„Ő már egy felhő szélén ülve nevet ránk…”

Hogy rohan az idő… Épp egy hete történt a tragédia, egy hete hunyt el Eduardo és Magyarosi Árpád, mégis olyan mintha tegnap történt volna. Amit a magyar média azóta produkált, arra egyszerűen nem találom a szavakat, pedig ha a szenzációhajhászás helyett esetleg tájékozódni próbáltak volna, akkor nem hallottunk volna ennyi valótlanságot mindenfelől. Ez a nap azonban más volt, mint az eddigiek, nem foglalkoztam a hazugságokkal, a gyalázkodásokkal, be sem kapcsoltam a tévét. Ma a Magyar Iszlám Közösség házában megemlékezést tartottak Eduardo illetve Magyarosi Árpád emlékére. Bár személyesen egyiküket sem ismertem, de úgy éreztem megérdemelnek annyit, hogy ezen a napfényes pénteki napon elmenjek a Róbert Károly körútra, és tiszteletemet tegyem a megemlékezésükön. Egy órával korábban sikerült odaérnem, ugyanis még nem jártam arrafelé, és nem akartam elkésni, azonban mint később kiderült könnyen észrevehető, megközelíthető helyen van az Iszlám Közösség háza, az emberek pedig már korán elkezdtek gyülekezni a bejáratnál, így nem okozott nehézséget, hogy megtaláljam a helyet. Az idő olyan volt, mintha odafentről, bárhogy is nevezzük azt, aki ott van, úgy döntött volna, hogy a reggeli hűvös, szeles időt a megemlékezésre el kell űzni.

A verőfényes napsütésben félkettőre már nagyon sokan gyűltünk össze. Látszott, hogy a többség nem jár rendszeresen az imaházba, ugyanis egy kicsit esetlenül mozogtunk a bejáratnál, ahol a faliújságon Eduardo és Árpád képei, illetve az emlékükre elhelyezett virágok fogadtak minket. Sokan jöttünk el, és ez azt hiszem tökéletesen megmutatta, hogy mit jelentett Eduardo az embereknek, hiszen nem hirdették címlapokon az eseményt, mégis zsúfolásig megtelt az imaház. Az ő személyén keresztül sikerült felülemelkedni a vallások okozta korlátokon, ahogy ő ezt egész életében tette.

Bolek Zoltán, a Magyar Iszlám Közösség elnöke, a közös ima keretén belül elevenítette fel az elhunytak emlékét, kiemelve már a kezdetekben azt, hogy a zsoldosságról, terrorizmusról szóló hírek alaptalan vádak és távol állnak az igazságtól, mert aki ismerte az áldozatokat, az tudja, hogy nem ilyen emberek voltak. A megemlékezésen Eduardóék halálának körülményeit méltatlannak nevezték, de egyben Bolek Zoltán azt is kiemelte, hogy Eduardo soha sem szeretett volna ágyban, párnák között meghalni, és mint muszlim, a legdicsőségesebb módon, mártírként hunyt el: ő már egy felhő széléről nevetve néz le ránk, hiszen megérkezett oda, ahova mindannyian tartunk és szeretnénk eljutni. Őt nevezte a Magyar Iszlám Közösség első mártírjának, és példaként állította mindenki elé, hogy a csábító, könnyebb, de céltalan út helyett a rögös, de boldogan végződő utat válasszuk. Ez jelentheti akár a meg nem alkuvást, vagy az Eduéhoz hasonló életet… A körülbelül egy óráig tartó megemlékezés befejezéseként, az iszlám hagyományai szerint, az elhunytakért külön is imádkoztak.

Ez volt az első alkalom, hogy iszlám imaházban jártam, és szomorú, hogy ilyen alkalom miatt került rá sor, de azt hiszem, akik ma jelenlétükkel adóztak Eduék emlékének, vallásra való tekintet nélkül, azok lélekben erősödve léptek ki az imaház ajtaján.

Írta:
Gál Judit