Ellenkultúra

Ha más kulcs nem jó hozzá, majd a türelem kinyitja.

Szélsőjobboldali körökben (így mondják polkorrektül azt, ami a Fidesznél erélyesebb) már régóta kissé csodálkozva figyelik a Kuruc.infó működését, hiszen az elmúlt években szinte nem volt olyan ismert radikális vezéregyéniség, akit ne támadott volna a hírhedt portál.

Rendszerint ügynök, hazug vagy magyarellenes lett abból, akit tollhegyre tűztek, bár amikor már Pörzse Sándorról derítették ki, hogy a Bárándy-család haverja, kezdett romlani a hitelük, amikor pedig a sokadik személyt próbálták lesöpörni azzal, hogy “azért kritizálja a Jobbikot, mert az nem jelölte képviselőnek, ezért sértődött”, már a legelvakultabb kockakő-hajigálók is furcsán kezdtek pislogni. Régóta vicc tárgya, hogy a Kuruc.infó előbb utóbb saját magát is árulónak fogja nyilvánítani.

Hiszi-e vagy sem a kedves Olvasó, megtörtént… A Kuruc.infó kommentár nélkül leközölte Novák Előd cikkét, (amit azóta töröltek az oldalról) amelyben az áll - kapaszkodni tessék - hogy a Kuruc.infó azért kritizálta a Jobbikot, mert az egyik szerkesztőt a Jobbik nem akarta képviselőnek jelölni, ezért az amúgy korrekt és beszámítható hírportál (sic!) amúgy feddhetetlenül hazafias munkatársa megsértődött.

Mármost ugorjuk át az olyan apróságot, hogy Novák Előd bőszen tagadja, hogy a Kuruc.infó szerkesztője lenne, de vajon mennyi az esélye annak, hogy a Kuruc önként és dalolva, pláne kommentár nélkül leközöl egy külsős cikket, amelyben lehazugozzák egy kedves munkatársukat?

Mindegy is, aki akar gondolkodjon rajta.
De mi itt a lényeg? Mint említésre került, a Kuruc.info törölte Novák cikkét.
Oda se neki, alább olvasható:

A Kuruc.info ámokfutásának oka: az egyik szerkesztő országgyűlési képviselői helyet kért a Jobbiktól.

„A Kuruc.info ámokfutásának oka: az egyik szerkesztő országgyűlési képviselői helyet kért a Jobbiktól, de nem kapott. Újságírói bosszúként álszent módon emel szót Budaházyért, és már tucatnyi bebörtönzött hazafinak követel egyenesen bejutó helyet a korábban korrekt és beszámítható hírportál… A hamis beállítással szemben épp én, Novák Előd javasoltam Gyuri barátomnak, hogy induljon választókerületemben. Valójában Budaházyval szent a béke, a Kuruc.infóval is az kéne…

Sajnálom, hogy a Kuruc.info amúgy kitűnő újságíróját is megrészegítette a parlamenti képviselőség iránti vágy. Ráadásul ezt későn jelezte a Jobbiknak, így érdemben nem is lehetett vele foglalkozni. Ugyanis demokratikus, hónapokig tartó jelöltállítási folyamatunk mára lezárult. Ahogy Budaházyt, úgy őt sem jelölte egyetlen alapszervezet sem. Persze rendkívüli esetben még lehet új nevet a listára tenni, de a portál szerkesztőjét a Jobbik Országos Elnöksége nem látta indokoltnak. Budaházy ügye még nyitott… Szerintem a Kuruc.info sértett szerkesztője bosszúból gerjesztett konfliktust a Jobbik és a politikai foglyok vezéralakja közt, megmutatva, milyen az, ha független a párttól.

Most pedig a nemzeti oldal belharcán röhög a libsi média. S hogy mit gondolnak a magunkfajták? A Kuruc.info első „szavazása” a témában elképesztően csúsztató „válaszlehetőségekből” állt, a voksok 90%-a tükrözte a portál álláspontját. Korrektebb válaszlehetőségeknél, de még mindig egyoldalú propaganda mellett már csak 55% szavazott Gyuri Jobbik-listás szerepeltetésére. Egy biztos: a hazafiak összefogást akarnak egymással, nem árkok ásását. S a bebörtönzött hazafiak kiszabadítását. De hogyan?”

Na, akkor tessünk megállni egy pillanatra a Budaházy-jelölés-ügy mellett! A képlet ugyanis sokkal bonyolultabb, mint ahogy azt a csahos média és az injekciós nemzetvédők elképzelik.
Ugyanis mindkettő abban a hitben él, hogy ha Budaházy jelölteti magát, akkor kiengedik az előzetesből.

Ahhoz viszont, hogy Budaházy kikerüljön, külön bírói engedély kell. Mert ugyanis, ha egy jelöltség elég lenne a kikerüléshez, választási évben minden bűnöző képviselő-jelölt akarna lenni…
Így kerülhetne fel Rafael Sándor az MCF Roma Összefogás Párt listájának élére, de, hogy messzebb ne menjünk, Kolompár Orbán ugyanezért indult jelöltként ugyanezen párt színeiben.

Még mielőtt cefet módon le lennék zsidózva, mert Budaházyt egy lapon említem Rafaellel és Kolompárral, sietek leszögezni, hogy hármójuk eljárásban való tartása között pont akkora a különbség, mint Szetei Gábor és egy férfi között. Az ok nyilvánvaló, de jegyezzük meg, Kolompár nem ült előzetesben jelöltsége előtt (mint ahogy most sem, amit egyébként senki nem ért).

