A gyenge és esendő ország

Az egy nyelvű és egy szokású ország gyenge és esendő. – Szent István király intelmei Imre herceghez

Nyugtával dicsérd… de nagy meglepetés senkit nem fog érni a mai Bajnai-Fico találkozó kapcsán. Évek óta nyilvánvaló, hogy a magyar külügy nem folytat külpolitikát, csupán meghunyászkodó, megalkuvó, minden karakán tettet nélkülöző semmittevést.

Teszi (vagy épp nem teszi) mindezt a „higgadt” és „megfontolt”, „átgondolt”, „mérsékelt” politizálás jegyében. Nem is lenne ezzel baj, ha a magyar kormány legalább ezt tenné. De nem teszi. És lám’, mire vezet mindez! Szlovákia keresztbe, hosszába mossa fel velünk a nagy európai politika színpadát. Miért?
Verik a magyarokat a Vajdaságban? Magyarellenes politika Romániában? Nyelvtörvény Szlovákiában? „Az okos politika jegyében nem szabad szólni érte, hiszen az csak olaj a tűzre, többet ártunk vele a kinti magyaroknak, mint használunk”. Ja, hogy ezek a magyarok ennyire leszarják a sajátjaikat? Nosza fiúk, csináljunk falurombolást! Ezért lehet velünk felmosni Európát. Ez a jól bevált kádári örökség, a magyar érdekeket mellőző politika, ez a „higgadt”, „megfontolt” és végtelenül „európai” politika.

A hőn áhított Európa pedig (amiről azt gondoltuk, hogy majd megvéd minket, mint a kisebbségek, és a nemzetiségi szuverenitás világszámba menő élharcosa) Szlovák belügynek tekinti a nyelvtörvényt. Miért? Amiért a Szlovákok bevezethetik a nyelvtörvényüket. Nem vagyunk tényezők. Szájba rúgnak minket, mi szépen megköszönjük. Épp ezért miért is segítsenek? Ha magyarokat nem érdekli, foglalkoznak mással, munka van éppen elég Brüsszelben is.

De vajon akkor is belügynek lenne minősítve mindez, ha fordítva történne? Dehogy! Szlovákia tankokkal állná el a határt, és kő keményen követelné a törvény azonnali megszüntetését minden szinten. Mi pedig rövidesen meg is szüntetnénk, mert erős külpolitikájával elérné az EU-nál, hogy az rálépjen legnemesebb végtagunkra, majd elegánsan hátralökjön minket.

Velünk lehet packázni, velünk bárki bármit megtehet. Az, hogy mi nem vezetünk be nyelvtörvényt és soha nem is vezettünk be, bizonyítja, mennyivel civilizáltabbak vagyunk. Ez a korral jár. Civilizáltabbak vagyunk, mert ezer éves államiságunk a kisebbségek befogadására, a sokszínű nemzet fenntartására épül, hiszen erős ország csakis a többnyelvű és több nemzetiségű nemzetből jöhet létre. E gondolatot Szent István Imre herceghez intézett intelmeiben szerepelnek. Szlovákiácska pedig csupán 17 esztendős. Történelmi léptékben (pl. hozzánk képest) épp csak csecsemő. Viszont egy elég erős csecsemő.

A szlovákok először 1690 és 1771 között érkeztek a Magyar Királyság területére, zömében szökött jobbágyok voltak, akik a törököktől visszafoglalt területekkel határos vármegyékből érkeztek. A Magyar Királyság ezeket az embereket befogadta, s innentől kezdve a szlovák és a magyar nép együtt, egy nemzetben élt egymással békében, egészen az antant hatalmak gerinctelen egymás ellen való uszításáig. Ezt folytatva a napokban került bevezetésre a szlovák nyelvtörvény, nem sokkal azelőtt kitiltották a magyar Köztársasági Elnököt Szlovákiából, illetve korábban a benesi dekrétumok megerősítése élezte a helyzetet. Mindez nem egyéb, mint két kisebbségi komplexusban szenvedő gyakorló elmebeteg politikus játszmája, amihez támogatást ad a nem létező magyar külpolitika. És ez a sikere titka Ficonak és habzó szájú ölebének, Slotának.

Salgótarján és Balassagyarmat a nyelvtörvény elleni tiltakozásul felszólította Robert Ficot, ne menjen be a városukba, azon ne utazzon keresztül. Karakán és ez lenne a követendő példa. Erre mit mond Budai Bernadett, végtelenül arrogáns és idegesítő kormányszóvivőnk? Robert Fico jöhet, mehet, ahogy kedve tartja és ezt a kormány garantálja számára. Mit kellett volna tenni? Először is nem mondani ilyet ebben a helyzetben. Másodszor Sólyom László kitiltását követően – legkésőbb – másnap át kellett volna vonulnia testületileg a magyar kormánynak, hogy megkoszorúzza Szent István szobrát. Például. Ehelyett mi lett? Hallgatólagos támogatás, bátorítás a tót náciknak és meghunyászkodás. És, hogy mi lesz ma a tárgyalási alap? A nyelvtörvény paragrafusainak enyhítése. Nem az eltörlés és a gyalázatos sovinizmus következetes megszüntettetésének követelése, dehogy. Szépen megkérjük őket, hogy legyenek olyan jók, engedékenyek és ne rekesszék ki a magyarokat. Majd gyorsan közbe kell tűzni: nincsenek területi követeléseink. A témához ennek semmi köze, de ez így korrekt politikailag.

Nos, ennek szellemében fog ma zajlani a magyar-szlovák tárgyalás. Bajnairól tudjuk, hogy kicsit sem érdekli a kinti magyarság sorsa, ahogy nem érdekelte elődjét és annak az elődeit sem. Mit várhatunk tehát? Semmit. Számunkra ez egy újabb nap lesz, mikor újfent önmagunkat alázzuk meg saját méltóságunkban, Fico pedig röhögve távozik majd.

Ezúton viszont javaslom a mindenkori kormánynak, mint becsületében és méltóságában megalázott magyar, akinek nem mellesleg tót vér csörgedezik ereiben, hogy ne engedjük megismétlődni a 20. század legszégyenteljesebb fejezeteit azzal, hogy impotens külpolitikánk miatt bárki átgyalogolhat rajtunk és a határokon kívül rekedt magyarokon. Következetesnek kell lenni, mint ahogy következetes minden nemzeti érzelmű ország (lásd: Oroszország).

“Én sem kérek Öntől lehetetlent – például, hogy mondjon egy szlovák királyt -, ezért kérem, Ön se várja el a magyar nemzettől, hogy szó nélkül hagyjuk azt a súlyosan kirekesztő, magyarellenes nyelvtörvényt, ami az Ön és kormánya nevéhez fűződik. Nem is beszélve Sólyom László köztársasági elnök kitiltásáról”

“Csupán azt szeretnénk elérni, hogy ne Önökben keltsen sérelmet mindaz, amit velünk szemben elkövettek! Inkább legyenek büszkék közös történelmünkre, és ne – kisebbségi komplexusból táplálkozó – gyűlöletet érezzenek Magyarország és a szlovákiai magyarság iránt.” (idézetek Salgótarján polgármesterének Robert Ficohoz intézett nyílt leveléből)

A szlovák és a magyar nép egy történelemmel rendelkező nemzetek, a Szent Korona tagjai, ami köteléket nem szakíthat szét néhány köztörvényes idióta. Eszerint gondolkodjunk és cselekedjünk.

barikád.hu