A nemzet szelleméről

A nemzet szellem, és a szellem természetéből fakadóan nem bírja, nem tűri el a korlátokat! A nemzet mesterségesen létrehozott intézményei, nem védik és segítik a nemzetet, hanem éppen a nemzet szellemi megvalósulását és kiteljesedését korlátozzák. Az intézmények a nemzet saját önféltéséből kifolyólag, természetellenesen születtek téves feltételezésekből.

Vajon a nemzet esetében is nem érvényesek a megváltóként ismert Jézus azon szavai, amit az emberről, mint egyénről mondott, hogy aki meg akarja menteni életét, az elveszíti azt?

“Aki földi életét Jézus megtagadásával akarja megmenteni, elveszíti az örök életet. Aki viszont Jézus iránti szeretetből feláldozza földi életét, bőséges kárpótlást kap az örök boldogságban.” (Lk.17:33; Jn. 12:25)

És ez minden nagy misztika lényege, a taoizmusban is ez a lényeg. Azt hiszem, hogy a nemzet tagjai, minél jobban féltik a nemzetet, annál jobban elveszítik önnön nemzeti, szellemi lényegüket. A nemzet gyilkosa nem is annyira a külső ellenség, mint inkább önnönmaga féltése. Ugye tudjuk, hogy a nagy kínai mesterek mit tanítottak a kormányzásról?! Azt, hogy minél kevésbé kormányoznak egy országot annál nagyobb a jólét, szellemiekben annál gazdagabb a nép. Tudták ezt őseink is, a szkíták, a hunok, az ősmagyarok. A kínai mesterek nem-kormányzásra való intelme, lényegében annak felel meg, amit Jézus tanított a nem aggodalmaskodásról.

“Ne aggódjatok tehát a holnapért, mert a holnap majd aggódik magáért: elég minden napnak a maga baja.” (Mt. 6:34)

A kínai mesterek (Lao-ce; Hszi Kang; Hszü Kan; Konfucius) beláttak, hogy a nemzeti szellemnek a sok törvény árt, ahogy az intézmények is. Ebből következően, minél kevesebb az intézmény annál boldogabb és szabadabb a nép. Hihetetlen, de igaz: ha a nemzet önnön szellemi energiaira hagyatkozik, az még a külső ellenségtől is megóvja! Akik pedig ezt tagadjak, azok nem ismerik a szellem erejét, ami pedig végtelen.