A dolog pikantériája inkább az, hogy Budaházy függetlenként indul a főváros XI. kerületében, ahol egyébként Novák Előd is. Ő viszont deklarálta, hogy az Istennek sem fog visszalépni a jelöltségétől Budaházy javára. „Épp a Gyurival köztünk lévő barátság okán gondoltam azt, hogy ha már valahol elindul, akkor induljon el az én választókerületemben, mellettem. Természetesen nem helyettem, hiszen a Jobbik színeiben nekem is indulnom kell” - közölte.

Mármost felmerül a kérdés, hogy Novák miért nem lép vissza az alaptalanul vádolt Budaházy javára? Mert ugyanis, ha nem lép vissza, akkor tök mindegy, hogy Budaházy indul-e vagy sem, hiszen az emberek többsége inkább egy esélyesnek tartott pártra fog szavazni, szemben egy olyan független jelöltre, akinek indulása inkább a kiszabadulást célozza (ami így sem biztos), nem pedig a politikai pályára való törést. Együttérzésből, szolidaritásból pedig senki nem fog voksolni, legalábbis érdemi mennyiségben nem. Ergo Novák szavazatokat fog elszívni Budaházytól és fordítva, tehát a XI. kerületben így a választás leginkább egy nemzeti önszopatásról fog szólni, semmint a haza megmentéséről, vagy a politikai foglyok kiszabadításáról.

Imígyen tehát úgy látszik, az idei választás nem kis részben a mentelmi jog intézménye körüli anomáliákról fog szólni. Röviddel azután, hogy a nemzeti radikális közösségek összefogtak Budaházy György képviselőjelöltségéért, Szepessy Zsolt, Monok radikális rendteremtő intézkedéseiről ismert polgármestere bejelentette, hogy az Összefogás Párt Szoboszlai Barnabást jelöli miniszterelnöknek.

Ne ráncolja a homlokát a kedves Olvasó, segítünk: a 70 éves kesznyéteni bácsi volt az, aki villanyárammal védte veteményeskertjét, majd miután a tolvajfogó szerkezet kifogástalanul működött, emberölés kísérletének alapos gyanújával előzetes letartóztatásba helyezték. Szabadulása után a tolvaj családja életveszélyesen megfenyegette, ezért el kellett hagynia szülőfaluját, s Monok városa fogadta be.

Amennyiben sikerül Barna bácsinak 750 kopogtatócédulát összeszednie, számíthat arra, hogy az ellene folyó büntetőeljárást felfüggesztik. Szepessy Zsolt szerint erre minden esély megvan, egyúttal kijelentette, hogy az Összefogás Párt be szeretne jutni az Országgyűlésbe az áprilisi választásokon.

Mivel aligha van realitása annak, hogy Magyarország új miniszterelnöke Szoboszlai Barnabás lesz (mint, ahogy nem lesz), úgy aligha van realitása annak, hogy Budaházy György a XI. kerület országgyűlési képviselője lesz. Novák Előd javaslata így leginkább egy delektáns politikai javaslat, aminek sem így, sem úgy nincs semmi értelme, haszna pedig még annyira sem. Eredménye pedig csak annyi lesz, hogy a Zigazhazafiak alakzatban fognak lefarcolni a Jobbik szavazóbázisából, az ellen oldal pedig hülyére röhögi magát ezen a vergődésen.
Kérdés, hogy ez mennyire jó az épp parlamentbe készülő Jobbiknak…

Ágoston Dániel

Megmondóembernek lenni hálátlan feladat. Azért, mert az emberek többnyire csak azokat a megmondóembereket szeretik, akik azt mondják meg, amit ők is szeretnének.

Meg lehet nézni a magyarországi közállapotokat azóta, hogy a megmondóember fogalmát bevezették: a sajtó kizárólag a megmondásról szól, gondosan ügyelve arra, hogy a nehezen összegyűjtött közönség, pláne a vele járó támogatók nehogy elégedetlenek legyenek a megmondással. Ez persze nem jelenti, hogy a megmondóember sose mond igazat, éppen hogy rendszerint arra törekszik, hiszen az ellenségnek mindig az igazság fáj a legjobban, de a féligazság már belefér, pedig ahogyan Aldous Huxley mondotta, az még rosszabb, hiszen benne húzódik az önigazolás álnok magva, s időnként a megmondóember megnemmondóemberré torzul, amikor a saját oldalról kellene megmondani valamit, de azt már nem meri. Ismerős? Igen, ezt hívják pártsajtónak.

Az Ellenkultúra viszont nem pártsajtó. Tessék, azzal kezdem, hogy ide is beolvasok: az Ellenkultúra egy újbaloldali népi fórum. Igazolás lentebb. Levezetés a névből. De most nem az Ellenkultúrával foglalkozom, ez csak amolyan kiszólás.

Az újbaloldal fogalmával az MSZP próbált dobálózni sután, amire a kedves közönség csak pislogott, elvégre mi történt a régivel, majd a kocsmaasztalok nejlonterítője fölött lefolytatott vulgárértelmiségi vita hamar eldöntötte, hogy az újbaloldal a Gyurcsányékat, a régi meg Kádárt jelenti, tehát újbaloldali az, aki még nincs ötven éves, és lop. Mindeközben kimaradt az ország életéből mintegy hatvan év ideológiai fejlődés, ami nem baj, mert akar a fene baloldali országot, viszont néhány képzett politológus biztosan összevonja a szemöldökét, ha azt hallja, hogy Magyarországon nincs újbaloldal, pláne hogy az MSZP az lenne. A túrót, kérem: az MSZP klasszikus jobboldali párt. Hogy mit mond magáról, az más kérdés. Ilyen alapon ezen a videón egy macska látható.

