőkkel, de a felvásárlás azért hiúsult meg, mert a médiacsoport egyszerre szeretett volna megválni közép-európai csatornáitól, így az Infocenternek a bolgár és a román adókat is meg kellett volna vásárolnia, az pedig ugyebár kit érdekel?

2012 – Világvége?

Elindult tehát médiafronton egy átrendeződés, amelynek akár örülhetnénk is, ha tudnánk, hogy mit akar a Fidesz. Lesz-e médiareform, lesz-e szigorítás a médiatörvényben, hogy egyszer, s mindenkorra vége legyen a gagyimédia monopol helyzetének és helyébe egy valódi értékeket közvetítő televíziózás, és rádiózás induljon el vagy minden marad a régi, csak narancssárgában? Fene tudja, de reméljük, hogy a változás, amit ígérnek e téren is bekövetkezik, mégpedig pozitívan. Egy biztos: változtatni muszáj lesz, ugyanis 2012-től Magyarországon az analóg műsorszórást felváltja a digitális, ami azt jelenti, hogy Manyi néni a Vízmű lakótelepről is minimum 30 csatornát nézhet majd ingyen.

Prológus

Egy, csak egy legény van még talpon a vidéken, ki azt hiszi, hogy levitézlett médiakirályként még lehet belőle agrárminiszter, de ugye a nyugati civilizáció egyik nagy tragédiája, hogy a gerinctelen benyalást nem az erények közé sorolja, így Széles e birodalom Gábor nélkül marad majd.

(A cikk megjelent a Barikád május 6-i számában)