Gratulálok a Magyar Hírlapnak! Gratulálok, hogy sikerült elérnie azt a szintet, mikor a Bors egy mértékadó napilap lett hozzá képest. Dicséretes, bár nem várt fordulatként tekintek arra, hogy a Stop.hu színvonalával megegyező, névtelen írást sikerült közölnie, s minekután a főszerkesztő-helyettes Szentesi Zöldi László éppen tegnap hümmögött publicisztikájában azon, hogy bizony a Barikád névtelenül szerkesztődik, külön [...]

Hát hogyne! Azaz dehogy.
Ma Magyarországon a legdinamikusabban fejlődő párt a Jobbik. Szavazóik maximálisan elkötelezettek, vezetőik járják a vidéket – tessék rápillogni egyszer a jobbikos naptárra, hogy egyetlen nap leforgása alatt egy emberük hány helyen cigányoz, szólal fel –, a legfiatalabbak között tán már a Fideszt is lekörözték. Satöbbi.
Mi lehet ennek az oka? Igen, cigánybűnözés. De [...]

Ősi bölcsesség szerint három dologtól őrizzen meg bennünket a Fennvaló: sovány disznótól, részeg fehérnéptől és cigány úriembertől.
Kiegészíteném egy negyedikkel: a politikai dogmáktól.
Ilyen politikai dogma, kikezdhetetlen axióma a mai Magyarországon az Országház kétharmados többsége. Hogy minden ezen múlik, vagy sem.
Könnyű lenne most ezt mondani, hogy: lóf.szt. Ezt mondják is, sokan, de valahogy mégiscsak ott van a [...]

Komolyan mondom, olyan szívesen írnék másról, legalább más pártokról, akiket őszintén tudok utálni, de ez a Novák gyerek nem hagyja. Akkora labdák repkednek a pártközi térben, hogy nem is én ütöm le, hanem az mindenkit. Most éppen gyerekes csíny lett a Magyarok Nyilaiból.
Tisztázzuk azért saját, magánjellegű és különbejáratú véleményemet erről a Magyarok Nyilai-dologról, nehogy megint [...]

“Mi zsidók érzelmi alapon tartozunk a szerbeknek, akik a zsidók mellé álltak a náci időkben, míg a horvátok a zsidókat mészárolták.” Tomi Lapid
Csurog, Zsablya, 1944. október 23.

A Délvidék, 1944 végétől ‘45 elejéig tartó etnikai tisztogatásának, mintegy 40.000 magyar civil esett áldozatául.

Csurogon elsőként egy csoport, Makóról véletlenül ott tartózkodó leventét végeztek ki, majd nem sokkal utána [...]

„Azt tudom önöknek mondani, hogy merítsenek erőt az őszödi beszédből.” – mondta komoly arccal Gyurcsány Ferenc a minap egy kecskeméti lakossági fórumon. Az egybegyűlt hallgatóság, egy maréknyi, szocializmusban megfáradt, hibernált agyú nyugdíjas áhítattal és soha nem múló lelkesedéssel hallgatta az előadást. Az átlagéletkor riasztóan magas volta és az öregek otthonát idéző hangulat szemmel láthatóan egy [...]

Ezt sem hittem volna, hogy idáig süllyedek, miszerint rendőrök érdekében kell billentyűzetet koptatnom: különösen pedig magyar(országi) rendőrök miatt.
Egyrészt, mert nem feltételeztem volna, hogy erre valaha is szükség lehet, másrészt az égadta világon semmit nem tettek, amiért nekem szeretni kellene őket. És mégis bosszantja a csőröm, amikor azt olvasom, hogy például Borsod megyében (Krúdy óta tudjuk: [...]

A színházban mindig van egy olyan pillanat, amikor az álarcok lehullnak, amikor a hős, a galád, az áruló, az őrült és a gyáva végre annak látszik, ami valójában, és igazi személyiségének a napvilágra kerülése egybeesik a darab végkimenetelét eldöntő gordiuszi csomó átvágásával. Nagyjából ezt élte át az Egyesült Államok és nyomában a világ Barack Obamának [...]