Az újbaloldal itt van, mégpedig igen népszerű, és úgy hívják, hogy Jobbik.

Jaj! Seggre tetszett ülni a kedves olvasónak? Nem baj, tessék úgy maradni, ez csak a tézis volt. Vitát amúgy nem nyitunk, mert definíciók nem képezik vita tárgyát. Én csupán a lexikont olvasom fel, kvázi bizonyítási eljárásként. De az egyelőre csukva marad, előbb vegyük elő a történelemkönyvet.

A magyar nemzet először 1848-ban találkozhatott olyannal, hogy baloldal. Igen ritka helyzetben vagyunk, ugyanis mi a feudalizmusból gyakorlatilag egyenesen mentünk át ebbe a különös állapotba, így nálunk elmaradt például az eredeti tőkefelhalmozás vagy az őskapitalizmus állapota, ezzel együtt pedig a korai munkásmozgalom. Mire eljutottunk odáig, hogy volt rendes burzsoáziánk (értsd: nagypolgári rétegünk), iparunk, proletártömegeink és minden földi jó, már jött is az első világháború, és a Piave völgyében senki nem ért rá ilyen marhaságokkal foglalkozni, hogy osztályharc meg a világ proletárjaival való egyesülés. Nem is akartunk, hiszen ekkor még mindig megvoltak a feudális hagyományok - bővebbet Móricz Zsigmond Rokonok című műveben, illetve Mikszáthnál - ezek keveredtek az olyan modern baloldali fogalmakkal, mint például a nemzet.

De mi a fene az a nemzet, hát az mitől baloldali? Kérem, attól, hogy a nemzet, közelebbről a nemzetállam fogalmát a francia forradalom idején kezdte használni a francia republikánus baloldal. Előtte is volt ilyen fogalom, természetes, de az etnikai összetartozást jelölt, és nem politikait. Egészen más nemzetért harcolt Hunyadi Nándorfejérvárnál, mint amiről mai politikusaink beszélnek. Magyarországon azonban a gyors váltás miatt elmaradt a nemzet fogalmának ilyetén átértékelése. Mi ma is etnikai értelemben értjük a nemzetet, miközben elfogadjuk a baloldali nemzetállami definíciót, ezért csodálkozunk annyira azokon, akik azt mondják, egy néger is lehet magyar, ha idejön. Vagy éppen Nicolas Sarkozyn, aki azt fejtegette egy arab asszonynak, hogy ők mindketten ugyanolyan franciák, ti. az arab asszony és a magyar zsidó Sarkozy, holott Jeanne d’Arc biztosan nem állt volna szóba egyikükkel sem.

Innen ered a klasszikus “na és ki a magyar és mitől az” polémia, amit egyébként feloldhatunk Illyés Gyula alapvetésével, miszerint magyarnak lenni nem nyelv, nem vallás, hanem hit kérdése, ám ez sem old fel semmit, mert akkor meg vissza lehet kérdezni, hogy miben kéne hinni. Hát abban, hogy minden magyar felelős minden magyarért, felelné Szabó Dezső, na jó, de most akkor mégis, ki a magyar? Hagyjuk. Most az újbaloldallal foglalkozunk.

A nagy háborúból hazatérve mindjárt megkaptuk az épp aktuális újbaloldalt a lehető legnagyobb adagban. Akkor derült ki, hogy a baloldaliság nagyjából azt jelenti, amit Vendée parasztjai már egy évszázaddal korábban is megtapasztaltak, hogy aki beszól, azt lekaszabolják, illetve a Dunába lövik, miközben a vezetésnek fogalma sincs, mit kezdjen az országgal, de nem is nagyon akar. Hála Istennek idejött a régi jobboldal egy kicsit rendet tenni, mert eldugult volna a Duna a sok ideológiai kísérletezés közben. A baloldal fogalma ehelyütt összeforrt számunkra Kun Bélával, azon a nagyon is érthető és paraszti logika szerint természetes analógiával, hogy: ezek gyilkoltak minket, és baloldaliak, tehát a baloldal rossz, miközben Petőfi, Táncsics és társai nem gyilkolt, mi több, velünk szidta a királyt, tehát azok nem is lehetnek baloldaliak. Pedig ha Táncsics nyolcvan évvel később születik, Horthy valószínűleg együtt akasztja fel a többivel, Petőfit pedig úgy rúgta volna le Prónay a Múzeum lépcsőjéről, hogy belebolondul. (Szerencsére soha nem is állt azon a lépcsőn.) Rákosi, majd Kádár és újabban különféle “demokratikus” kormányok pedig gondoskodtak róla, hogy a “baloldal” fogalma egyrészt megmaradjon annak, aminek 1919-ben megjegyeztük, másrészt a büdös életbe’ ne gyökerezhessen meg nálunk semmiféle baloldali ideológiai reform, hogy ti. ez az egész vörös zászlós katyvasz messze nem ragadt le a huszadik század eleji barbárkodásnál, hanem a hibákból levonták a tanulságot, és újra kísérletezni kezdtek. Tessék összehasonlítani az 1968-as diáklázadások szellemiségét a Tanácsköztársasággal. Lehet, de felesleges.

