Betyárhumor

Mikor végre egy kis szín kerülne a magyar politikába, jönnek a betyárok. Seregestől. Sötét kalapokkal, fekete-szürke lovon lovagló zord pusztai harcosok, kiknek humorérzékük épp csak akkora, mint hintalovuké, amin kisdedként lovagolni tanultak.

Ha nem lennék humoromnál, annyit írnék ide: menjetek ti az ostoros malac matyóhímzett faszára.

A nívója által nagyra tört és ismertté vált Szent Korona Rádió minap hírül adta a netet azóta már többször is bejárt videót, amint Mogács Dániel, az MKKP és a Hírcsárda közös jelöltje tökéletes nemességgel csinált teljesen hülyét a műsorvezető Kálmánból (vagy Olgából, nem nézem), aki azt kérdezte a képviselőjelölttől, hogy mit is szeretnének elérni. Mogács teljesen jogos igényeket tűzött ki célul: a „jó nő felfogó gát” szükségességét, azt, hogy Erzsébetváros az Erzsébeteké, ingyen sört mindenkinek és így tovább. Jót derültünk, hogy végre akad egy párt, amelyik képes röhögni magán, így világítva rá arra, hogy a magyar politika, úgy ahogy van, egy vicc. Épp csak nagyon rossz vicc, amin, ha mást nem, hát javítani lehet. Mégpedig viccel.

Erre jönnek a rónaság pesti lovasai és komolyan veszik. Mert ők a humort nem ismerik, hisz’ talpuk alatt fütyül a szél, tekintetük Csárlszbronzon. Mert egy valamire való politikus igazán komolyan csak betyárgúnyában veheti magát, fess tartásában pedig kiálték, akár egy barlangi troll, vitaként pedig pattigtasson ostort, majd adja oda a házelnöknek, hogy folytassa. Hát igen, nemzetet, hazát csak így lehet menteni. Ezért szeretjük mi a Magyar Nemzeti Oldalt, mert vicces. A humor terén pedig ők nem ismernek tréfát. Egyátlalán nem. Persze az nem jut el a tudatig, hogy éppen ezzel a “beleszarunk mindenbe” stílussal szeretné felhívni valamire a figyelmet az MKKP, mint ahogy azt tette az izlandi Legjobb Párt is, amely nem mellesleg megnyerte a reykjaviki választásokat, ezzel adva tudtára az izlandi politikának, hogy „ANYÁTOK”. De nem. Mogács azt mondta az ATV-ben, hogy sok pénzt akar, hát nyilván hazaáruló, nem pedig ironikus.

Seregesen senkik jőnek. A Szent Korona Rádió cikke alatt olvasható kommentmezőről pedig jobb, ha tudomást sem veszünk, minthogy a színvonalból adódóan az oda írogatók még kevésbé fogékonyak a humorra, s egyáltalán a gondolkodásra. Egyesek mindjárt akkora felháborodásuknak adtak hangot, mint némely nemzettestvérük, midőn futótűzként terjedt a hír, hogy a Facebook fizetőssé válik. „Hát ennyire hülyének nézik az embereket?!” – tették fel néhányan a kérdést, nyilván a „93%, hogy nem fogunk lopni” MKKP-ígéret láttán.

Az, hogy oka van egy ilyen párt erősödő népszerűségének, az nem érdekes. Mert kérem oka van. Hogy mi, azt nem fejtem ki, nehogy azzal legyek vádolva, hogy nem sarkallom az embereket gondolkodásra. De ezennel három verziót vázolok fel az önkormányzati választások napjára: 1; vagy az MKKP jelöltjeire fogok voksolni, mert jó arcok, 2; vagy egy pornóképet fogok becsúsztatni a borítékomba, amin a Betyársereg épp egy ménessel hál együtt, vagy 3; tevékenyen téve a magyar KKV-szektor gyarapodásáért, s ezzel a nemzet felemelkedésért, egy teljes október 3-i napot fogok a kocsmában tölteni.

Hogy miként áll a humor? Bizonyosan nem úgy, mint a bivaly csöke. De éppen ezért van az, hogy a HVIM-en kínunkba röhögünk, az MKKP-n pedig szívből, elégedetten csettintve. Akár kézzel, akár ostorral.