Egyrészt nagyon örülök, hogy otthagytad a hitgyülit. Másrészt nem az Istennel viaskodom, hanem azzal az intézménnyel, ami a nevében teszi funkcionális idiótákká az embereket, tömöríti őket csordába és nihillizálja a tömegeket. Ezzel van a bajom, nem az Istenbe vetett hittel. Magam nehezen tudom elképzelni, hogy nincs Isten (vagy istenek), de mivel ez esetben egyáltalán nem lehetek biztos semmiben - ráadásul történt velem egy, s más, ami okot ad a hitemre -, így inkább afféle szkeptikus hívő vagyok. Hinni kell, legyen az bármi. Én a családommal, a barátaimmal, szkeptikus hitemmel és más szilárd meggyőződésemmel, kritikámmal, a filozófiával, illetve az írással igyekszem túlélni az életet. Nehéz megfogalmazni mi is az amit hiszek, de talán erre nincs is szükség. Régen rossz, ha a megmagyarázhatatlant igyekszünk megmagyarázni. A fenti írásban csupán azon dogmákat ostoroztatnak, ami az emberekbe bele tokosodott, nem pedig azt, ami egyébként a magja a dolognak.

Látom,hogy az életedben abban a szakaszban vagy ,amikor folyamatosan viaskodsz az Istennel és a

hívőkkel.Az én egész életem szinte erről szólt.Tök fölösleges .Hidd el Ő az erősebb.Lásd Jákobot.

Megrögzött ateista voltam.Állandóan kiröhögtem a bigott vallásos osztálytársnőmet.30 éves voltam,amikor térdre kényszerített.Vinnyogva könyörögtem,hogy segítsen,ha egyáltalán létezik.Segített.