Hogy a magyar mennyire befogadó a baloldali eszmékkel szemben, maga 1956 bizonyítja. A felkelés résztvevői között egyetlen dologban volt egyetértés: jobboldali erő nem kell! Kik is ‘56 hősei? Maléter Pál - marxista, aki szembefordult a klasszikus marxizmussal. Nagy Imre - dettó. Déry Tibor, Gimes Miklós, Donáth Ferenc, Kopácsi Sándor - mind balosok voltak. Nem beszélt hülyeségeket Gyurcsány Ferenc akkor, amikor azt mondta, ‘56-ban baloldali reformokért folyt a harc. Csak éppen azt nem tette hozzá, hogy a harcokba harmadik félként becsatlakozott a nemzeti restaurációt követelők szűk csoportja is. A többség azonban, harcoljon akár a Rákosi-rendszer mellett vagy ellene, baloldali eszmékért fogott fegyvert, nem a Horthy-rendszer visszaállításáért. Nem véletlen, hogy hiába szabadult ki Mindszenthy József bíboros, ennek semmi befolyása nem volt az eseményekre.

Immár húsz évvel a rendszerváltás (jó, tudom, nem volt) után pedig itt állunk, csodálkozva bele a nagyvilágba azzal a ködös félfeudális idealista fejünkkel, és nagyjából annyit tudunk a nyugati világ politikai kultúrájáról, mint 1848-ban. Nekünk minden új. A baloldaliság is. Olyannyira, hogy nem tudjuk mi az. Ha baloldalról hallunk, Kun Bélát és Lenint keressük, de Trockijt már nem is vesszük észre, finomabb dolgokra pedig pláne nem hajlik a hallásunk. Pedig az elmúlt húsz évben nálunk is lezajlott mindaz, ami Nyugat-Európában a háború után. A baloldali eszmék nálunk is megreformálták magukat, mi több, csaknem negyven év késéssel nekünk is megvolt a mi 1968-as diáklázadásunk: a 2006-os zavargások. Erről korábban bővebben írtam a Bombagyáron. Azóta pedig jelentősen megerősödött az újbaloldal, aminek legerősebb csoportját úgy ismerik: Jobbik Magyarországért Mozgalom.

Igen, tudom, hogy be fog indulni a nyálverés a prolik híroldalain, hogy né’ má’, ez megőrült, lekomcsizta a Jobbikot, de most ne foglalkozzunk azokkal, akik nem tudnak, és nem is akarnak olvasni. Különben is, a baloldal régi szokása a tömegeket gondolkodásra ösztönözni, majd miután nem megy nekik - persze hogy nem megy, ez a tömegek természete - megmondja nekik, hogy mit gondoljanak. Fogalmi zavar uralkodik Magyarországon, ami nem engedi, hogy szélesebb körben is észrevegyék, a Jobbik nem “nemzeti” váltást (ugyan miről váltanánk nemzetire, tessék mondani?), hanem baloldali fordulatot készít elő. Nem Kun Béla, és nem Rákosi visszatérését, hanem azon modern újbaloldali eszmék megjelenését, amelyek eddig nem voltak jelen a magyar politikai életben, közbeszédben, kultúrában, ezért az újdonság erejével hatnak és nagy tömegeket tudnak megmozdítani.

Nézzük csak, melyek a modern újbaloldal vezérelvei! Itt jön az a bizonyos lexikon-dolog, aminek bárki utánanézhet. Közben vegyük magunk elé a Jobbik választási programját, melynek felkutatása önálló feladat minden olvasónak.

Kezdjük a gazdasági elvekkel. A modern baloldal a keynesi elveket vallja. Dióhéjban:

- a privatizáció rossz, a stratégiai iparágaknak állami kézben a helyük
- támogatni kell a mikro- és kisvállalkozások létrejöttét, működését a nagy cégekkel szemben
- erős állami szektort kell létrehozni, amely válság esetén beavatkozik a gazdaság működésébe
- a globalizáció hatásait ki kell szorítani.

Tegye fel a kezét az a jobbikos, aki ezzel nem ért egyet, és nem ezt olvasta a Jobbik programjában.

Haladjunk tovább. Mi az újbaloldal nézete a kultúrával és a vallással kapcsolatban? A baloldal alapvetően haladáspárti, ezért támogatja (vagy támogatta, mert már megvalósult) például a rabszolgaság eltörlését, a női egyenjogúságot, az általános szavazójogot, a civil mozgalmak működését, a dolgozói érdekképviseletet (szakszervezeteket), illetve a multikulturalizmust. Utóbbit ugyan a Jobbik nem támogatja, de újabban a nyugat-európai baloldal sem, hiszen az elmúlt tíz évben kiváló példáit láttuk a multikulturalizmus túlfejlődésének, így ma már éppen a nyugati baloldali pártok a bevándorlás leghevesebb ellenzői. Példaként felhozhatjuk Paul Kingsnorth vagy Neil Clark publikációit, akik a Brit Nemzeti Párt közelmúltbeli választási sikere kapcsán kezdtek arról cikkezni, hogy a baloldalnak újra kellene gondolnia az eddigi bevándorlási politikáját, mert a jelek szerint nem vág egybe a képviselni kívánt tömegek véleményével.

A baloldalra leginkább az establishment-ellenes ellenkultúrák megjelenése jellemző. Maga az underground fogalma is baloldali. Jobboldali underground nem létezik, mert a jobboldal tekintélyelvűséget képvisel, és miféle lázadás az, amelyik a hatalom mellett foglal állást. Nézzen körül a kedves Jobbik-szavazó, és számolja meg, hányféle lentről építkező kulturális mozgalmat tud megfigyelni a nemzeti radikális közösség (ami már önmagában az!) környékén, a Kárpátia-rajongóktól a Kuruc.infó képviselte média-ellenkultúráig.

