A Rózsa Flores Eduardo elleni vádak margójára
Julio César Alonso
Néhány nappal ezelőtt, bizonyos Julio César Alonso spanyol újságíró megjelentetett egy írást, miszerint Rózsa Flores Eduardo pszichopata volt, és azért ment Bolíviába, hogy ott polgárháborút kreáljon. César Alonso (aki Eduardoval haditudósítóként találkozott Eszéken) mindezt a la paz-i Canal 7 bolíviai televíziónak és a Radio Patria Nueva adónak nyilatkozta hosszasan.
Cesar Alonso elmondta: gyakorlatilag 15 éve ismerte és követte figyelemmel Rózsa nyomát, aki – szerinte időnként újságírónak álcázva, valójában fanatikus gyilkosként – tíz nemzetközi konfliktusban vett részt. Szerinte az, ami április 16-án Santa Cruz Las Americas szállodájában történt, az sokaknak Svájctól kezdve Horvátországon, Bosznián, Koszovón át egészen a szudáni Darfurig igazságszolgáltatás volt Rózsa Floresnek a zsoldosai élén elkövetett bűneiért.
Eduardo a Mocskos háború című könyvében részletesen kitér Julio César Alonso spanyol „újságíró” horvátországi látogatására. Eszerint Julio César Alonso Clerigue két portugál társával 1991. december 22-én érkeztek Horvátországba. Pár nap elteltével Eszékre utaztak és felvették a kapcsolatot az Eduardo vezette Első Nemzetközi Egységgel (ENE). César Alonsoék arra is engedélyt kaptak, hogy pár napot az ENE-nél, azokkal együtt tölthessenek. A három újságíró hamar Eduardoék bizalmába férkőzött, mi több, annak a lehetőségét is kilátásba helyezték, hogy csatlakoznak a Nemzetközi Egységhez. Ez utóbbi szándékuk komolyságának jeleként járőrözési akciókban vettek részt (az egyikőjük fegyvert is kért, illetve kapott), az egyik portugál – aki korábban hazája hadseregének valamelyik különleges osztagában teljesített szolgálatot – segítséget nyújtott az ENE tagjainak közelharcképzésében, Alonso pedig, mint „tapasztalt tábori orvos” az egészségügyi részleg munkájához járult hozzá.
Eduardo és társai a balkáni háborúban az Árpád-kori magyar falut, Szentlászlót védték
Pár nappal később spanyol „barátunk” – többek között spanyol hírszerzési adatokra hivatkozva – kiemelt jelentőségű információkkal látta el Edut, egy Eszék elleni, megsemmisítő erejű szerb támadással kapcsolatban. Alonso ráadásul egy másik hírrel is szolgált: figyelmeztette Eduardot, hogy meg akarják öletni. Hova tovább, a figyelmeztetésen túl konkrétumokat is közölt a parancsnokkal.
1992. január 9-én az újságírók hirtelen eltűntek. Nem csatlakoztak az ENE-hez és az általuk nyújtott információk sem állták meg a helyüket…
Julio César Alonso Clerigue és az egyik portugál februárban mégis, újfent támadásba lendültek, azonban nem fegyverrel és nem az ENE oldalán, hanem a sajtó útján és az Első Nemzetközi Egység, valamint Eduardo ellenében. A legkülönfélébb rágalmakkal illették az ENE-t. A teljesség igénye nélkül: zsoldosok, fasiszták, ultraklerikálisok, kalandorok, útonállók, rablók és degeneráltak gyülekezete, akik a „háború utáni újjáépítés nyereségeinek megosztásában érdekelt nemzetközi üzelmek” szolgálatában állnak; kapcsolatot tartanak illegális fegyverkereskedőkkel; a Nemzetközi Egység tagjai „szabad rablás jogával” bírnak; stb.
Rózsa Florest súlyos bűncselekmények elkövetésével vádolta Alonso. Miután kikiáltotta saját magát „Eduardo Flores ügyészének” azt állította, hogy Eduardo „legalábbis parancsot adott Robert Christian Würtemberg svájci újságíró meggyilkolására”. Würtemberg az ENE tagja volt és egy járőrözés folytán ölték meg, 1992. január 5-én.
Alonso egy másik újságíró halálával kapcsolatban is felvetette Edu felelősségét. Paul Jenks angol fotóst munkája során egy szerb mesterlövész lőtte le. Eduardo és egysége a front átellenes szárnyán, négy és fél kilométerre tartózkodott az esettől…
Külföldi önkéntesek a horvát függetlenségért (1991)
Nos, ennyi… Úgy gondolom, hogy ezek alapján valamelyest megítélhető Alonso jelleme és tevékenysége. Ugyanazt teszi napjainkban Bolíviában, mint anno a jugoszláviai háború során. Vélhetően anyagi hasznok megszerzésében bízva összevissza hazudozik és rágalmaz. A következtetések levonását – a napokban megjelent cikkek és Edu fent kivonatolt visszaemlékezései alapján – az olvasókra bízom.
