Cságoly Péterfia Béla: Legördült a függöny Csurka mester, itt a színjáték vége!

Az ügynök- drámaíró által rendezett 16 éves szappanoperának immár visszavonhatatlanul búcsút mondhatunk, a Fővárosi Ítélőtábla jogerősen kiebrudalta őcsurkaságát a MIÉP éléről. Ez az elmúlt több mint másfél évtized azonban felmérhetetlen károkat okozott a nemzeti oldal és a nemzeti radikalizmusban hívő magyarok lelkében.

Talán sohasem fogjuk megtudni, hogy ki vagy kik irányították Csurkát, hisz a rendszerváltás egyik legnagyobb bűne épp a titkosszolgálatok és iratainak következmények nélküli eltüntetése, a besúgók neveinek elmaszatolása volt. Nincs mit csodálkoznunk ezen, hiszen a magát „úriembernek” mondó, de gazemberségét hazaárulásaival hamar felfedő Antall József, a rózsadombi paktum egyik aláírójának közvetlen tettestársa volt. Összeveszésük oka a már súlyosan beteg miniszterelnök (vélhetőleg családtagjai és bizalmasai bíztatására) és a későbbi MIÉP elnök között a rendszerváltók közt oly szokásos anyagiakon való marakodás lehetett. Boross Péter, Szabó Iván, Raskó György, Jeszenszky Géza és még számtalan a haszonlesők közül, valószínűleg sokallták csurkapistától az alapítványokba préselt bőséges csülökre és edericsi rizlingre valót. Bár ki tudja, mert az is lehet, hogy ez már az előre megrendezett szomorújáték nyitánya, amiben az önmaga által is bevallottan besúgó Csurka oly sok embert, köztük e sorok íróját is sokáig ügyesen elszédített. Trükkje pedig egyszerű volt: beszédeiben, megnyilatkozásaiban csupa olyat mondott, amit hallgatósága szíve mélyén mindig is hallani akart. Bár érthetően beszéli sohasem tudott – mert gyakran dadogott -, a mackósan elhebegett szavak mögött látszólag (a komédia részeként) egy őszinte, a magyarság problémáira utat kereső, igazi megmondó ember lapult. A kizárások, kizáratások és az egész színjáték, majd ezek szégyenletes láncolata (a párt, a Magyar Út Körök Mozgalom végül a Pannon Rádió tündöklése és bukása) ma már említésre se lenne méltó, ha a mostani tragikus helyzetünket nem éppen maga Csurka alapozta volna meg, hiszen nem kis részben felelős a 2002-es választások fideszes elvesztésében (a mostanságra már megszokott orbáni kivárásos teszetoszaságon kívül).

Talán sokan emlékeznek rá, hogy az akkori voksolást megelőző március 15-én közel 300 ezer ember tapsolt a MIÉP március 15-i megemlékezésén a Hősök Terén, majd épp ezek az emberek nem mentek el szavazni Csurka akkor csak ügyetlennek látszó, valójában azonban jól kitervelt a FIDESZ-t piedesztálra emelő, őket biztos győztesnek mondó nyilatkozata után. A másik trükkje az volt, hogy egyre szívesebben vette körül magát újabb és újabb híres (hírhedt) de link és gátlástalanul törtető emberekkel, (a csurkizmus dicsőítői) miközben egyre jobban igyekezett kitolni a (Papolczy Gizus segítségével) maga környezetéből a neki ellentmondókat. A nemzeti oldal tehetséges, lelkes, hozzáértő tagjai lassan elfogytak a belháborúkban, és már nem Gidai Erzsébet volt az etalon, hanem Gidófalvy (vagy említhetném Győri Bélát, Zárug Péter Farkast, Frankát és tettestársait) ami ugye azért nem mindegy. Lassan aztán az örökös szóvivő kivételével mindenki ki vagy elkopott (mert egyre kisebb volt a konc és a kasszát Papolczy kezelte) a rendszeres műzsidózás, moszadügynökzés és egyéb agyonismételt szólam mostanra a lejárt lemez kétes értékére sűlyedt. Utolsó bomlasztási kísérletében, minap a Fidesz javára (vagy ellen?!) szónokolt, ahol már annyira kilógott a lóláb, hogy megbízói végleg talonba tették a Csurka nemzetromboló és ügynök kft. főszereplőjét.

In memoriam „Magyar út körök”, mert egy bíztató kezdetű de végül csalfának bizonyuló szivárvány voltál a magyar nemzeti radikalizmus égboltján, most Isten veled!

Cságoly Péterfia Béla

Polgár Info