Ami pedig a vallást illeti, ne tessék hamis illúziókba hajókázni: a baloldal nem feltétlenül vallásellenes. Ez főleg a marxista-leninista vonalra jellemző, bár Marx sem volt ateista, a templomrombolás  csak a huszadik századi vörös diktátorokra volt jellemző. Számos baloldali gondolkodó keresztyén alapokra helyezte ideológiáit, például az észak-amerikai abolacionisták, de emlegethetjük Morus Tamást is, akinek Utopia című művét mindmáig a baloldaliság alapműveként emlegetik, noha több száz évvel Marx előtt fejezték le érte a szerzőt. A nyugati újbaloldal az Újszövetséget saját egalitárius propagandájának alátámasztására használja, ezért éppen hogy támogatója a keresztyénségnek, nem ellenzője. S ne feledkezzünk meg arról sem, hogy létezik iszlám szocializmus, vagyis Mohamed tanítására alapozott baloldali mozgalom, amely manapság például Iránban figyelhető meg működés közben. Igen, abban az országban, amelyet Vona Gábor a választások tisztaságának ellenőrzésére szeretne felkérni rövidesen.

Azt a párhuzamot se felejtsük el, hogy az újbaloldal éppen úgy Izrael-ellenes, de elhárítja az antiszemitizmus vádját, mint a Jobbik.

S hogy a nemzet fogalmával mi a helyzet? Mint említettem, maga a nemzet is baloldali fogalom. Az újbaloldal továbbá már régesrég feladta a világforradalom és a világállam eszméjét, többek között éppen a magyarországi Tanácsköztársaság bukásának tanulságai alapján. Marx ugyan még úgy tartotta, hogy a burzsoázia nacionalizmusának a proletariátus internacionalizmusa az ellentéte, de ezt az eszmét a baloldal már túlhaladta. Ma már a nemzetállamok saját szocialista rendszerei közti szoros együttműködést propagálják, hasonlóképpen, mint ahogy az Európai Unió országai gazdasági együttműködésben állnak. A modern baloldal nem internacionalizmust, hanem civil nacionalizmust hirdet, vagyis a tömegek nemzeti identitását támogatja, szemben a felülről vezérelt nacionalizmussal, amely a szűk irányító réteg érdekeit képviseli. A Jobbik által is képviselt népi-nemzeti mozgalom tehát éppenséggel ideálisan megfelel az újbaloldali eszmének, és ráadásul ellenkultúrának is tekinthető, így aztán két pálcát visz egyszerre.

Már csak az a kérdés, ez a legújabb baloldali forradalom jobb eredményt hoz-e, mint az eddigiek. Hamarosan meglátjuk.

Tomcat

A Nagy Testvér konferenciát tartott hivatalos értelmiségeinek. Megnyitó beszédében ezt mondta: „Értelmiségeim! Az egyformaság kora után, jön a szövegömlesztéssel való észelzárás kora! Tudjuk, hogy az emberek tudatlannak születnek, de nem ostobának. Az ember fogékony, tanulékony lény, képes az értelmes gondolkodásra, ostobává csak a nevelés teszi őket. Értelmiségiek, ez a nevelés a Ti feladatotok lesz!”

Majd így folytatta: „Nem tarthatjuk vissza az embereket attól, hogy gondolkodjanak, hogy egymással kommunikáljanak. Nem tarthatjuk vissza őket attól, hogy olvassanak és megismerjék a valóságot. Attól sem tarthatjuk vissza őket, hogy kapcsolatot alakítsanak ki egymással. Ha pedig érintkezésben vannak egymással, akkor megtörik felettük a hatalmunk. Mégis, engedjétek, hogy személyes és egyéb kontaktust alakítsanak ki egymással, de vegyétek el az idejüket olyannyira, hogy ne legyen idejük igazi, értelmes, bensőséges összeköttetést kialakítani egymással és fenntartani az ilyen éltető viszonyt!”

„Mit tegyük Nagy Testvér?” - kiabálták a hivatalos értelmiségiek.

„Értelmiségeim ezt tegyétek!” - s így kezdte sorolni a feladatokat a Nagy Testvér:

„1. Kössétek le az embereket az élet ostoba mellékes dolgaival, találjatok ki számtalan cselt, mítoszt, mesét, nonszensz show-t, s ezeket sugározzátok egész nap minden lehetséges fórumon, hogy ezzel blokkoljátok az emberek önálló, szabad gondolkodását.

2. Nem az a lényeg, hogy a show-nak van-e értelme, vagy nincs, az sem fontos, hogy az emberek élete jól megy-e, vagy rosszul, mert gondolkodni, értelmezni úgysem lesz idejük semmit. Csak arra van szükség, hogy állandóan magas izgalmi állapotban legyenek.

3. Ingereljétek túl elméiket, hogy ne legyenek képesek meghallani a józan, értelmes érveket. Csábítsátok őket arra, hogy kapcsolják be a rádiót, a tévét. Otthonaikban folyamatosan szóljon és vibráljon a doboz, abban gondolkodásra ösztönző műsör ne jelenjék meg. Ha így lesz, agyuk kikapcsol és megtöri kapcsolatukat egymással.

