Bőcsködők

Amikor Sólyom László  2008-ban életre hívta a Bölcsek Tanácsa elnevezésű grémiumot, gondolom, nem csak nekem jutott eszembe a Csillagok Háborúja kitudjahanyadik epizódjának tanács-jelenete, ahol ilyen-olyan legkevésbé sem humanoid megjelenésű galaktikus bölcsek kenetteljesen az erőről és tisztességről beszélnek, miközben a sötét erők már harci droidok millióit vetik be a legkülönbözőbb harctereken.

Sólyom (nem a Millenium Falcon) bölcsei ilyen epizódszereplők, akik pár hónappal a mindenki által sorsdöntőnek tartott választások előtt képesek – ahogy ők mondják – „letenni valamit az asztalra” annak a tudatában, hogy úgysem fogja senki a füle botját se mozdítani erre az „utolsó sikolyra”. Egyszerűen azért, mert választás előtt kissé hiteltelen hirtelen nemzetet menteni.

„A válságból való kilábalás egyik legfontosabb hosszú távú eszköze az oktatás” és „a magyar oktatási rendszer a szétesés küszöbére ért, a felsőoktatásban vészhelyzet van” és hasonló közhelyektől hemzsegő  írás végkicsengése az, hogy tulajdonképpen az egész demokratikus berendezkedést kellene megváltoztatni. Ez a kitétel azonban a dolgozat szigorúan politikailag korrekt hangvétele miatt nem hangzik el. De miért is hangzott volna el, hisz a szerzők ugyanúgy szemek a liberális demokráciának nevezett gépezet láncában, céljuk nem a konkrét cselekvés, hanem értelmiségi gőzlevezetés volt. Igaziból mi vagyunk a hülyék, ha még egy ilyen „kiegyensúlyozott helyzetértékelést” beveszünk, mert a Bölcsek Tanácsához hasonló gittegylet volt már elég az országban. Például pontosan ennek a tanácsnak a 2008-as alapítása körül hozta létre Gyurcsány Ferenc az Antikorrupciós Tanácsadó Testületet. Ez a bizottság később készített egy terjedelmes tanulmányt, mely a magyarországi korrupciót mutatta be kritikai módon, majd jó magyar szokás szerint tanulmányostul, grémiumostul eltűntek a süllyesztőben.

A Bölcsek Tanácsa azonban elsősorban nem a fenti ok miatt tekinthető hiteltelennek, hanem azért, mert tagjai mind pozícióban voltak és vannak, tehettek volna valamit a rossz folyamatok megállításáért, esetleg már előbb is fölemelhették volna szavukat. Ott voltak a kutatóintézetek élén, az akadémiai bizottságokban, tanszékeken, a tehetséggondozás döntéshozó helyein? Igen, ott voltak. Tettek valamit az ellen, ami ellen írásukban érvelni próbálnak? Nem tettek. A köztársasági elnök van törvényjavaslati joga? Igen. Javasolt valamit is? Nem. Ezek után nekem senki ne sápítozzon itt felelősségről, nemzetről és széteső kultúráról, mert pontosan nekik volt meg a lehetőségük és felelősségük a cselekvésre, miközben nem csináltak semmit. A jobboldal sajnos tele van ilyen pozíció-konzervatívokkal, akik sajnálkozásban és fejcsóválásban nagyok, cselekvésben viszont gyávábbak az általuk oly megvetett homo kadaricus-nál is.

Hoppál K. Bulcsú