Benkő terroristát keres

Benkő Sándornak, a 31 éves törvénytisztelő állampolgárnak köszönhetjük, hogy Budaházy György és a Magyarok Nyilai Nemzeti Felszabadító Hadsereg 16 további tagja előzetes letartóztatásban csücsül. Gratulálunk Sándor, Öné a tízmillió.

Mert hát az már nem tellett ki a büszke tekintetű, szálfaegyenes tartású fiatalember becsületéből, hogy megmondja, azért szaglászott, azért vamzerkedett, azért a tízmillió forintos nyomravezetői díjért. Nem, dehogyis. Őt az zavarta, hogy itten feldúlják a várost, rendőröket vernek meg ilyesmik. Nem tudta tovább nézni, tetszik érteni. És ő beépült. Be bizony. Be a szervezetbe, ahogy Kun Béla mondta, mielőtt lehúzta volna a stampedlit. Kiadta magát nemzeti radikálisnak ez az áldott jó, békeszerető fiatalember, és a telefonjával szorgalmasan rögzítette, amit mondtak neki. Meg is lett az eredménye.

Ismerem ezt a fajta békés állampolgárt. Nekem is volt már szerencsém ilyenhez. Polót rendelt a lelkem, és amikor bejött érte a boltba, nem kapott nyugtát. Másnap rám küldte az APEH-et, mert neki olyan fontos volt az a kis kék cetli, meg az állam jóléte, hogy azonnal szaladt megírni a névtelen feljelentést. Elvégre hová jutnánk, ugye. Benkő Sándor persze egy fokkal jobb, ő büszkén belevigyorog a kamerába, névvel-arccal vállalja: igen, én! én vagyok a hős, aki! aki beépült! aki felnyomta az edzőtársát! igen!

Idestova nyolc éve egy bűnözőkormány élősködik rajtunk. Nap mint nap látjuk visszatérni az ötvenes-nyolcvanas évek slágereit a csengőfrásztól a tömeges letartóztatásig, a megtaposott magyar zászlóig. Budapest közepén ott éktelenkedik a szovjet felszabadítók betonba öntött dicsősége. A főgazember beismeri: mindent elkúrtak. Aztán kilőnek néhány szemet, meghurcolnak egy csomó embert, aki felveti a demokrácia szükségességét, de szerencsére viperát, azt nem használnak. Egy ország agya durran el. Már senki sem normális: van, aki Molotovot gyárt, van, aki Orbán Viktorra szavaz. Szorgosan dolgoznak a lehallgatók, figyelnek a titkosszolgálatok, keresik az Állam ellenségeit, alkalmanként el is kapnak egyet-egyet… lehet, hogy alaptalanul, de jogszerűen és szakszerűen, soha másképp, a rendőrség csak így dolgozik.

És ebbe a tébolyba robban bele az Utolsó Rendes Állampolgár, Benkő Sándor, akinek elege van abból, hogy egyesek szétverik a várost, bántják azokat a szegény rendőröket, hovatovább akadályoznák a törvényesen megválasztott és kétségkívül közkedvelt hatalmasságokat, hogy eladják a kórházakat, felszámolják a vasutat, szétverjék a magyar kultúrát, a vörös csillag pedig mindörökkön örökké ott fényeskedjék a hihetetlen mutyikkal eladott tévészékház előtt, hogy az ávósok leszármazottai minden év április negyedikén könnyek közt koszorúzhassák meg, katonai tiszteletadás mellett.

Tény, hogy Budaházy nem normális. De ez az ország sem az. Higgyék el, ha nem lett volna öszödi beszéd, tömegbe lövés, letartóztatás, megfigyelés, panama és szétfolyó százmilliárdok, Budaházy most otthon ülne a családjával, és varrogatná a tarsolyokat. Vagy tudom is én, mit csinálna, de valami nagyon magyar dolgot. Senki sem verné szét a belvárost, senki sem dobálna Molotovot, legfeljebb a tévének anyáznánk egy kicsit.

Mondd csak, benkő sándor, csak így, nemecsekesen! Próbáltál már beépülni az Altus Zrt-be, a BKV-hoz vagy az Ifjú Szocialisták közé? Sosem próbáltál Zuschlag közelébe férkőzni az okos telefonoddal? Hát a furcsa költségekkel épülő autópályák építkezése körül nem akarsz egy kicsit ténferegni a mikrofonoddal? MÁV, Strabag, Fittelina, Veres János dolgai, a negyedmilliós postásbiciklik, kakaóbiztos billentyűzetek, ez mind nem éri el az ingerküszöbödet?

Mert szép dolog, ha valaki tisztességes. Tízmillióért még meg is éri. Csak hát, ugye… eh, tudod mit, benkő, egyszerűen csak menj a picsába.

Tomcat