4. Terheljétek őket rengeteg munkával, hitessétek el velük, hogy az anyagi érdek az elsőszámú érték, hogy boldogságot csak pénzzel teremthetnek. Árasszátok el őket fényes, cicoma reklámokkal, teremtsetek új, torz ideálokat, majd egy héttel később megint újakat.

5. Szakítsátok el őket gyökereiktől. Mindent tüntessetek fel értéknek, ami értéktelen, és mindent tüntessetek fel értéktelennek, ami eddig érték volt!

Értelmiségeim így tegyetek!”

„Nagy Testvér, mekkora terv! Működni fog! Működni fog!” - örvendeztek a hivatalos értelmiségiek, majd buzgón indultak teljesíteni megbízatásukat, hogy az embereknek minél kevesebb időt hagyjanak az önálló, szabad gondolkodásra.

Így kezdődött az írástudók újabb árulása, a szocializmus építése után a demokraták nélküli demokrácia építése, a modern politikai terror.

Ki hitte, hogy Orwell világa egyszer a szemünk előtt fog felépülni?
Ki hitte, hogy az ezredforduló után eljutunk odáig, hogy egy rendszer képes lesz annyira manipulálni az emberek elméjét, hogy kiöli belőlük az önálló gondolkodásra való képességet? Álmodni sem mertük, hogy egyszer reális közelségbe kerül e disztópia. Pláne nem akkor, amikor kitört az állítólagos demokrácia. A mai tömegmédia messze túlhaladja azokat a lehetőségeket, amikkel 1990 előtt próbálták az akkori társadalmat befolyásolni, szellemileg manipulálni, erkölcsi értelemben leépíteni. Valóban orwelli világ az, ami a szemünk előtt zajlik.

Se értékek, se kötődés, se gyökerek. Nincs szilárd orientációs pont, nincs mihez igazodni, elveszett a mérce. Van viszont értékvesztés és zűrzavar.

A szar, a bóvli, a közönséges, mind csodálni való lett.

Sikeres volt a küldetés! A gagyi show dübörög!

Azzal a néhány tiltakozóval meg, akinek ez nem tetszik, le kell számolni! Hogy ez nem illik a demokráciához? Sebaj, elsimítják egy kis politikai terrorizmusról kreált maszlaggal, amit nyúl helyett, a híres polihisztor, miniszteri posztok egykori halmozója varázsol elő cilinderéből.

„Megjelent Magyarországon a politikai indíttatású, véres merényletektől sem visszariadó terrorizmus”. 2009-ben erről beszélt Draskovics Tibor, volt rendészeti miniszter.

Mit írt Orwell a háborús pszichózisról az 1984 című regényében? „Nem az a lényeg, hogy valóban van-e háború, s mivel döntő győzelem úgysem lehetséges, nem is az, hogy a háború jól megy-e vagy rosszul. Csak arra van szükség, hogy háborús állapot legyen.”

Megtervezetten: orwelli recept szerint zajlanak az események a jobboldal körül, s ez tökéletesen megfelel a hatalomban lévő pártok érdekeinek. A háborús állapot ugyanis mindenről eltereli a figyelmet. Vészes eladósodottságról, katasztrofális gazdaságról, törvénytelen ingatlan eladásokról, a cigánybűnözésről, multinacionális cégek, és vezető politikusok csalásairól, adóemelésekről, ijesztő népességfogyásról. Mindezek helyett a szélsőjobb „egyre erősödő fenyegetése” uralja a közbeszédet és a nyilvánosságot.

Nos igen. Megjelent a politikai terror. De ezúttal két fronton és profi módon nyomul.

A felszínen a valóság show-k, a szappanoperák, a giccs, a bóvli leplezett terrorja, a szingliség, és a homoszexualitás preferálásától Fekete Pákóig. Alatta szép csöndben folyhat a rablógazdálkodás. A Hívek gazdagodnak, a nép szegényedik. Közben sokan hiszik, ők bizony öntudatos, európai polgárok, mivel rengeteg műholdas TV csatorna digitális adásából válogathatnak szabadon.

Aztán mégis hiba csúszott a rendszerbe, a Nagy Testvér elárulta magát. Emlékszik még valaki 2006 őszére? A hivatalos értelmiségiek akkor is mindent megmagyarázták és nekik a tömeg - annak rendje és módja szerint - hitt. A hatalom ökle lesújtott, mint a régi, szép, elvtársi időkben.

De lehullott az álarc, s a Hatalom azóta már nyíltan és arcátlanul hazudik. Hogy nem ő él a nyers politikai terror eszközeivel, hanem az ország biztonságát fenyegető szélsőséges erők. Bizonyítéka persze nincs. Mindezért a huncutságért emberek ülnek ártatlanul a börtönben.

A politikai terror mára intézményesült, profivá lett, amihez a nép tudatán kívül asszisztál, el sem képzelve azt, hogy lehetséges másképpen is gondolkodni, tenni, élni. Pedig lehet. És kell is. Mégpedig gyorsan.

Ágoston Dániel

(Megjelent a Barikád január 28-i számában)

Tóta W. már megint írt. Azért írt, mert neki ez jó. Csak neki. Másnak nem, s épp ezért írt valami olyasmit, aminek következtében foglalkoznak majd vele. Mi is majdnem beleestünk ebbe a hibába, majdnem reagáltunk rá. De minek is tennénk, ha ezt már kreatívabban megtette egy nálunk ismertebb és elismertebb ember?

