“A magyar szabadságharcos kézikönyve”

Amit csak szinte halkan merek írni, mert megtaláltuk Rózsa-Flores Eduardo hagyatékát egy fémdobozban. A testamentum egy kézikönyv volt, amiből Eduardo „dolgozott”. Mikor bent volt nálunk a KAPU szerkesztőségében, a sarokba bújtatott számítógép előtt molyolt, pötyögtette a billentyűket, és arról beszélt, hogy kidolgozta annak teóriáját, hogyan lehet fegyver, harc és háború nélkül kiharcolni és megvalósítani az elszakított részeken élő magyarság autonómiáját. Modern korunkban hogyan rázzuk le a rabigát. Számításaink szerint e könyvet a kilencvenes évek közepe táján kezdte összeállítani vagy írni, még a balkáni háború idején – ott délvidéken. Legalábbis erről tanúskodnak bizonyos számszerűségi adatok.

Rózsa-Florest hívta szülőföldje, Santa Cruz (Bolívia gazdag tartománya), hogy segítsen a népszavazáson szentesített autonómia kiépítésében. Eduardo hóna alá csapta a maga által szerkesztett kézikönyvét, s elutazott Santa Cruzba, hogy megvalósítsa a gazdag tartomány autonómiáját. Naivan magával vitt erdélyi munkatársakat is, hogy tanuljanak arról, hogyan alakítható ki békésen, nemes erőszakkal egy autonómia, hogy e tudásukat hasznosítva akár szülőföldjükön is kamatoztassák. Rózsa-Flores Eduardo nem tartotta be maradéktalanul a kézikönyvében leírtakat. 2009. április 16-án hajnalban két társával együtt lemészárolták Evo Morales elnök kommandósai. Két munkatársát pedig foglyul ejtették. A döbbenet és a gyász után (hisz főmunkatársunkat és barátomat veszítettem el), hátramaradt dolgainak rendezése közben találtam meg egy fémdobozban a kézikönyvét, amit nem mert kiadatni… vagy csak magának őrizte. Bár egy alkalommal mondta volt nekem, hogy ha bármi történik vele, hozzam nyilvánosságra egy könyvét, amit vagy megkapok, vagy megtalálok. Íme, itt a könyv: A magyar szabadságharcos tudnivalóiról.

Végigolvastam. Hát ilyen könyvet még nem adtak ki, az biztos.

Megdöbbentem precíz, szakszerűen fogalmazott kitételein – de ez egyáltalán nem volt jellemző RFE írásaira. Bár részt vett háborúkban, próbálkozott a Vajdaság 80-100 km-es csíkjának „visszaszerzésével”, nem gondoltam, hogy szakmailag ilyen korrekt és precíz írás hullik ki az agyából. De hát itt van! A kézirat fölött kétségtelen, hogy nem szerepelt szerzőként a neve… de hát mégis ő írta. Bocsáss meg, Eduardo, a kételkedésemért, ám az utánad maradt kéziratot több egyetemen tanító katonai szakembernek átadtam, hogy szakmailag lektorálják. A könyvben ugyanis több helyütt felismertem Eduardo fogalmazását, gondolkodásmódját, sok helyütt pedig tőle idegen szövegeket véltem felfedezni. Gyanúm beigazolódott. Ezt a kézikönyvet összeollózta, majd saját gondolataival egészítette ki Rózsa-Flores Eduardo. Milyen könyvekből? Csak a szerzőket sorolom föl (a lektorok pontosan utánanéztek): Lenin, Trockij, Che Guevara és főleg a CIA Einstein Kutatóintézetének kiadványaiból merített. De föllelhetők kis részben ír, arab és kínai szerzők műveinek részletei is. Nos, ezt a konglomerátumot nevezte ki RFE a magyar szabadságharcos tudnivalóinak. Lehet, hogy e könyvet nem kellett volna kiadni. Lehet, hogy ezért a kiadványért megszenvedünk. Persze, akadhatnak hozzá nem értő elmebetegek is… ám annyi tudásuk csak nincs, hogy fölhasználják a leírtakat. Mi elsősorban mint RFE hagyatékát jelentetjük meg. És hátha eljön az az idő a mostani és a jövendő világtörténelemben, ahol elnyomott és kisemmizett, bármilyen rabságban sínylődő népek, nemzetek felhasználhatják.

Brády Zoltán