Egy megjegyzést csak!
Fordulóban a szél, Tóta gyerek pedig egy dolgot megtanult kis hazánk történelmi förgetegében (megint nem esnénk a gyengébb megfogalmazás oktalan hibájába, ezért idézünk egy nálunk bölcsebb embert):

“Fagylalttársadalom: boldogok, akik nyalnak” - Hamvas Béla.
És ez Tóta írásának lényege. Ha nem cserél segget, vége.

Álljon itt tehát A gyerekkor vége című firkálmányára való reakcióként egy hivatásos reakciós korábbi gondolatköre. Megkérjük olvasóinkat, aktualizálják a videóban szereplő gondolatokat, s fogadják meg az abban elhangzó megjegyzést!

*click* *click*
*tweeeeee… bipp!*

Működik.
Adásban vagyunk? Elnézést.
Izé.
Szóval ez az Ellenkultúra blog. A Bombagyár felrobbant, én meg ide estem le. Ha ki nem rúgnak, maradok. Üdvözlök mindenkit. Ha minden jól megy, a Bombahír hírportálon is előfordulok majd, már ha lesz ilyen hírportál. (Lesz.)

Mai történetünk a XII. kerületben játszódik, ami egy hegy. Azoknak mondom, akik még sosem jártak ott, mint például én. Vannak ugyanis olyan környékei Budapestnek, ahová csak az megy, aki ott lakik, mások jó eséllyel sohasem tévednek arra. Mint a címből kiderül, droidok sokaságát figyeltük meg akció közben Főnix barátommal (ja, ő is túlélte a Bombagyár felrobbantását), bár ezért kár volt felkelni fél ötkor.

Az egész úgy kezdődött, hogy egy csóka telefloodolta a HunHír fórumát, hogy van a XII. kerületi Vas Gereben utcában egy öregúr, akit holnap, azaz ma reggel hét harminckor egy szemét (zs.) bank munkatársai (verőlegényei) kíméletlenül és kegyetlenül utcára fognak rakni. Kisvártatva a Kuruc.infó is átvette az értesülést, sőt, még egy felszólító levelet is bemutattak, miszerint Csillag Ervin a mai napon tényleg repülni fog, nesze neked kilakoltatási moratórium. A megnevezett behajtócég egyébként tényleg a leggátlástalanabbak egyike, gond nélkül megjátszotta például azt, hogy a kiköltözni nem hajlandó családra napi (!) húszezer forint kötbért terhelt, míg el nem menekültek, mielőtt az utolsó párnájukat is elszedik. Így megy ez Kelet-Európában, ahol a bankok akkora kamatokat szednek, ami Kanadában nemes egyszerűséggel bűncselekményt valósítana meg, pedig ott már elég előrehaladott a zsidó világösszeesküvés, nem úgy mint nálunk, ahol még mindig holmi gárdák menetelgetnek. Adott volt tehát a jó kis sztori: szegény magyar nyugdíjas bácsi, aki a szemét bankányok áldozatául esett. Nosza, kamerára fel.

Fél hatkor már ott fagyoskodtunk Főnixszel a Vas Gereben utca 7. szám előtt, konstatálva, hogy azért ez nem egészen az a környék, ahol egy kisnyugdíjas lakását elképzeli az ember. (Sashegy, villanegyed, megvan?) A kapun nem láttuk Csillag úr nevét, helyette egy pszichiáter rendelőjét hirdette tábla, de mi azért reménykedtünk, addig is felvettünk néhány felkonfot és vágóképet. Kisvártatva befutott egy fiatalember, megnyugtatva, hogy jó helyen vagyunk, nem írták el a kerületet, tényleg a XII. kerületi Vas Gereben utca az, nem a másik négy közül valamelyik. Egy rendőrautó is arra csorgott. Megkérdezték a pékek, mire várunk, majd mondták, hogy őket is azért küldték ide, hogy nézzék meg, nincs-e balhé, csak ők a hatos házszámot tudják. A társaság rövidesen gyarapodott egy kis kamerát szorongató asszonnyal, majd egy, a Kossuth téri tüntetésekről ismert házaspárral, akik hozták a helyesbítést: nem hetes, hanem huszonhetes házszám, az utca másik vége az!

Mi közben Főnixszel egy mókust próbáltunk lefilmezni, de vagy túl gyorsan szaladgált, vagy nem mozdult egyáltalán. Mikor már negyedórája gubbasztott megmerevedve, szóltam Főnixnek, hogy dobja meg valamivel. Talán egy centi híja volt, hogy szerencsétlen rágcsáló nem kapott a képébe egy kiló havat, de most már legalább megmozdult. A következő két dobás meggyőzött, hogy Főnix Crocodile Dundee-t megszégyenítően dob, ugyanis még ugrás közben is kis híján leverte a mókust, ám ez már állatkínzás lett volna, meg különben is, hogy nézett volna ki a riportban, ahogy a picike állat tompa cuffanással szétkenődik az aszfalton, miközben a háttérben kigyúrt, kopasz állatok hajítják ki az emeleti ablakon a hasonló hanggal földet érő kisnyugdíjast.

Autó fordult be a sarkon, palesztinkendős fiatalember szólt ki belőle. Ő a Jobbik kerületi szervezetének elnöke, és jött segíteni. Mire elértünk a 27-es házszámhoz, vagy egy tucatnyian verődtünk össze, feltűnően sok nagymagyarországos felvarróval és egyéb kiegészítőkkel. Önjelölt riporterben nem volt hiány, de lassan befutott néhány fényképezőgépet cipelő, komótos profi is a HVG-től, a Nemzettől, és állítólag a HírTV-t is látták a környéken.

A társasházban nem találtuk meg Csillag Ervint. A szomszédok elmondták, hogy már régebben kiköltözött, már december óta az új tulajdonos van a lakásban. Kiderült, hogy szó sincs itt kilakoltatásról, csupán egy kacatokkal teli garázst ürítenek ki ma. Az egyik szomszéd szerint, aki 1967-ben a ház egyik építtetője volt, ez a Csillag Ervin kiállhatatlan alak volt, utálta mindenki a házban, és valami adótartozás miatt árverezték el a lakását.

Lélekszakadva jött valaki a hírrel: itt van a sarkon ez a Csillag, menjünk, vegyük fel! Több se kellett az önjelölt dokumentátoroknak, mindenki előkapta a kamerás mobilt, és egymást taposva rohantak bácsit nézni. A sarkon tényleg ott állt egy alacsony öregúr kötött sapkában, és nagyban magyarázta az egymás szavába vágva faggatózó brigádnak a történetet. A lényeg: volt félmillió forint adótartozása, mire felvett hárommillió forint bankhitelt, és mivel a 24 ezer forintos nyugdíjából nem tudta fizetni, az a szemét bank lefoglalta a lakást…

A South Park egyik epizódjában Stan megkérdezi Jimbo bácsit, jó volt-e Vietnamban, mire ő azt feleli: igen, jó volt, de nem úgy, mint amikor elmész a vidámparkba és jót körhintázol, hanem mondjuk amikor belevernek egy törött üvegcserepet a seggedbe, és megsózzák. Valami ilyen érzés volt a sok fontoskodó droidot figyelni, ahogy izgatottan kérdezősködnek, kamerázgatnak, és teljesen lázba jönnek a gondolattól, hogy belekerültek a nemzet túléléséért folyó élethalálharc tűzvonalába. Csillag úr hosszasan mesélte, hogy verte át az a szemét bank - még egyszer, lassan: tehát felvett 3 millió forint hitelt, fedezetként a lakását ajánlva, és amikor rájött, hogy nincs miből kifizetnie, akkor persze a bank volt a szemét - a nemzetmentő társaság pedig a helyi Jobbik-elnökkel pedig döbbenten hallgatta, és izgatottan makogott. “Aha, gondoltuk!” “Nahát, igen, ezek ilyenek!” “A rohadt szemetek, nahát!” “Ezt meg kell írni a Kuruc.infónak!”

Közben befutott egy sárga ponyvás kisteherautó, egy szállítási vállalkozó a legényeivel, lecuccoltak és nekiláttak az obligát párizsis zsemlének. Megmutatták, melyik az a garázs, amit kipakolnak: egy düledező sufni, előtte hóborította 105-ös Skoda árválkodott. Csillag Ervin is megjelent, ismét körülugrálták, és megint elmeséltették vele a borzalmas történetet.

A történet eddig érdekelt bennünket, volt jobb dolgunk is.

Tomcat

Pozsonyi Ádám egy korábbi glosszájában feltette azt az egyébként teljesen jogos kérdést, hogy mégis miféle név az egy egészségügyi miniszternek, hogy Molnár Lajos?

Régen - mikor még a haladás nem fertőzte meg az emberek elméjét - legalább adtak az ilyesmire. „Mert kérem, a forma nagyon sok mindent elárul” - állapította meg Pozsonyi. Nos ezzel aligha lehet vitatkozni. Az egészséges normalitás útján persze mi magyarok már régen nem tudunk haladni (miért is tudnánk ilyen körülmények közepette?), mindig átesünk a ló túloldalára, majd onnan egyenesen két szék közé.

Nemrégiben időközi választások voltak, aminek során megválasztottak Csornán egy hapsit polgármesternek. Kérem szépen, kellett ez nekünk? Mármint nem az, hogy megválasztották, hanem az, hogy Molnár Lajos helyett komplexebb nevek után áhítoztunk? Jó, jó, az életben nem felejtjük el az új polgármester nevét, de azt hiszem, ez mégis csak túlzó.

„Előbb mindig meg kell nézni az illető úr nevét, s csak aztán kinevezni. Nagyon fontos, kérem, a név.” - írja a nemzeti avantgárd úttörője. Valóban! Ebből sok mindenre következtethetünk. Például arra, hogy milyen gyerekkora lehetett az illetőnek. És kérdezem: milyen gyerekkora lehetett Gyopáros Alpárnak? Nem kérem, ez nem gúnynév, hanem a keresztségben adott, az anyakönyvi kivonatban rögzített polgári név, amelyet 2010-ben Csorna polgármestere visel. Létezik olyan általános iskolai, vagy gimnazista osztály, amely ne keserítené meg egy ilyen névvel ellátott illető gyermekkorát, aki ne faragna belőle még felső tagozat előtt lelki sérültet? S ezek után polgármesternek teszik meg?

Gyopáros Alpár…
Persze, világos, Molnár Lajoshoz képest ezer színben pompázó szivárvány a közéletben e név, de ugyanakkor olyan is, mint Esterházy után rögtön Douglas Adams-et olvasni. Teljes skizofrénia.

Nem hiszem, hogy erre gondolt volna a Pozsonyi.
Noha szórakoztató. De nem lehetett volna találni tényleg egy Belitska Sándort, vagy egy Daruváry Gézát, netán Korányi Frigyest? Mindig csak a végletek?

Ágoston Dániel

(Pozsonyi Ádám: Ez név?)